Kedves Rita!
Magam is nem régen kezdtem a hobbit, és én már ezen időközben szerelmesedtem bele a mélyegekbe.Sőt, távolabbi célként egy 200-250-es Dobson lebeg lelki szemeim előtt. Ennek ellenére hadd tegyem voksomat a lencsés tubusok mellé kezdésként.
Én elsőre egy - fiam kapta - 114/900-as Newtonnal próbálkoztam, ekvatoriális mechanikával. Finoman fogalmazva kevés sikerélményben volt általa részem - ez természetesen nyilván az én hibám elsősorban, nem a távcsőé. Vagyis a tudatlanságomnak, tapasztalatlanságomnak volt köszönhető.
Viszont végigolvasva fórumokon hozzászólásokat, vettem egy (egyet mondok, kettő lett belőle
) binokulárt. Máig emlékszem, milyen nagy élmény volt, amikor egyértelműen sikerült beazonosítanom első mélyég objektumomat (M39).
Az eddigi tapasztalataim alapján még mindig nem mertem a nagy Dobson vásárlásába belevágni, hogy őszinte legyek. Ezért tavaly ősszel vettem kéz alatt egy 102/500-as lencsés távcsövet, AZ3 mechanikán. És igen sok élményben volt részem vele azóta, a kevés időmet és a kevés alkalmas időt figyelembe véve. (Nem csak a borult idő, a telihold is kedvemet szegi, mint mélyég kedvelőnek.
)
Viszont be kell vallanom, hogy ebből a párosításból a mechanikával nem vagyok kibékülve. Zenitközelben, vagyis a magasan járó objektumok észlelése közben a zenittükör és az okulár súlya alatt "lekonyul", vagyis nem tartja meg a pozíciót, . (Erre is van megoldás, Molnár Tamás amatőr-társam hívta fel rá a figyelmemet, meg is valósítom rövid időn belül, de némi barkácsmunkát és plusz anyagi terhet jelent, ha nem is sokat.)
Szóval szerintem lencsés, és mindenképpen legyen arányban a tubus hossza, súlya a mechanika képességeivel.
(Mivel kisebb a súlya, lehet, hogy legjobb volna - magam ellen beszélek - a 70/500-as AZ3 mechanikán, ha csak nem telik 102/500-ra AZ4-en.)
