Ha már így szóba került a 200/1200 dobson, gondoltam megosztom a tapasztalataim, mivel nekem is ez volt az első "normális" távcsövem. Kezdem a legelejéről mivel van némi tanulsága a történetnek. Nagyon régen kaptam egy kis refraktort (pontosabban összespóroltam rá, még gyerekként). 5 cm átmérőjű volt, és mint később kiderült, műanyag lencsés volt, zoom-os okulárral, de csak 35x-ös nagyítással adott használható képet. Annyiba került, amiért most lehetne kapni pl. egy 70/500, és egy neves optikai boltban árulták. A becsapás elég csúnya módja volt... Ha még egy áruházban lehetett volna kapni, ott nem vár mást az ember... de egy optikusnál? Mindegy, kb. 5 év múlva ugyanezt a típust 3000 ft-ért (tehát a töredékéért!) árulták az egyik első áruházláncnál. Akkoriban nem volt internet, és más csillagászokat sem ismertem, nem tudtam mi a jó kép és mi nem. Elég rossz boltot csináltam (a távcső még a jupiterholdakat sem mutatta!)
1. Szabály: távcsövet olyantól vegyél, aki ért is hozzá, és előtte próbálj ki legalább 4-5 különféle távcsövet, hogy tudd mi jó, mi nem, és mire számíthatsz annyi pénzért.
Sok év után, 2008-ban eldöntöttem, hogy kell egy "normális" távcső. Sok tapasztalatom akkor sem volt, de legalább alaposan utánaolvastam. Úgy döntöttem, a legnagyobb átmérőt veszem, amit meg tudok fizetni. Ez egy 200/1200 SW dobson volt. Mint utóbb kiderült, ez még az a méret, amit egyben a zsámollyal még viszonylag könnyen hoz-visz az ember éjszaka az udvaron, valamint a legtöbb átlagos autóba még épp befér (szorosan). Az első tapasztalatok a távcsővel: gyenge! Miért?
Azt akkor is tudtam, hogy nem szabad asztrofotókhoz viszonyítani, de azt csak sejtettem, hogy ekkora átmérőnél milyen mértékben jelentkezik a légkör zavaró hatása (pl. néha 3 óra lehűlés után 120x nagyításnál nem lehet élesre állítani, mert annyira vibrál a kép). Amit viszont egyáltalán nem tudtam, az a jó okulár jelentősége! Ettől függetlenül megpróbáltam kihozni belőle a maximumot, és a türelem, kitartás nagyon megérte. Meg kellett tanulni a távcsövet használni, és látni vele. Enélkül akármekkora a távcső, csalódás lesz elsőre. Ha mélyegezni akarsz, mindenképp nagy átmérő kell szerintem. Hogy fényerős, vagy nem az vizuálisan nem számít. Ha nézel egy galaxist, az először egy halvány pamacs lesz 15, vagy egy 25 cm-es távcsőben is. de minél nagyobb az átmérő, annál fényesebb a pamacs, és annál könnyebben jönnek a részletek, kontrasztkülönbségek.
Mire is volt jó a 200/1200 dobson?
1. Gyakorlatilag megtanultam mélyegezni vele, mert ahhoz már elég ez az átmérő. Sok objektum már érdekes részleteket, árnyalatokat mutat, nem kell beérni azzal, hogy megtaláltam és ennyi. Megjegyzem, néhányan írják, hogy már 10 cm-es távcsővel is látnak olyan részleteket, olyan halvány objektumokat, amit elméletileg 30 cm-essel sem könnyű... Ez elég ritka. Ne ehhez viszonyíts! Van, akinek ez 10 év után sem megy, hiába megy fel a hegytetőre, csak hiányzik még vagy 2 magnitúdó...
2. Bolygóra lehet használni a dobsont, csak nagy nagyításnál mindig korrigálni kell, mert gyorsan kimegy a képből. Emiatt a legnehezebb részletek, amikhez koncentrálni kellene, rejtve maradhatnak. Holdra, Jupiterre használtam már 315x-ös nagyítással. Ha kivételesen jó az ég, nagyon részletgazdag a kép (bár 15-20 másodperc alatt kimegy a képből a Jupiter) . Itt kritikus az, hogy kivárd mire lehűl a távcső a környezeti hőmérsékletre (1-1,5 óra), és a gyári/olcsó okulárokat el kell felejteni. A nagy átmérő miatt a Holdnál jól jön a szűrő. Az esetek nagyobb részében nem fogod tudni élesre állítani 300x-os nagyításnál a légkör miatt.
3. Bár nem csillagászati dolog, de ez a dobson bevált repülőgép fotózásra is (primer fókuszban a fényképezőgép).
Én utólag visszagondolva nem bántam meg a vételt, afféle mindenes távcsőnek jó. Ha nagyon vibrál a légkör, 48x-os nagyítással akkor is órákig lehet nézelődni a mély-ég objektumok között. Bár jelenleg az elsődleges távcsövem egy akromát, hosszú távon nagyobb newtonokban gondolkodom.
Fotózásról:
A dobsonnal gyakorlatilag nem tudsz fotózni mást, csak a Holdat. A többihez már mechanika kell. Egy EQ-6 biztosan elbírja a tubust. A kérdés, hogy mi a célod az asztrofotózással? Ha művészi szinten akarod űzni ezt a hobbit, abban még nem tudok segíteni. Ha csak egyszerűen olyan részletekre vágysz, ami vizuálisan amatőr műszerekkel elérhetetlen, akkor egy kevésbé fényerős távcsövel is, 30-40 db 1 perces képet összegezve (vezetés sem kell), rendkívüli részleteket lehet látni. Így könnyedén elérhető a 16-17 magnitúdó a képeken, bár nem lesz annyira szép. Ahhoz ált. több óra expo kell.
Először javaslom, hogy vizuálisan szerezz tapasztalatot (pl. az égbolt fényesebb objektumainak végigészlelése -->min. 1 év). Utána kezdj csak fotózni (Amikor gyűlik a tapasztalat, finomodnak az igények). Később az asztrofotózásnál nem a távcső lesz a legdrágább tartozék. ha kell egy kis fényerős távcső a fotózáshoz, a mechanika árának feléért, harmadáért vehetsz majd később.
majdnem elfelejtettem:
Azt tartják, hogy az okulár a fél távcső! A közelmúltig én is alábecsültem ennek a jelentőségét. Egy ismerősömnek van egy newtonja, amiről tudtuk, hogy prémium minőségű a tükre. A képminőség olyan közepes volt (jobbat vártunk). Beszerzett egy nagylátószögű jól korrigált okulárt, és a kép elég jó lett. Egy közepes, vagy gyenge okulár le tudja rontani egy alapvetően jó optika minőségét. Egy jó okulár drága, 30-40000-nél kezdődik, de megérheti. A lényeg, ha veszel valamilyen távcsövet, és néhány észlelés után is elégedetlen vagy a képminőséggel, először kérj valakitől egy jó okulárt, hogy tesztelni tudd. Azután eldöntheted, megéri-e cserélni.
Az ember az elején hajlamos beleesni abba a hibába, hogy mindjárt a lehető legtöbbet akar. Ebben az internet világa sokat segít. A határ a csillagos ég:
példa egy 1270-es dobsonra (átmérőben):
http://www.telescope.com/Telescopes/Dob ... p/9162.uts Sokszor többet ér inkább kimenni az ég alá egy kisebb távcsővel, mint ilyenek birtoklásán álmodozni a számítógép előtt. Ha az ilyen óriás távcsövek teljesítménye jut eszünkbe (neten van róla anyag bőven), hajlamosak lehetünk indokolatlanul lebecsülni a saját kisebb távcsövünkét. Pár év észlelési tapasztalat után meg majd tudja az ember merre tovább a távcsövek terén.
Kicsit hosszú lett tudom, de ha ezeket nekem valaki 5-6 éve elmondja, örültem volna.