Kedves Fórumozók!
Remélem nem tartjátok tolakodónak, ha megosztom veletek egy nem régi Holdészlelés élményét.
Február 20-án reggel jókedvűen mentem munkába, mert szép, napsütéses idő ígérkezett. Felhő alig volt az égen, a színe olyan igazi mélykék volt. Igaz, a szívem fájt is, mert inkább szerettem volna megnézni mi újság a fotoszférában, mint bent lenni az irodában. De nem baj, majd délután, gondoltam. Haza érve a Nap délnyugat felé elbújt a felhők mögött, de keleten tiszta ég, és a félhold fogadott. Reméltem, hogy a felhők elmennek és estére derültség fogad, de északnyugatról sötét, vészterhes felhőzet lassan beborította az eget, a Hold is eltűnt, majd szakadni kezdett a hó, de olyan nagyon, hogy a tőlünk légvonalban alig km-re levő, a Duna másik partján fekvő Burda hegyeket sem lehetett látni. Na, gondoltam, még szerencse, hogy nem raktam ki a felszerelést a kertbe! Rosszkedvűen ücsörögtem és szörfözgettem a neten, amikor napnyugta felé azt vettem észre, hogy északon kiderült, a felhők eltűntek, vékony hóréteg fedi a tájat. Irány a felszerelés, pár perc alatt kipakoltam, mire feltűntek az első csillagok, már teljesen kitisztult az ég. A Hold beragyogta az égboltot, a Jupiter büszkén trónolt a zenit közelében. A csillagképek fő csillagai szépen kirajzolták a jól ismert alakzatokat. A szél is elült. Gyors pólusra állás után megnéztem a Jupitert. Három holdja a Ny-i felén tartózkodott, a korongon szépen látszott már 31 X-es nagyításnál a NEB és a SEB. Időnként, hosszabb szemlélés után fel-feltűnt a STB vékonyabb sávja. 62 X-nél már biztosabban látszott, a vastagabb sávokban, már-már a szerkezet is néha feltűnt.
A látványt papírra vetettem, ezután „GOTO” a Hold! A 32 mm-es GSO okulárból szint kiugrott, olyan éles volt a kép, hullámzást alig lehetett tapasztalni, a levegő kristálytiszta volt. Gondoltam, hogy előveszem a Scopiumot és barangolok egyet a Terminátor környékén. Készítettem felvételeket 2X és 3x fókusznyújtással és a nélkül. Mivel előző nap volt Kopernikusz születésnapja, első célpont a róla elnevezett szép, látványos kráter volt, majd annak környékét vettem célba, aztán É-ra és D-re irányítottam a távcsövet és a látványosabb, érdekesebb, az árnyékok által kontrasztosabb felszíni alakzatokat örökítettem meg. Egyedüli kivétel a Plató kráter napfényben fürdő vidéke képezett. Az elkészült képeket mellékelem,
további képek a képtárban tekinthetők meg. A képek adatai: műszer 120/1000 Refrektor, EQ3,(most már) GOTO mechanikán, Scopium web kamera, 2x és 3x Barlow, a felvételek Sharpcap programmal készültek 30fps, 1 perces idővel, feldolgozásukhoz Registax6-t és PS-t használtam, 50 frame-ból összerakva. Tulajdonképpen ez volt ez első „éles” használata a GOTO szettnek, amit januárban rendeltem meg a Szarka Leventétől.