A 2021-es Jupiter láthatóság eddigi legjobb égbolt nyugodtságnál készült felvételem.
A Meteoblue időjárás szerver 2021. július 8.-a hajnalára Győr felett különösen jó nyugodtságot, 0,8-1"-est jelzett előre. Többször volt már ilyen de bizony gyakran tévedtek, ennek ellenére a csillagvizsgáló kupoláját már hajnal 1 órakor (NyiSz) kinyitottam, hogy a műszerek minél jobban vegyék át a környezet hőmérsékletét. Kb. fél 3 felé beállítottam az atmoszferikus diszperzió korrektort (ADC) és egy Takahashi Abbe Ortho 6 és 12,5 mm-es okulárral megnéztem a Jupitert a Celestron C14 Edge HD főműszerben. Közel 40 éve figyelem a bolygókat különböző távcsövekben, de ilyen páratlan részletes és nyugodt Jupiter képet nem túl sokat láttam ! "A kutya meg a mája !", bejött tehát a Meteblue előrejelzése.
Az égitest 27 fok magasan látszódott ekkor a horizont felett, ez a hazai viszonyokat tekintve az utóbbi évekhez képest jónak minősíthető. A bolygó nagyon-nagyon apró részleteket, színeket mutatott meg magából, finom szálak, oválok, foltok, szakadozó sávok és a részletes Nagy Vörös Folt ámulatba ejtett jó félórára. És ami érdekes, hogy a seeing bár hullámzott, de megmaradt a 0,8-1" körülinek, ez itthon ritka. Gyorsan felszereltem az ASI 462 MC kamerámat a szűrőváltóval, majd az ADC-t, bolygó orientációt és a helyes fókuszt is beállítottam, már csak a kupolarés középre és indulhattak is a videók. 1 perc 10 másodperces szekvenciákkal dolgoztam, kb. 11700 frame adódott mindegyikre, összesen 14 db videót vettem fel 16 perc alatt, végül 163800 db frame-ből állt össze az 1 db Jupiter képem. Csak a Baader UV+Ir vágószűrőjét használtam most, így azonnal RGB színes felvételt nyertem, jó seeing-nél tapasztalatom szerint elég ez a szűrő is.
Még a kupolában gyorsan készítettem egy videóösszeadást az AS!3-al, majd egy gyors képélesítést Registaxban és Photoshopban és a közel sem végeredményt mutató kép így fél 4 felé döbbent arckifejezést ragasztott a már megfáradt észlelőcsillagász arcára... Nem éltünk hiába, gondoltam magamban. Ilyen szintű részletezettséggel Jupiter képet én még soha nem készítettem ilyen magasságban járó bolygónál. Aztán készült egy infra ProPlanet 742-es és egy metánszűrős illetve Ganymedes és Io hold képsorozat is, csak hogy az észlelés kerekké váljon.
A felvételsorozatokat végül este dolgoztam fel, AS!3-ban, Registaxban, majd a 14 db egyedi képet WINJuposban derotáltam. További képmanipulációkat főleg PS-ben, Registaxban végzetem, úgy mint, színegyensúly, intelligens élesítés, telítettség, élénkség, egyedi színek, Gauss elmosás, görbézés, maszkolás, 118 % drizzle, színzaj, R.tax csúszkák újra, unsharp mask, stb. A teljes képfeldolgozás kb. 2,5 órát vett igénybe.
A felvételek készítésekor a bolygó horizont feletti magassága 30 fok, a seeing 8/10, az átlátszóság 6/10 volt, a -2,7 mg-s bolygó ekkor 4,2725 CSE-re, azaz 639,2 millió km-re volt Földünktől, fázisa 99,5 %, látszó átmérője 46,1 " .
Ha megfigyeljük a végeredményt mutató képet, számos részleteire bontott sáv, zóna tűnik fel változatos színekben. Legfeltűnőbb talán a Nagy Vörös Folt (GRS) és annak "szeme" illetve azt azt körülvevő üreg az RSH, előtte és utána több aktív terület is azonosítható. Sok csomó, ovál, hasadás, csík, füzér, kivetülés látható.
Részletek weblapomon itt:
http://crbobs.hu/galeria/naprendszer/ju ... 021-07-08/
Jupiter_20210708_0107_0123UT_ASI462MC_23C_RGB_163800frames_CBO_Zsolt_Kereszty_WINJupos_Rtax_PS_final_1_18x_drizzle.jpg