Első – de talán nem az utolsó – bejegyzésem
Üdv mindenkinek!
Igen-igen kezdőnek tartom magam az amatőr csillagászat terén, lévén csak kb. egy hónapja vásároltam életem első távcsövét. De máris itt volt egy nagy esemény, a Vénusz átvonulása a Nap előtt. Ez volt az első célirányos, tervszerű megfigyelésem.
A telefont beállítottam a hajnali ébresztésre, nagy nehezen fel is ébredtem. Az ablakom délre néz, azon – csak az egyik, már nyitott szememmel – kitekintve látom: gyönyörű az idő, a Hold is ott virít a már világosodó égbolton. Nosza, akkor indulás, állvány, távcső, okulárok napfólia és fényképezőgép bepakol, és irány az előző napon kinézett észlelőhelyre.
Kiérkezésemkor azt láttam, hogy éppen csak egy kicsiny felhősáv húzódik ÉK irányban, egészen pontosan ott, ahol a Nap kel hamarosan… Mi legyen? Ezért keltem ilyen korán? Várok. Távcső kipakol, összeállít, majd egy-két fotó a környezetről, a felhőről, a Holdról, egy éppen leszálláshoz érkező repülőgépről.
Közben a Nap felkelt, megvilágította a felhőket, a felhőréseken át-átszűrődött a fénye, s ez egy idő után már elég volt ahhoz, hogy beállítsam a távcsövet a követésre. És végre 5 óra 32 perckor kibukkant a felhők mögül. Távcsőbe belenéz: és igen! Ott a Vénusz a nap előtt. A jó néhány napfolt látványa gyakorlatilag érdektelenné vált a bolygó Nap előtti, kontrasztos látványa mellett. Az idő pedig ettől kezdve gyönyörű volt, egyetlen ki felhőcske sem úszott be a Nap elé a későbbiekben. Kezdetben nagyon erősen hullámzott a levegő, mint amikor a forró aszfaltra néz az ember távolról, lapos szögben, de ahogy emelkedett a Nap ez a jelenség egyre csökkent. (Cserében feltámadt a szél). 26x nagyítással néztem, illetve egyszer megpróbálkoztam 93x-al is, de igazából ez sem mutatott többet (csak nagyobbat), sőt…
Mivel az esemény még innentől kezdve is elég sokáig tartott, felváltva próbáltam fényképet és videofelvételt készíteni, illetve saját szememmel az okulárba bámulni. Igen, bámulni. Bámulatos látvány volt, komolyan mondom. Aki látta, tudja miről beszélek.
És azt is el kell mondanom, hogy rájöttem: a sok helyen fellelhető fotók, amelyek egyébként nagyon szépek, képtelenek visszaadni azt a látványt, amit az ember a saját szemével lát az okulárba pillantva. És ezt nem csak ebben az esetben tartom igaznak. Az első bolygó, amit távcsövemmel annak idején megnéztem, a Szaturnusz volt. Három számomra látható holdjával együtt láttam. Az is egészen mást mutat, és egészen más érzéseket keltett bennem „élőben”, mint egy bármennyire is jól sikerült, és esetleg többet megmutató fotó látványa. Már alig várom a Jupitert…
Kicsit off: a fényképezést egy Panasonic FZ38-al próbáltam (ez van), hááát..., nem nagyon sikerült normális képet készíteni a távcsövön keresztül. A napfólia Baader asztrofólia (nem fotós), de én még ennek fényáteresztő képességét is sokallom, ezért még ezt is tompítottam egy sárga szűrővel. A fényképezőgéphez készítettem a felszerelhetőségét biztosító közgyűrűt, a gépet manuális üzemmódban használtam. Ha az optikai zoomot alapon hagytam, akkor a kép közepe tájékán megjelenő elég nagy sötét folt ront el mindent, Zoomolással ez a jelenség csökkent, majd megszűnt, viszont ekkorra már a nagyítás is jóval nagyobb lett, és már csak a nap egy részét tudtam fotózni. Majd még próbálkozok, bár akkor már nem lesz ott a Vénusz…
Bocsánat, hosszú voltam. De nekem nagy élmény volt.
Összességében: megérte korán kelni.
Üdvözlettel:
deze
P10208091 .jpg