Tegnap este szerencsém volt, valahogy hajnali 1 és 3 között szép lett az átlátszóság és nyugodt is volt a légkör. Volt egy kis köd ami erősített a fényszennyezésen, de szerencsére árnyékos helyről tudtam észlelni.
Lefutottam a szokásos köröket az Orionban: Alintak, Mintaka, Rigel csillagokban gyönyörködve áttértem az Orion ködre ami nagyon szép látványt nyújtott. Egyértelmű volt a köd középső területén a befűződés mélysége. A mellette lévő nyílthalmazok is csak úgy ragyogtak.
Sajnos az M78-at és az NGC 2112-t még mindig nem sikerül megtalálni, remélem egyszer. Jótanácsok?
Ami a legszebb élmény volt: a ragyogó Sirius és az O Cma a kutya orra, nagyon szép arany-vörös csillagocska.
Ennek nyomán sikerült megtalálni az M50-et is, bár elég apró volt és elég halvány, de ez köszönhető annak, hogy alacsonyan tartózkodott. Szebb kép jött az NGC 2244 Caldwell-ről, ami egy homokórára emlékeztetett, ha a legfényesebb főcsillagjait összekötnénk. Két-két távolabbi a teteje és az alja, a közepén is 2 csillag de szűkebb elhelyezkedésben.
Rövid ideig sikerült megpillantani a Tölcsér-ködöt is (Ngc 2264), bár Jézus sziluettjét nem láttam, viszont szépen, halvány-fehéresen fénylett a köd anyagának egy része és pár fényesebb csillagot is megpillantottam benne.
Személyes tapasztalatom, hogy annyira megszoktam a red-dot használatát, hogy a fordítva leképező keresőtávcső nem igazán könnyíti meg a dolgomat egyelőre. Így a starhopping technikával dolgoztam leginkább. A keresővel még az is szokatlan, hogy nem lehet messziről jól átnézni rajta, hanem mindenképpen közel kell hajolni hozzá, felvéve így a legkülönfélébb tantrikus testhelyzeteket. Bár úgy érzem a távcső mellett szerzett hajlékonyságomnak még más téren akár jó hasznát is vehetem!
