Tegnap este munka után hazamenvén, bár fáradt voltam és a tv előtt el is aludtam, 11 órakor ébredve kimentem és csodás volt az ég. Így kitelepültem.
Terveim szerint a Leo csillagkép területén lévő M65, M66- ot, gondoltam az M105, M95- M96-ra is, és még másra...
Egyre inkább szokom a keresőtávcső és az ég szabadszemes együttes nézését, és így sikerült a... no nem tudom megnevezni a Leoban lévő a béta melletti csillag (mely haloványabb) és az attól délre található kissé még haloványabb csillag között bejárnom a területet. Közben tanulva hogy az észak a nyugat merre is van...
Többször pásztáztam ezt a területet, mikor egyszer csak az tűnt fel, hogy a pici csillagok élesek, de van ott két "maszat" féle fény-kenődés. Megdobogott a szívem... Igen, az M65-M66 volt az. Ez óriási tapasztalat volt. mindezt 40x -es nagyításnál. Megnéztem 80X 100x, 200x... Közben az elfordított nézés működését is figyelgettem.
Bennem volt, hogy ahogy mondtátok, hogy szánjunk neki időt, időzzünk el. Hát jól elidőztem.
Bennem volt a gondolat, hogyha lenne nálam ceruza, meg papír, bizony lerajzoltam volna amit láttam, de nem akartam otthagyni, amit végre megtaláltam (persze csak utána kellett volna menni az RA tengellyel, de akkor se hagytam ott
)
Aztán onnan eltekeregtem erre, arra, és igyekeztem visszatalálni. És sikerült.
Majd arra gondoltam, hogy elnéznék az M95, M96, M105 felé, hiszen azokhoz szinte csak az RA tengely mentén kell elnavigáljak nyugatra ... hát őket nem találtam meg. De jót nézelődtem.
A közelben lévő Mars olyan hullámzó volt (nem tudom a pontos okát).
Aztán a terv szerint a Nagymedve bétája a Merak mellett található M108-at és az M97-et kerestem.
Örömmel konstatáltam, hogy a keresővel és szemmel már egész pontosan rá tudok állni az általam kijelölt csillagra, ez is nagy öröm volt mert a napokban még nem ment. Szokni kell, de egyre könnyebben ment. Tanulgattam az irányokat, ... és rátaláltam az M108-ra, és talán az M97-re is, bár eléggé homályos volt. itt nem időztem soká.
Az M51 -et is szerettem volna megnézni, sejtettem, hogy ez nagy falat, mert a Cor Caroli és a Benetnas elég távol esik egymástól.. keresgéltem, de ezúttal nem tárta fel magát nekem. Közben a szél is fel, feltámadt, viszont sokkal kevesebb volt a pára, mint előző nap.
Közben már eléggé elfáradtam. Gondoltam a Lantban csak rákeresnék a már áhitott M57-re. Azonban így fél kettő tájban épp olyan pozícióban járt, hogy eléggé kényelmetlen volt már a keresőbe tekintés is... Így nem erőltettem. hanem csak elővettem az ajándékba kapott planiszférát, és nézegettem a csillagokat, fellelve bennük a csillagképeket. Nagy öröm volt... meglátni a nyomtatott és a való közötti párhuzamot. A sas csillagkép, nagyon szép! A hattyú is mekkora! Az északi korona már napok óta vonzza a tekintetemet. A tejút már javában fenn járt, soha ilyen szépnek nem láttam még...
Közben magamban az arányok is rendeződtek, a planiszféra ábrázolásával és a valóságban sokkal nagyobb Kassziopeia-val például.
Szóval egy csoda volt, az egész. Így mintegy újabb 3 órát tett ki az észlelésem, közben egy rövid italszünettel...
