Csillagváros.Hu

Ankalimon írta: ↑

2020.05.28. 21:52

Még mindig nem tudok fotózni...

Vizuálisan is - András szerint is - jól látható és jellemezhető, leírható a különbség.
Sőt, elsősorban vizuális észlelés szempontjából került előtérbe a téma.


MDA

Attila írta: ↑

2020.05.29. 09:03

Ankalimon írta: ↑

2020.05.28. 21:52

Még mindig nem tudok fotózni...

Vizuálisan is - András szerint is - jól látható és jellemezhető, leírható a különbség.
Sőt, elsősorban vizuális észlelés szempontjából került előtérbe a téma.


MDA

Csak a csillagtesztet szeretném dokumentálni előtte-utána fotóval/videóval. Alaposan előkészítve, körültekintően szeretném megcsinálni a tesztet, mert ez elég sokat elvesz az észlelési időből az adott estén - nem szeretném többször megismételni.

Szép jó estét,
gondoltam, beszámolok egy különös észlelésről, amit egyelőre nem tudok hova tenni. Még a múlt héten barangoltam az Arcturus közelében, éppen egy csodaszép kettősben gyönyörködtem (nem kerestem, véletlenül találtam rá, mint utóbb leellenőriztem a ξ Boo-ról volt szó), amikor felnéztem az okulárról, és abban a pillanatban, pár fokkal keletre az Arcturustól, a semmiből felragyogott egy csillag. Mintha a Jupiter került volna oda. Talán két másodpercig ragyogott, aztán eltűnt, mintha ott sem lett volna. Persze, elsőre meteorra gyanakodtam, de aztán eszembe jutott, hogy nem mozgott, szabályos csillagként viselkedett, csíkot sem húzott maga után, egyhelyben fénylett, majd eltűnt. Ötlet?
Különben tegnap végre kipróbáltam az új 200/1000-es Newtont a Jupiteren, hajnali egy óra körül, ha már együttállás volt. Nem volt túl jó a láthatóság egy ideig, mozgott, vibrált a bolygó, a sávok éppen csak derengtek, de aztán hirtelen beállt valami nyugodtság, szépen megjelentek az ekvatoriális sávok, még a fodrozódásai is látszottak, a sarkok, a 90/900-as akromátommal soha nem láttam ilyen tisztán a Jupitert! 200x -on is szép volt, sőt a 3,2-es oklit is rápróbáltam, a sávok ugyan halványultak, de még így is kivehető volt a formájuk. (Feleségem is belenézett az okulárba, azt mondta, olyanok a felhősávok, mint a papírra rajzolt hegyek Aztán irány a Szaturnusz, ha már jó lett a láthatóság, és a meglepetés ott is várt: 200x-on a Cassini-résen szinte átláttam (jó, ez túlzás), sőt a felhőzet árnyalatai is élesen elváltak egymástól. Egyre elégedettebb vagyok ezzel a Newtonnal, és legalább az is kiderült, kezdőként sikeresen megy már a jusztírozás
Bocs, hosszú lettem, a kérdés végül is a fantomcsillagra vonatkozott...

Köszönet előre is,

Robi

Szia!

Többen is láttunk ilyen felfényléseket, pont, mint Te írtad, korábban a fórumon taglaltuk is, de inkább kizártunk lehetőségeket, mintsem választ találtunk volna rá. Ugyanez a szitu, nem mozog, rövid ideig tart, nagy fénnyel. Nekem olyan is volt, hogy pár másodperc után ugyanott megismétlődött.

Vagy műhold, vagy UFO, esetleg a Tesla néha felkapcsolja a lámpát.
Van még Iridium felvillanás?

ja, épp elkaptuk a levillogást (BMW-sektől bocs):
https://starecat.com/no-matter-where-yo ... -overtake/

<bocs az off-topicért>

Láttam már egy rakás ilyet. Ha nagy magasságú (több ezer km) pályán van egy műhold, akkor a fényvisszaverő felületéről (napelemtábla...) pont ilyen rövid, pár másodperces időben verődik vissza a fény. Ennyi idő alatt meg nem látjuk azt elmozdulását még távcsővel sem.

Megosztom első (még több utómunkát igénylő) nagy látószögű fotómat, melyet a Cassiopeia csillagképről és környezetéről készítettem tegnap.

Felszerelés: Canon EOS 600D + Canon 24mm F/2.8 + SkyWatcher Star Adventurer mechanika
Integration: 10x30s ISO800 light frame, F2.8

Dunakeszi alsón, a hobbi repülőtéren pakoltam ki a felszerelést.

A képen középen látható a Cassiopeia (függőleges világos sáv a Tejút), jobb oldalon az Androméda galaxis pacája, középen lent a Perseus ikerhalmaz, illetve még sok más is természetesen, meghagyom nektek hogy kutassatok rajta

Még nagyon kezdő vagyok a feldolgozásban, így nézzétek el hogy a kép még zajos, a háttér egyenetlen, stb. Igyekszem gyorsan fejlődni.

https://astrob.in/9v90fm/0/

Vizi Péter írta: ↑

2020.07.07. 23:59

Láttam már egy rakás ilyet. Ha nagy magasságú (több ezer km) pályán van egy műhold, akkor a fényvisszaverő felületéről (napelemtábla...) pont ilyen rövid, pár másodperces időben verődik vissza a fény. Ennyi idő alatt meg nem látjuk azt elmozdulását még távcsővel sem.

Magam is több ilyet láttam; az egyiket épp együtt láttuk, Péter, az egyik MTT-n, sörrel a kezünkben ülve az előadó előtti téren, egy asztalnál...

Ott és akkor Sárnecky Krisztián magyarázta a jelenséget molnija-típusú, nagy excentricitású pályán keringő műhold apogeum környéki bevillanásával.
Ami logikusnak is tűnhet elsőre (pláne annak tudatában, hogy a fenti ellipszis pályagörbe apogeuma a 35ekm-es geoszinkron pálya, azaz az "álló műholdak" fölött van), de két problémám már akkor, és azóta is van ezzel a magyarázattal.

Az egyik, hogy miért csak apogeum környékén villan (azaz, amikor szinte egy helyben áll a Föld egy pontja fölött)??? Alacsonyabban, láthatóan mozgás közben miért nem villan? (Bár ez még talán magyarázható azzal, hogy akkor áll be irányba, de szerintem nem csak pontosan apogeumban használják).

A másik pedig, hogy - számoljunk egy kicsit - az Iridiumok, és egyéb 400km körüli pályamagasságban keringő mesterséges égitestek villanásaival összemérhető fényességű volt a több, mint 35 ezer km-re lévő "állítólagos Molnija-hold" villanása (ezt Te is megerősítheted). Ugyanakkor - mint tudjuk - minden sugárzás, így a fény intenzitása is a távolság négyzetével fordított arányban csökken. https://hu.wikipedia.org/wiki/Inverz_n% ... rv%C3%A9ny
A 400km-hez képest a 35 ezer km-es geoszinkron (vagy geostacionárius pálya is) közel két nagyságrendi (90x-es) különbsége miatt 90^2, tehát több, mint kb. 8.000x nagyobb méretű napelemtábla kellene ehhez...
Itt egy Molnija: http://104.131.251.97/spacecraft/wp-con ... 4_orig.gif
Ez meg egy Iridium: https://www.flyingmag.com/resizer/P42CP ... XRKLFM.jpg
Ha a kettő között akár csak nagyságrendileg is megvan a három nulla, akkor megeszem a kalapom...


Tehát a magam részéről nem hiszem, hogy Krisztián magyarázata helytálló lenne.
Természetesen abban sem "hiszek", hogy az idegen űrhajó ablakából akar jelezni nekünk egy ott fogva tartott ember, de fogalmam sincs, hogy mit láttunk akkor, és mit láttam (illetve láttunk) egy fél évvel később, az érdi fennsíkon, távcsöves bemutatás közben, mert az is pont ilyen volt...

Tehát számomra ez az "akta még nincs lezárva"...
Én sokkal inkább valamilyen galaktikus (azaz nem túl távoli) csillag eddig nem ismert, hirtelen, vizuális tartományban (is) megjelenő, nagyon rövid idejű outburst-jelenségre tippelnék.
(De lehet, hogy ez baromság... )

MDA

Attila írta: ↑

2020.07.09. 19:31

Vizi Péter írta: ↑

2020.07.07. 23:59

Láttam már egy rakás ilyet. Ha nagy magasságú (több ezer km) pályán van egy műhold, akkor a fényvisszaverő felületéről (napelemtábla...) pont ilyen rövid, pár másodperces időben verődik vissza a fény. Ennyi idő alatt meg nem látjuk azt elmozdulását még távcsővel sem.

Magam is több ilyet láttam; az egyiket épp együtt láttuk, Péter, az egyik MTT-n, sörrel a kezünkben ülve az előadó előtti téren, egy asztalnál...

Ott és akkor Sárnecky Krisztián magyarázta a jelenséget molnija-típusú, nagy excentricitású pályán keringő műhold apogeum környéki bevillanásával.
Ami logikusnak is tűnhet elsőre (pláne annak tudatában, hogy a fenti ellipszis pályagörbe apogeuma a 35ekm-es geoszinkron pálya, azaz az "álló műholdak" fölött van), de két problémám már akkor, és azóta is van ezzel a magyarázattal.

Az egyik, hogy miért csak apogeum környékén villan (azaz, amikor szinte egy helyben áll a Föld egy pontja fölött)??? Alacsonyabban, láthatóan mozgás közben miért nem villan?

A másik pedig, hogy - számoljunk egy kicsit - az Iridiumok, és egyéb 400km körüli pályamagasságban keringő mesterséges égitestek villanásaival összemérhető fényességű volt a több, mint 35 ezer km-re lévő "Molnija-hold" villanása (ezt Te is megerősítheted). Ugyanakkor - mint tudjuk - minden sugárzás, így a fény intenzitása is a távolság négyzetével fordított arányban csökken. https://hu.wikipedia.org/wiki/Inverz_n% ... rv%C3%A9ny
A 400km-hez képest a 35 ezer km-es geoszinkron (vagy geostacionárius pálya is) közel két nagyságrendi (90x-es) különbsége miatt 90^2, tehát több, mint kb. 8.000x nagyobb méretű napelemtábla kellene ehhez...

Tehát a magam részéről nem hiszem, hogy Krisztián magyarázata helytálló lenne.
Természetesen abban sem "hiszek", hogy az idegen űrhajó ablakából akar jelezni nekünk egy ott fogva tartott ember, de fogalmam sincs, hogy mit láttunk akkor, és mit láttam (illetve láttunk) egy fél évvel később, az érdi fennsíkon, távcsöves bemutatás közben, mert az is pont ilyen volt...

Tehát számomra ez az "akta még nincs lezárva"...


MDA

Valamelyik este én is láttam hasonlót. Rövid felvillanás, de utána kicsit odébb megint és ezt a vonalat követve még egy-két alkalommal ismét odébb felvillant. Az én magyarázatom magamnak az volt, hogy ez egy műhold (vagy vmi rakéta fokozat), ami forog vagy direkt vagy már csak bukdácsol.