Anti_45 írta: ↑2022.11.19. 21:10
Minden elismerésem,Zsolt! Ismét egy érdekes írás született a "munkádból".
Arra viszont kíváncsi lennék,hogy mi alapján sorolhatóak az egyes csillagok a rendszerbe?
A térképen azért látható még néhány csillag az Albireo "közelében",de azok mégsincsenek besorolva.
Azt látom a táblázatban,hogy a rendszer tagjai között is jelentős távolságok vannak így nem gondolnám,hogy ez lenne a kizáró ok(vagy mégis?).
Talán az egymáshoz viszonyított mozgásuk? Tényleg érdekel.
Szia Anti!
Először is köszönöm.
A kérdésed nagyon jó! Alapvetően azt a páros tekinthetjük kettősnek, amelyek erős gravitációs kötésben állnak egymással lehetőleg életük végéig. Ez a definíció egyszerű és ha három dimenzióban látnánk az égboltot könnyen meghatározható lenne melyik igazi kettős és melyik nem. De sajnos két dimenzióban látjuk az eget, így minden egymáshoz közel látszó csillagot kettősnek lehetne tekinteni. A nehézséget a párok közötti fizikai kapcsolat meghatározása jelenti.
Alapvetően a kettősöket három fő csoportba lehet sorolni. A CPM párokra, a Binarykra és az Optikai kettősökre. (Ez saját felosztás, nem szentírás!)
Vannak olyan párok, melyek Földtől mért távolság közel azonos (parallaxis szögük csekély különbséggel tér el), tetejében még a saját mozgásuk is közel egy irányba mutat, esetleg még radiális sebességük is majdnem megegyezik. Ezek az ún. CPM (közös sajátmozgású kettősök). Itt a fizikai kapcsolat közel 100%.
Aztán vannak az un. binaryk. Ahol a társ nagyon közel van a főcsillaghoz. Ez a fajta két féle lehet, ha távcsőben bármely módon felbontható, akkor vizuális binary, ha csak fénygörbék és színképek vizsgálatával mutatható ki, akkor spetroszkópiai kettősről beszélünk. Általában, ezeknek meghatározhatók a pályadataik, de nem mindegyiket ismerjük így. Ebben az esetben is majdnem 100% a gravitációs kölcsönhatás. A probléma ott kezdődik, mikor a két csillag nagyobb távolságra látszik az égen (2D hatás!). Nem biztos, hogy a valóságban, térben is nagy a távolságuk. Az asztrometriai műholdak 0,5-nél kisebb px adatai már nagy bizonytalanságot tartalmaznak. A két csillag közötti gravitációs kötés határát a legújabb számítások és elméletek szerint 300.000 CSE-ben lehet meghúzni. Ha egy pár átlagos egymás közötti távolsága ezen a határon belül van, akkor már lehetséges közöttük valamiféle kapcsolat. Természetesen ezt még befolyásolja a sajátmozgásuk (RA, Dec), radiális sebességük, a tömegük. Ezekből lehet kiszámítani, hogy mekkora valószínűsége a gravitációs kötésnek. Jó indikátor lehet még a rendszer szökési sebességének meghatározása is. (Vannak cikkek, melyek ezt taglalják, ezek feldolgozása és gyakorlati alkalmazása még csak tervbe van véve nálunk). A lényeg, hogy a Gaia adataiból nyert eredményeket súlyozva elemezve lehet valószínűséget mondani a gravitációs kötés meglétére.
Ahol egyik feltétel sem áll fent, nem CPM, nem binary, akkor optikai, azaz az égbolton azonos irányba látszó pár, mindeféle fizikai kapcsolat nélkül.
Remélem sikerült megválaszolnom a kérdésed.
Zs.