A távcsöves adok-veszek topikban megkezdett beszélgetés során maradt még bennem pár gondolat, amit itt osztanék meg, ott nagyon "off" lenne.
Nemrég találtam egy nagyszerű "cikkhalmazt" a kettőscsillagok észleléséről, amiből egyrészt nagyon sokat tanultam, másrészt segített rendszerezni a meglévő tudásomat is. Helyreteszi a fogalmakat, szerintem igen jól felépített, érdekes olvasmány.
A cikkek innen elérhetőek:
http://handprint.com/ASTRO/
Most konkrétan erre a cikkre hívnám fel a figyelmet:
http://handprint.com/ASTRO/ae3.html#optmag
Ebből is a "maximális hasznos nagyítás"-ban foglaltakat emelném ki; a 2-4D(!) nagyítástartomány ez, amely a szoros kettősök felbontásához szükséges. Szoros kettősöknél simán alkalmazható még közepes seeing esetén is, hiszen az még nem feltétlenül hat destruktívan az Airy korong képére, valamint ezen az észlelési területen fontos a csillagok
diffrakciós képének láthatósága. Nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy a sötéthez alkalmazkodott szemünk felbontóképessége nem 1', hanem minimum 2' (amely elfordított látásnál 5'-re romlik), azaz nem 0,5D nagyítással jön elő minden részlet, amit a távcső tud, hanem inkább 1D nagyítással. Ebből adódóan a kényelmes láthatósághoz minimum a kétszerese szükséges, ha elég fényes a csillag.
Tegnapelőtt 2 gyönyörű, egymáshoz hasonló, többes rendszert figyeltem meg: a Tegmen-t és a 12 Lyncis-t. Mindkettő AB komponense szorosabb, az egyik 1,1", a másik 1,7" szeparációval. 15+ centi apertúrával könnyedén felbonthatóak, de ahhoz, hogy megbecsülhető legyen a szeparáció, 2D nagyításra volt szükség.
Tehát közepes, vagy annál nyugodtabb seeingnél gyakran bevethetők az e tartományt kiszolgáló optikai eszközök.
A cikkben a fentieknél merészebb állításokat is találunk érvekkel alátámasztva és a saját tapasztalataim is egyeznek ezekkel.
Az említetteken kívül olvashatunk arról is, hogyan fejlesszük a látásunkat a szoros kettősök felbontásához és sok más érdekességet.
Nekem nagy kedvet csinált a kettősözéshez!