felsőszéktó írta:tobe_ írta:Én ezt a mechanika dolgot úgy látom, hogy ha nem valami hordozható a cél, akkor szép nagy méretű kereketek stb kell készíteni és kész házilag, vagy közeli esztergályos, marós, egyéb célhoz szükséges szakemberekkel, vagy hobbistákkal akár.
Béla, hidd el kérlek, ennél azért egy picit bonyolultabb a helyzet.
Mindkettőtöknek igaza van bizonyos szempontból. A stabilitás növekszik, ha a kivitel egyre robosztusabb. A pontosság is nöl, ha a csigakerék nagyobb. Az összefüggés nagyjából lineáris, ha minden mástól eltekintek. A gond abban van, hogy áttervezéssel az eredetivel azonos tömegben, és azonos méretben lehet-e stabilabbat, pontosabbat készíteni. Lehet bizony. Vegyük a háromlábat. A leggyengébb pontja a lábak és a tartótányér kötése. Ez a néhány cm-es átlapot szorítás bizony alkalmatlan nagyobb nyomatékátvitelre, mert a láb hossza 100-szorosa a felfekvés sugarának, és a fej alatti ponton óriási nyomaték ébred, csavarás, hajlítás. Ehhez minőségi anyag, és pontos illesztés is kell, valamint hatalmas erővel kell összefogatni a lábvéget, ráadásul a láb kihajlása miatt annak is nagyon szilárdnak kell lenni. A megoldás az, ha visszatérünk a keskenyebb 6 db. lábhoz, a háromszögelésel történő stabil megtámasztásra. Számításom szerint ezzel fele súlyban minimálisan egy nagyságrenddel stabilabb állvány készíthető, akár keményfából is, amely súlya sokkal kisebb! A szerelő tányér is lehet vastag keményfából! Egy kísérleti állványt készítettem is, és az elcsavarodása negyed akkora volt, mint az acéllábé, a súly is negyede. Saját magam ültem rá, és kértem, hogy fordítsanak el, ha tudnak! A lézer a falon 5 m-re 3 mm-es kitérést mutatott, amikor el akartak fordítani nagy erővel! A másik a hajtás pontossága, amit leírt már korábban Attila, és elemezte, hogy miért lesz pontosabb azonos megmunkálással a szerkezet. A tengelynek nem kell a tömör rúd, hiszen nem az garantálja a megfelelő iránytartást, hanem a megfelelően nagy alátámasztott, egymáson könnyen forgó felület! A csapos mechanikához hasonló a jó megoldás, és nem hosszú tömör tengelyű német rendszerű, vagy kissé nagyobb ármérőjű csővel tervezett szerkezet! Az egymáson forgó nagy átmérőjű támasztó felület síkját kell megtartani, amin elfordul a dekli irányú mozgató rész, és azon a csővet tartó szerkezet! Ezteket a síkot kell kötni a háromláb síkjához adott szöggel, hogy a rekta forgás síkja az egyenlítő síkjával párhuzamos legyen, a dekli forgási síkja pedig merőleges rá. A háromláb köti a talajhoz ezeket a síkokat, és ha ez a csatolás a Főlddel laza, akkor nincs stabilitás. Helyette van kihajlás, lengés, főleg az oszlopos tartónál remegés, csavarodás. Ez a lelke minden jó szerkezetnek. A követés is ezen síkhoz képest történik, tehát ha a sík elforog, elbillen, akkor nincs sok értelme TDM használatának. Amennyiben ezek a problémák már megoldottak, és a hajtás áttétele is hibamentes, holtjáték és kotyogásmentes, akkor jöhet a TDM, és a helyes pólusraállítás után eredmény is lesz! Attila tesztfelvételei bizonyítják ez utóbbi állításomat. Üdv. Imre