Mértem már segédtükröt a Bath-if-el, de mivel nem készítettem még tartókat hozzá, eléggé macerás volt az immáron három dolog kollimálása egyidejűleg. Hogy miért is három? Mert az if tulajdonképpen egy tökéletesen gömbre polírozott tükröt vett célba, de úgy, hogy a fényútban volt a szalámi, pontosan úgy, hogy kör alakú legyen a vetülete. És itt jöttek a problémák.
Ugyanis azon az elméleten alapult az elképzelésem, hogy egy gömböt mindegy, hogy hogyan mérek mindegy, hogy mekkora a fókusza, átmérője, a gömb az gömb (ráccsal nézve is mindegy a fókusz, görbületi sugárból egyenesek a vonalak ha 300-ha 900 a fókusz), így az interferenciavonalak alapján sem lehet különbséget tenni egy 400-as, vagy egy 600-as fókuszú gömb felületnél. (Ezt ki is próbáltam. Készítettem csak a gömbtükörről egy interferogramot, és a programnak más és más adatokat adtam meg. Szinte ugyanaz volt az eredmény)
Ha tehát egy síktükröt úgy teszek a fényútba, hogy a teljes felületét megvilágítsa a lézer, és pontosan derékszöget zár be a gömbtükörrel, akkor a kapott képen csak a segédtükörnek megfelelő méretű kör jelentkezik, rajta a referenciafelület közepének ismert (elhanyagolható), és a sík felület által generált hibáival.
Mint gömböt kiértékelve a síktükör hibái láthatóvá válnak. Ez így is volt, csak mivel a szalámi nem tökéletesen kör vetületű, ráadásul a vizsgált példányok peremén, oldalán pici gőzölési hiba is volt, így a mérés asztigmatikus felületet mutatott, ami a valóságban nem állt fenn, a kijelölés miatt a program így kalkulált...
Csak hát a mérésnek pont az volna a célja, hogy ezt kiszűrjük.
Egyszerre is lehet vizsgálni a segédtükröt a főtükörrel, de még sose próbáltam.
Tervben van egy Fizeau interferométer megépítése, egyelőre 120 mm-es kondenzorral. Ha tényleg rászánom magam, és nekiállok egy (három
![mosoly :)](./images/smilies/icon_e_smile.gif)
) síkot megcsiszolni, akkor összerakom.
Ami a jó síktükrök 95%-os arányát illeti, nagy mázlid lehet. Nálam ez az arány közel fordított.