Teljesen jogos a felvetésed, Imre!
Magam is tartottam attól, hogy a turbulencia bele fog köpni a levesembe (pontosabban a képalkotásba). Tudom, hogy az egyik legjobb megoldás az, ha a határréteg lesöprése után a lehető legrövidebb idő alatt kiszívjuk a keveréket a csőből! Viszont próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy ne kelljen a tubust oldalt összefúrkálni. Gondoltam, a fokozatosság elve mentén kísérletezem, hátha beválik. Bevált. Első ránézésre nonszensznek tűnhet, hogy a lesöpört határréteget végigkergetem a tubuson. Ez látszik is picit az elfókuszált képen egy darabig. Azonban fókuszban semmi.
Szerintem nagyon fontos a hőmérséklet különbség a tükör és a környezete között! Nálam azért működik a dolog, mert nem a meleg szobából viszem ki a tubust, hanem egy fűtetlen melléképületből, aminek aluszínű a teteje. A ∆t mindössze néhány fok! Tapasztalatom szerint kb. fél perc után homogén lesz a csőben a levegő, ezért mindegy, hogy van-e turbulencia, vagy sem.
A legfontosabb, hogy össze legyen törve a határréteg, mert kicsi ∆t esetén is nagy a képrontó hatása; ne felejtsük el, hogy kétszer megy át rajta a fény, ráadásul végighömpölyögve a cső fala mentén teljesen eltorzítja a diffrakciós képet.
A saját rendszerem szárazon tartja a segédtükröt is. Szeretek több legyet ütni egy csapásra!
Flex tubusoknál célszerű egy autós hajszárítót magunknál tartani, ha a segéd párásodna. Nem kell megijedni, ez szinte hideg levegőt fúj. A másik megoldás a nagyon enyhe, szabályozott fűtés (csak a segédnél!!!).
És valóban nem kell ész nélkül, maximális fordulatszámon pörgetni a ventilátorokat, a mikrorezgések miatt sem. Az enyémek 12V-osak, de csak 6V-on üzemeltetem őket. Nem kell nagyobb légszállítást alkalmazni, mint amire szükség van!