houdinii írta:Sokat olvasgattam itthoni és külföldi fórumokat a főtükör készítéséről, és felmerült bennem, hogy CNC marással rozsdamentes acél, vagy alumínium alkalmas lehet-e tükörnek? Képes a gép szerszámnyomok nélkül parabola formájúra megmunkálni a felületet? próbált valaki hasonlót?
Szia,
A CNC pontossága több nagyságrenddel kevesebb, mint ami az optikai felüle
A fémtükröt viszont próbáltam 5 éve.
Nem érdemes vele időt tölteni. Azt hiszem még erről nem írtam, így megosztok pár gyakorlati tapasztalatot.
Az alumínium tükör volt a cél, ami az alábbi téma miatt vonzott:
Nagyon jó a hővezetése, kb. 200-szorosa a táblaüvegnek, míg hőtágulása csak 2,5-szerese. Csak az arányokat nézve Ideális kombináció. Ha a hátlapját pl. CNC-vel kimunkálják méhsejtre bordázott falakkal, megfelelő mennyiségű és irányú ventillátorral (vagy akár hűtőfolyadék keringetéssel), rendkívül gyorsan beáll a termikus egyensúly. Ideális lett volna "24°C-os szobából -5°C-ba kirakni és 10 perc múlva Holdazni nagy nagyítással". Sűrűsége is alig nagyobb az üvegnél (ami rozsdamentes acélnál nem igaz, főleg egy nagyobb korongnál). Ha tellett volna valamilyen zéró hőtágulású üvegkerámiára, mint a zerodur, valószínű bele sem fogok. Szóval motiváció volt, alumínium korongok is és érdekes kísérletnek adódott.
csiszolás:
A fémeket sokkal nehezebb csiszolni, mint az üveget, mert szívósak, az alu ráadásul kenődik, sokszor beletapad a csiszolószemcse. 1 mm-t lecsiszolni 10x annyi idő és még több csiszolószemcse, mint üveget. A görbületet 2 korongos módszerrel (tükör+ellendarab) becsiszolni nagyon fáradtságos volt. Durva karcokat nagyon könnyű volt beszedni, ugyanis a legtöbb fém finom szemcsés szerkezetű. Szerencsétlen esetben egy kisebb csiszolószemcse is ki tud törni egy nagyobb szemcsét ami akkora karcot csinált, hogy 80-as porig vissza kellett menni. Végül sikerült kikísérletezni egy keveréket (megfelelőre hígított sampon+ zöld SiC por) amiv 600-as fokozatig karcmentesen működött. 1000-ig már sosem. Alumínium egykristályhoz ekkora méretben földi halandó amatőrcsillagász nem fér hozzá.
Azzal nem lett volna gond.
Polírozás:
Amit terveztem: 1. elektrokémiai polírozás. 2.Szurkos verzió vörös vas-oxiddal különböző pH-kon és némi felületaktív anyaggal keverve. 3. Van róla szakirodalom, hogy egyes alumínium ötvözetek indiai tintával kipolírozhatóak használható felületre. Szereztem abból is. Ha ez sem működött volna, akkor ott volt C-tervnek, hogy elviszem galvanizáltatni, hogy kapjon keménykróm réteget. Írtam pár galvanizáló műhelynek, hogy mennyibe kerülne. Vagy elküldtek, hogy ilyet nem lehet, vagy nem is válaszoltak. Évekkel később véletlenül találtam olyan helyet aki vállal ilyet (tehát lehet ilyet), de már többé nem volt releváns. Arról is találam akkor irodalmat, hogy azt a krómréteget már lehet optikai felületté polírozni. Bár ott a két fém eltérő hőtágulása okozhat zavarokat, de függ a réteg vastagságától. Egyes obszervatóriumokban egyébként használnak berílium tükröt segédtükörnek (2 méteresek). Az is fém, csak nehezen beszerezhető, pora pedig rendkívül mérgező.
Találtam akkoriban egy brazil csoportot, akik eljutottak a polírozás végéig töltöttek fel tesztképeket is Holdról és Szaturnuszról. Most rákerestem, már nem találom őket. Ha jól emlékszem, 15 cm-es volt a korong. Meglepően jó volt, jött a Cassini-rés is de az üveghez képest eléggé lágy és kontrasztszegény volt az eredmény. Fényes csillagok körül volt némi haló (mint amikor párásodik a(z üveg) tükör). Feltéve, hogy nem manipulálták a képeket. Ez nyilvánvalóvá tette amit akkorra már sejtettem.
Nem érdemes 10x annyi munkát beletenni, úgy, hogy a várható eredmény gyengébb lesz, mint egy jól kipolírozott "olcsó" távolkeleti tükör minőségét alulról súroló alkotás. Csak a kísérletezés kedvéért az ember nem vállal egy szintnél több macerát. Itt racionális volt az üveget választanom, amit azóta sem bántam meg.
Lehet kicsit hosszú volt, elnézést, de hátha érdekes valakinek.
Azért írtam le, mert így talán nem motoszkál a "csak meg kellett volna próbálni a fém tükröt" érzés. Ráadásul levegőn mattul is...
Misi
