Hozzászólás
Szerző: janwar » 2010.01.11. 07:45
Nekem annak idején sorozatban kellett gyártanom a tükröket, nem tudnám pontosan, de jóval 100 feletti db készült a nem konzervdobozzal ellenőrzöttekből. Ha nem lett volna csiszoló gép, vagy olykor az optikusunk nem készítette volna elő nekem polírozáshoz, biztos nem vállaltam volna, mert egy napnál többet nem nagyon lehetett egy tükörre ráfordítani. A nagyoló munkákhoz kell a gép, és a polírozásnál is előny egy lassú fordulatu tárcsa, mert nem kell foglalkozni a rendszeres arrébb forgatással. A felső korongot én csak kézi úton mozgattam, meg sem próbáltam géppel. Abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy a polírozáshoz használt szurkot a MOM-ból kaptuk, pont alkalmas keménységüt és tisztaságút, ezért nekem ezzel nem kellett foglalkoznom. Tiszta papírba csomagolva porrá törtem, és a papírgalérral ellátott tükörre szórva a kívánt mennyiséget, hősugárzóval olvasztottam a korongra, ékalaku vonalzóval alakítottam ki a barázdákat rajta, többszöri kinyomással, visszamelegítéssel alakítottam ki a végső políranyag hordozó felületet. Polírozáshoz szinte kizárólag cérium oxidot használtunk, az volt a legtisztább az elérhető anyagok közül, bár a vörös vasoxiddal szebben lehetett befejezni a felületet, de a nagyon finom "karcok" elkerülhetetlennek tüntek, ezért nem bajlódtam vele.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
janwar 2010.02.04. 10:43-kor.
200/800 karbon asztrográf SW tükörrel, SW HEQ5 Pro Go-To, Paracorr type I. korrektor, Canon EOS 500D, ALCCD5 guider kamera,
