A flex-gyémánttárcsa párost már többször is írtam, mert nekem bevált. Nem is értettem, miért nem próbálja ki valaki
De látom Jani megtörte a jeget. Csak az áramütésre vigyázzatok!
Ha a húrmélység 2 mm-nél mélyebb (vagy domború felületnél épp fordítva), mindig érdemes a nagyolást így elvégezni, nem csak az idő és a csiszolópor spórolása miatt, de a komoly fizikai munka mellett az anyag elvékonyodása miatt is.
Ha porral csiszolok ki egy 200/f/4-es korongot, akkor a vastagsága a durva csiszolás alatt akár 1,5 mm-is csökkenhet, hiszen a mélyítő munka mellett azért a perem is kopik lassacskán. Ha eleve vékony az alapanyag, akkor ezt a luxust nem feltétlenül engedném meg.
Korábban volt egy olyan elképzelésem is, hogy készítek egy általam darálónak nevezett eszközt, ahol a sarokcsiszoló egy íves eszközön kerekekkel gurul, és az alatta forgó üvegbe belemarja a megfelelő (az ívtől függő) rádiuszt. Aztán rájöttem, hogy nem akarok tömeggyártani, így mi a fenének építsem meg...
A plafonra kötött láncon lógó eszközzel tettem egy próbát, de nem jött be... Maradt a kézben tartott gép, és a tapasztalatból belőtt fókusz. Még így is órákat és kilónyi porokat lehet megspórolni.
Azért a gépre célszerű egy nagy flakonból kivágott gallért tenni, hogy ne menjen bele a víz, viszont levegőt kapjon, nehogy túlmelegedjen.
