Nem vagyok aktív fórumozó, de a diskurzus a bevonatokról "megütötte az ingerküszöbömet"
Elegndően vastag pénztárcával eleresztett amatőrre persze bármit rá lehet sózni ha nyakonöntik egy kis marketinggel, nem okoskodni akarok, azért írtam hogy ne "szívassa meg" senki magát azzal hogy kritika nélkül fölül a marketingdumának. Pl. ilyen a "dielektrikus segédtükör" (a dologra még visszatérek)
A segédoptikák magasabb minőségével én is egyetértek, mert kisméretű optikáknál inkább a hordozó ára dominál, nem pedig a bevonatolás minősége. (a process-t kell nagyon megfizetni és nem az anyagot a hordozón)
Pl. egy protected alumínium és uv enhanced alumínium bevont fél collos tükör a Thorlabsnál ugyanannyiba kerül. Síkot egyébként se nagyon szokás otthon polírozgatni, olcsóbb megvenni itt nem látom értelmét a spórolásnak.
A főtükörnél más a helyzet.
A bevonatolást a működési hullámhossztartomány alapján szokás kiválasztani.
Történetileg a kémiai ezüstözés volt az első igazi bevonatolás, csak hátránya hogy oxidálódik.
A vákuumtechnika fejlődésével megjelent a vákuumpárologtatás, csak hát ez igen technikaigényes. Jó minőségű alumíniumbevonat létrehozásához nagy vákuum szükséges, amit rotációs+diffúziós szivattyűval lehet csak elérni, és mérni is jól tudni kell. Csatoltam egy grafikont ami két alutükör reflexióját mutatja különböző párologtatási körülmények között.
evaporation_Al.jpg
Ha a vákuum gyenge és a párologtatás lassú, az épülő réteg porózus lesz, könnyen diffundál bele oxigén, a fém-levegő határfelület érdes lesz és ez csökkenti a reflexiót. (lásd csatolt grafikon)
Itt egy kis fizikai kitérő: Fény-anyag kölcsönhatásnál áteresztés, visszaverődés és elnyelés lép fel. Fém-vékonyréteg esetén (néhány 10 nm) még féligáteresztő, majd elkezd tömbi anyagként viselkedni, a reflexió és az anyagra jellemző elnyelés dominál. Ha porózus az anyag, egy szóródás is megjelenik amit a sruktúra okoz, és ez egy reflexiómérésben elnyelésként jelenik meg. Emiatt van az hogy a különbözőképpen bevonatolt azonos anyagú fémrétegek változatos reflektanciát mutatnak. (pl. a kolloid ezüst fekete)
Ha jó gyorsan sikerült felgőzölni az alumínium réteget, akkor tömör film alakul ki a hordozón, ami megközelíti az elvi maximumot, a tömbi anyag reflexióját. Néhány héten belül néhány nm-es ún. natív oxidréteg alakul a felületen, ami kellő tömörség esetén passziválja a réteget, ez a néhán nm még javítja is a reflexiót látható tartományban. Csatoltam egy reflexiómérést amit szilíciumra gőzölt tiszta alumíniumon követtem el. A mérés abszolút pontosssága kb. +/- 2% a teljes tartományra vonatkoztatva. A felületen kb. 5nm vastag natív oxidot mértem ellipszométerrel (2-3 hónapos réteg).
Ha a kamra tulajdonosának még több pénze van, elektron- vagy ionsugaras párologtatót is beszerezhet, ami már alkalmassá teszi dielektrikumrétegek felgőzölését (wolframcsónakokban lévő dielektrikumanyag hevíthető és párologtatható, ami lecsapódik a hordozó felületén pl kvarc, titán oxid, magnézium-fluorid) Ezeknek a rétegeknek a szabályzásával hangolható a visszaverés maximuma. 2-3 réteggel el lehet tolni alumíniumnál a reflexiót, mondjuk hogy UV-ban jobb legyen. Ugyanezzel az eljárással, ha nem alumíniumot hanem ezüstöt visznek fel, lehet gőzölni rá védőréteget, ami konzerválja az ezüsttükör jó reflexióját.
A dielektrikumtükör teljesen más tészta, az lézeroptikában hsználatos, egy periodikusan váltakozó alacsony-és magas törésmutatójú rétegből álló szendvicsszerkezet, ami kis beesési szög melett (10°-ig) kis hullámhossztartományon (kb. 100 nm) bír igen kimagasló reflexióval, de máshol elég szerényen teljesít. Figyelembe kell venni azt is hogy nagy beesési szög melett (45°, mint egy newton segéd) csak a visszaverődési síkra merőleges, azaz s-polarizációkomponensre teljesül a kitűnű reflexió), p- (azaz a beesési síkkal párhuzamos) komponens gyengébben teljesít, a polarizálatlan fényre a reflexió a kettő között van.
Ami döntő: a mért reflexiós görbe. Normális gyártó mellékeli a termékéhez. Példaként itt lehet szemezgetni:
https://www.thorlabs.com/navigation.cfm?guide_id=15
De ezt is kritikusan kell fogani. Rendszerben kell gondolkodni (forrás-optika-detektor) Ott legyen jó a rendszer ahol fényem van és detektálok.
Kis fénysűrűség esetén vizuális megyfigyelésnél az emberi szemben a pálcikák működése dominál (mély-ég), azok spektrális érzékenységének maximuma meg 500 nm körüli tartományra (sárga-zöld) korlátozódik, kb fotonszámlálássasl működik a szem, a színlátásban nem vesz részt. Ha van elegendő fény (pl. bolygó/hold/fényesebb csillagok) már a csapok működése dominál (kb 420-tól 650 nm-ig), de itt már a látásban megjelenik a dinamikus "érzékenységszabályozás" azaz a logaritmikus karakterisztika. Magyarul néhány százalékos megvilágításkülönbséget már a szem akkomodációja kikompenzálja. Félelmetes egyébként hogy fotometriai szempontból mekkora dinamikatartománya van az emberi szemnek, hogy tűző napsütéstől fogva akár néhány foton detektálása is lehetséges!
Tehát ha van ismerős, aki költséghatékonyan tud alumíniumot gőzölni, hajrá, szerintem főtükör szempontból elegendő. Fontasabb hogy legyen az optika diffrakciólimitált, azaz legyen jól alakra polírozott!