Oldal: 19 / 25

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.07.06. 22:31
Szerző: gyuri17
János ha lesz még egy géped, akkor már nem építünk! Könnyebb veled összebarátkozni, mint egy ilyen gépet csak eltervezni! :) Persze nagyon érdekes lenne itthon kisérletezgeti ezekkel a berendezésekkel, hisz az ember szereti az ilyen dolgokat.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.07.07. 06:03
Szerző: tobe_
Sidius írta:
2020.07.06. 20:31
Nincs gond Tobe!
Annyi fényed lesz amit visszaver, ami lehet hogy már nem sok, de ettől még lehet nagyon jó is a kép! Az a tükörtől (hordozó) függ, nem a bevonattól. Sajnos ilyen az ezüst. Ha nem ilyen lenne, akkor jóval kevesebb "őrült" kezdene vákuumrendszer építésébe.
(Tényleg! Ha van aki pont ilyesmivel birkózik, -mármint vákuumrendszerrel- lehet, hogy érdemes lenne összefognunk. Magam nem számítva három emberről tudom, hogy érdekli/műveli, de remélem, hogy ennél picit több -legalább 10- kolléga van itthon. )
Én most kísérletezem Aumínium-Ezüst hibrid réteggel. Vagy lesz belőle valami, vagy sem, de az biztos... :lol: Közben épül a saját tervezésű olajdiffúziós szivattyú is, 300 l/s szívósebességre, de azért még van híja... :)
https://www.hobbielektronika.hu/forum/o ... itese?pg=0

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.07.07. 09:36
Szerző: Végh Zoli
tobe_ írta:
2020.07.07. 06:03
Sidius írta:
2020.07.06. 20:31
Nincs gond Tobe!
Annyi fényed lesz amit visszaver, ami lehet hogy már nem sok, de ettől még lehet nagyon jó is a kép! Az a tükörtől (hordozó) függ, nem a bevonattól. Sajnos ilyen az ezüst. Ha nem ilyen lenne, akkor jóval kevesebb "őrült" kezdene vákuumrendszer építésébe.
(Tényleg! Ha van aki pont ilyesmivel birkózik, -mármint vákuumrendszerrel- lehet, hogy érdemes lenne összefognunk. Magam nem számítva három emberről tudom, hogy érdekli/műveli, de remélem, hogy ennél picit több -legalább 10- kolléga van itthon. )
Én most kísérletezem Aumínium-Ezüst hibrid réteggel. Vagy lesz belőle valami, vagy sem, de az biztos... :lol: Közben épül a saját tervezésű olajdiffúziós szivattyú is, 300 l/s szívósebességre, de azért még van híja... :)
https://www.hobbielektronika.hu/forum/o ... itese?pg=0

"Még csak annyit, hogy a komplett fémgőzölő gép ára használtan 220 millió Ft /db volt, de csak azért ilyen olcsó, mert egyből 2 darabot vett a tulaj...
Az ár kb. 2/3-át a vákuum berendezések tették ki..."
Úgy látom más fórumokon is megy az észosztás 8-)

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.07.07. 15:52
Szerző: Sidius
Ismerem a linkelt fórumot, van benne pár jó dolog, de alapvetően azért elég kevés. Ott is látszik, hogy nem egy mindennapi hobbi, nem nagyon pörög a téma.
220 M Ft azért nagyon sok. IBAD-ra alkalmas gépet 5 M Ft-ért láttam hirdetve. Persze a méret itt is sokat változtat az áron. De ha valaki utánanéz, csak a két szivattyú Ebay-en, és pláne újonnan vásárolva nem jön ki 1M alatt mondjuk egy 250-es méretig használható gőzölőhöz. Akkor még csövek, szelepek kellenek, gépváz, búra, mérőkészülékek, meg a gőzölendő anyagok amiket grammra, kb. koakin áron lehet vásárolni.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 10:51
Szerző: Sidius
Nekem kezd az agyamra menni ez az örökös szürkeség, nem hiszem, hogy az együttállásból is látni fogunk valamit. Egész nap az álmosság környékez, de egyes pillanatokban azért kipattan a szemem. Úgy gondoltam, hogy az erősebb idegzetűekkel megosztom az egyik ilyen pillanatot. Bár ez a téma csak kevesek fantáziáját mozgatja meg, azért gondolom lesz, aki érdekesnek találja.
Ki se látszom az elfoglaltságból, de azért nekifogtam olajat cserélni a kisebbik (ősrégi Zeiss) gőzölő diffúziós szivattyújában, bár még elég jól helytállt a meglévő is, de már évtizedes „történelme” van. Ásványi eredetű, de már majd egy éve megvan a kiváltására szánt szilikon olaj. A lényeg, hogy ez utóbbi sokkal stabilabb molekulaszerkezetű, míg a másik lassan ugyan, de sajnos könnyebb vegyületekre bomlik, ami végül is a vákuum „minőségét” rontja. Egy délelőttnyi munkára készültem, ehhez képest másnap reggel fejeztem be. A tükrészkedés is egy mazochizmus néha, de ez is bőven melléfér... Sose szedtem még teljesen szét a szivattyút, az igazat megvallva anno örültem hogy működik, és közel se tudtam annyit az egészről, hogy feltűnhetett volna, ami most feltűnt. Mivel mindent alkatrészeire kellett szedni, hogy a régi olaj utolsó molekuláját is kimoshassam, azzal szembesültem, hogy a szerkezet belső része csaknem 20 darabból áll, míg egy szokványos mai kivitel összes alkatrésze is kevesebb ennél. Itt jött az érdekesség, mert belül teljesen ismeretlen megoldásokat találtam. A régebbi kivitelek, amik még többnyire ásványi olajhoz készültek, úgynevezett frakcionáló részt tartalmaznak legalul, ahol fűtik a „kazánt”. Ennek lényege, hogy a könnyebb, és alacsonyabb forráspontú molekulák hamarabb elforrjanak annál, mint hogy a végvákuumért felelős első fokozat csövébe jutnának, így valamelyik alsóbb fokozatot „rontják” le. Ezt labirintusszerű olajvezetéssel oldják meg: a hosszabb útra kényszerült olajból van ideje távozni a könnyebb molekuláknak.
A működési elv a következő linken tanulmányozható, a videó első percében. Ez egyszerű, takarékos, és modern kivitel, de a lényeg máig sem változott. A középső, magas fúvókából kilépő olajgőz sebessége 500 m/s is lehet, a nyomáskülönbség a felfelé hajló csőszakasz (oda csatlakozik az elővákuum szivattyú egy ballaszt tartályon át) és a torok között ideális esetben akár százszoros, vagy sokkal nagyobb is lehet, ez sokmindentől függ. (Az elvet Wolfgang Gaede alkalmazta először 1915-ben.)
https://www.youtube.com/watch?v=ubno1kNtxIQ
Zeissék komolyan gondolták a dolgot! Csakhogy a feje tetejére állították a diffúziós szivattyúk szokásos megoldásait, nem is láttam még hasonló példányt még rajzon sem. A frakcionáló nemes egyszerűséggel működésképtelen kivitelűnek tűnt, alul fűtött kazánnál teljesen hatástalannak. A ma szokásos megoldásokkal –mindenütt alul fűtött, illetve inkább közvetlenül az olajat fűtő kazánok működnek manapság- sehogy nem tudtam összeegyeztetni. Nagyon izgat, ha valamit nem értek, ezért a kazán szétszedése mellett döntöttem. A kíváncsiság nagyon sokba tud kerülni, ezt máris leszögezem, volt is egy mesterem, aki mindig azt mondta, hogy sose szedj szét semmit, ami egyébként jól működik!
Az akár 70-80 éves konstrukció teljes egészében alumíniumból készült, teljesítménye hasonló a Tungsram 1975-ös kiadású, saválló acélból és rézből készült, de nagyságrendekkel egyszerűbb és takarékosabb és kb. fele tömegű szivattyújához. (Mára persze ez is túlhaladott konstrukció, de remekül működik.) Ez utóbbinak az adatait ismerem, a gépkönyve is megvan, 150 l/s szívásteljesítményű. A kazán minden ilyen szivattyúban egyetlen feladatot lát el: többnyire ellenállásfűtéssel 200-250 fok közötti hőmérsékletre hevíti az egyetlen mozgó alkatrészt, a speciális olajat.
Első az alumínium burkolat eltávolítása volt. Ez foglalja magába a szabvány „vasalózsinór”csatlakozót, melyen 230V feszültség hajtja át a nagyjából 350-500 W körül fűtéshez szükséges áramot, de a pontos értéket még nem mértem meg. A sok évtized óta a helyükön pihenő és még hőterhelést is gazdagon kapott három M4-es ászokcsavarból kettő természetesen azzonnal elszakadt. A burkolat alatt igazi retró kép fogadott! Nem egy fűtőtömb, mint manapság várnánk, hanem kerámia gyöngyfüzérbe fűzött ellenálláshuzal, amit régen a vasalókban lehetett látni. A csatlakozóból előbb ki kellett kötni a füzér két végét, amit szintén M4-es anyák fogtak, tisztességgel elkorrodálva. Mivel maga a csatlakozó is kerámia, erőltetni semmiképpen nem lehetett, de végül mindenféle kemikáliák bevetésével két óra után el tudtam őket távolítani. A burkolat alatt még egy kisebb is található acélból, a vezeték átfűzési ponton pedig papírvékony kerámia védőgyűrű. Nagyon óvatosan kellett továbbhaladni, de nem volt visszaút, ugyanis a beszakadt csavarokat most már eltávolítani, majd pótolni kellett valahogy. Kifűztem a két gyöngysort, és fel voltam készülve, hogy a burkolat leemelésekor szétbomlik a felcsévélt ellenálláshuzal, és még a szakadás veszélye is fenyeget. Anno ezeket általában ki lehetett emelni a testből amit fűtöttek, nem volt különösebb rögzítésük, legalábbis a vasalókban… Szóval lelki füleimmel már hallottam a kerámiagyöngyök jellegzetes pattogását az asztalon, majd a padlón. Néhány izgalmas pillanat következett, míg a belső burkolatot emeltem, lassan kifűzve a bevezető gyöngysorokat. Szerencsére úgy találtam, hogy Zeissék rőgzítették a fűtőtekercset, mégpedig egy lemezbilinccsel. Eljött a megvilágosodás pillanata! A cél nem is a rögzítés volt elsősorban, hanem hogy a hő nagyobb része a kazán falát fűtse. De nem ám alul, mint manapság, hanem oldalt, körben, kb. 40 mm magasságig. A kazánfenéknek pedig egyáltalán nincs közvetlen fűtése! Egy szintetikus olajnál a frakcionálónak már semmi jelentősége, a legújabb szivattyúkban már közvetlenül az olajat fűtik fűtőpatronokkal (lásd a linket), így nevetségesen egyszerű szerkezetek készíthetők, amiket egyébként méregdrágán kínálnak világszerte. Egy konszern számára persze az ár megfizethető, de még nyugat Európában is nagy becsben tartja minden magánzó „vákuumász” a bármilyen régi, használható, vagy még javítható, vagy éppen épített vákuumrendszer elemeket, még akkor is, ha jómódú az illető. Vannak akik triódát, elektroncsövet, ellenállást gyártanak maguknak, vagy éppen a plazmát tanulmányozzák, netán sugárcsöveket készítenek, meg vannak akiknek az a rögeszméjük, hogy vékonyréteget akarnak gőzölni az üvegre, mint mondjuk nekem is.
Ez a 90 fokkal elfordított „tálcás” konstrukció nem tudom hogyan pattant ki az egyszeri német gépész koponyájából. A lényeg, hogy gyűrű alakú tálcákra folyik vissza az olaj, ahol melegedni kezd. A fölső tálca ha megtelik, az alatta lévőre, majd ha az megtelik, a következőre, és így tovább, mint azt némely szükőkútnál látni. De így már kétségkívül hatásos, még az újabb típusokénál is jobb lehet, bár néhány mellékhatása azért van. Ilyen pl. hogy a kazántest legalább négyszer magasabb mint a Tungsramé, és háromszor annyi olaj kell bele, aminek literenkénti ára 50 E Ft is lehet. A felfűtési idő hosszabb, és a szükséges teljesítmény is nagyobb, ahogy a szivattyú térfogata is. A kazán csésze –olyan mint egy peremes pohár, ebben van az olaj- acélból készült. Oldala lent kb. 220 C fokos, fönt a szája a hűtött alumínium házhoz viton tömítéssel, de fémes érintkezéssel, hollanderrel csatlakozik, úgyhogy a 220 és 20 Celsius közötti hőmérsékleti gradienst is ez veszi fel, mert az alumínium a hűtővízzel gyakorlatilag egyenlő hőmérsékletű. Megtudtam amire kíváncsi voltam, jött némi esztergálás, csavarkészítés, oxidmentesítés, gondos összeszerelés. Mire besötétedett mér végeztem is. Foghattam neki az eredetileg eltervezett olajcserének. Készítettem közben egy pár képet is:
Az elsőn, a linken található felépítménnyel felismerhető a hasonlóság, bár legalább 60-70 év választja el a kettőt. A kazánból kiálló fúvókasor látható, előtte az új olaj, tőle jobbra részben látszik a kazán elektromos csatlakozója. (Meg némi műhelyasztal csendélet.)

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 10:53
Szerző: Sidius
A kazánból a fúvókasor már kiemelve, előtérben a kiöntött régi olaj.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 10:56
Szerző: Sidius
A külső burkolat alatt a bevezetések kerámiagyöngyökkel szigeteltek. A fenéken látható furatokba illeszkedtek az ominózus ászokcsavarok.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 10:59
Szerző: Sidius
Az egyik fúvókán jól látszik egy kis folt, ami az olaj bomlásából származik.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 11:01
Szerző: Sidius
az alkatrészek mosásra várnak. Jobbra lent a tálcás elrendezésű frakcionáló, még három gyűrű benne van.

Re: Tükör ezüstözés

Elküldve: 2020.12.19. 11:03
Szerző: Sidius
A szivattyú már a helyén, lámpafénynél fényképezve, víz és vákuumcsövek bekötve.