Kedves Sándor!
Mindenek előtt köszönöm megtisztelő bizalmad (vagy inkább szemrehányásod?), miszerint mit kellene tudnom és mit nem.
Mindazonáltal ennek megítélését nálamnál nagyobb tudású emberektől szoktam elfogadni, de tőlük is csak akkor, ha ismernek. Rád - a hozzászólásod alapján úgy gondolom - a fentiek egyike sem igaz...
Véleménynyilvánításod vehemenciáját pedig betudom fiatal korodnak és tapasztalatlanságodnak. Jómagam azt érzem magamon, hogy minél idősebb vagyok, minél többet tanulok és tapasztalok, annál bizonytalan vagyok - még saját magamban is, nem hogy másokban. (De ez azért még - remélhetőleg - nem az időskori demencia...
)
Egyébként részben igazad van: a belül teljesen sima cső valóban ideális - pl. egy gyárkéménynek.
Az optikai műszerek azonban nem kicsit finnyásak a belső reflexiókra. Ráadásul egy, a felület érintőjéhez nagyon közeli beesési szögben érkező fénysugár számára (ami a távcsőtubusokra jellemző) még egy matt felület is lehet szinte tükröző. Tehát az árnyékoló gyűrűknek igenis van értelme, nem is kicsi.
A tükör tranziens hőjét pedig nem a csövön végig nyomva kell "elfüstölni" (aminek hatásával az általad idézett link bíbelődik), hanem közvetlenül a tükör fölött kell vágni egy megfelelő (de árnyékolt) nyílást a tubuson, hogy a meleg levegő mielőbb elhagyja a tubust. Sőt, sokan még a tubusra, a tükör síkja fölé szerelt ventilátorral is rásegítenek a folyamatra, amivel egyrészt a hűlési folyamat felgyorsul, másrészt a turbulens áramlás (a spontán hűlés nagyobb léptékű lamináris "hömpölygésével" szemben) radikálisan elvékonyítja, lefújja a határréteget (nézz utána, hogy ez mit jelent), s így jelentősen kevésbé rondít bele a képalkotásba.
Mint a fentiek alapján talán már te is átlátod, itt két különálló "probléma" lép fel, amiket nem kellene összemosni, hiszen mindkettő gyógyítható külön-külön.
Jó szándékú tanácsom a jövőre nézve: többet gondolkozz és kevesebbet ítélkezz elhamarkodottan...
MDA