SzZoli írta:Hatalmas munka volt, gratulálok.
A kérdésem az, hogy mi az előnye ennek a bonyolulult szerkezetnek, nem felelt volna meg egy hagyományos, masszív truss-Dobson?
Természetesen megfelelt volna, és a legjobbnak tartom az általad említett platformot, viszont az alapvetően vizuális megfigyelésekre alkalmas szerintem, és azimutális szerelés. Ha fotózni akar az ember, valahogy meg kell vezérelni a távcsövet, azimutális távcsőnél ez két kiváló minőségű ,nem egyszerű óragépnek megépített számítógép vezérelt mechanikát jelent, plusz az okulárra szerelt kamera ugyancsak számítógépes vezérlését.
A bonyolultság számunkra kicsit mást jelent mint egyedül a szerkezet összetettségének fokát. Végső soron egy egyszerű felépítésű szerkezet előállítása is lehet nagyon bonyolult, esetleg az előállított kész szerkezet maga azért lehet egyszerű, mert az előállítása bonyolult, esetleg elérhetetlen eszközökkel történik.
Eredetileg azimutális szerelést terveztünk, és ez meg is épült azon felbuzdulva, hogy egy ember azt ígérte, neki nem okoz gondot a csigakerekek olyan módon való legyártása, ahogyan az a Távcső világában szerepel. A munka "eredménye" egy halom kidobható alkatrész lett, ezért a hármas vezérlést felejtőssé kellett tenni, nyilvánvaló volt, hogy nem három, de egyetlen egy is gondokat okoz.
Ekkor jött az ötlet, hogy építsünk kis átalakítással egy Poncet platformra épülő távcsövet. Ez annyira jónak tűnt, hogy átterveztük az egészet. Itt viszont kiderültek az alapvető gondok ismét. Nem annyira egyszerű ugyanis megépíteni ezt a rendszert, a függőleges tengely forgatásával, ha tényleg stabil szerkezetet akar az ember, nagy bajok vannak. A távcsőnek ugyanis stabilan kell állnia mindig, az általam látott megoldások ilyen szempontból csak működőképes modellnek tekinthetők. Nem elegendő három helyen görgőkkel alátámasztani egy korongot, minden irányból biztosítani kell a stabilitást. Ez csapágyazást igényel három helyen a korong felett és alatta is, ugyancsak oldalt három helyen. Emellett biztosítani kell a rögzítő csapágyak megfelelő ráfeszítését is a talpkorongra, ráadásul, ha azt akarjuk, hogy a korong akadálymentesen forogjon, el kell felejteni a rajta végzett munkákat, mert a hegesztések mindenképpen deformálni fogják. Úgy kellene tehát megmunkálni a talpkorongot, hogy már minden rajta van. Ezt nem tudtuk volna megoldani. Azt hiszem, nem véletlen, hogy az így felépített távcsövek majd mindegyike pozdorjából készült, komoly megalkuvásokkal. Láttam persze kiváló gyári megoldást is fémből. A "truss" Dobson házilagos elkészítése felvet még egy nagy problémát: Hogyan oldható meg a két, egymással szemben lévő ív pontos felrögzítése? Itt sem találtam más megoldást azon kívül, hogy valamiféle szabályozási lehetőséget biztosítani kell. Másik megoldás, hogy egyben le kell gyártatni két, egymástól kb. 50 cm-re lévő korongot az őket összekötő darabbal, be kell építeni, lerögzíteni mindent, és utólag ki kell vágni a közdarabot bízva abban, hogy az ívek ugyanott maradnak a közdarab kivágása után is. Szóval ezek miatt vetettük el az említett szerelést. Én úgy látom, hogy az így felépített gyári szerkezetek nagyon jók, de hát van mögöttük egy gyár, ami képes legyártani az alkatrészeket. És persze az áruk sem véletlenül magas.
A szerkezet tehát azért vált ilyenné, mert elsődleges szempont volt a házilagos megoldhatóság, és, hogy nem engedünk a stabilitásból, de az ekvatoriális felépítményből sem. A külsőssel végzett munkákat pedig minimalizáljuk.
Előnyei? Látszólagos bonyolultsága ellenére könnyen megépíthető, kereskedelmi forgalomban kapható anyagokból lehet megcsinálni, és jó sok dolgot ki lehet rajta próbálni. Nem kell hozzá kevlár, sem speciális csapágyazás. A tubus súlyának gyakorlatilag nincs jelentősége, beépíthetők pl. azok a fényterelők, amelyeket elvileg minden jó távcsőnek tartalmaznia kellene a szórt fények, tükröződések elkerülésére. Vízszintes pozícióban a szerkezet kevésbé hajlik, mint a kereszttengelyes szerelés esetében, és mentes, vagy részben mentes az angol szerelés hátrányától, elérhető a pólus területe is. A villa magasságától és a távcső rektaszcenzió tengelyen mért pozíciójától függ, hogy lesz-e el nem érhető égterület. A mi esetünkben lesz ilyen, a horizont fölött keletkezik egy-egy elérhetetlen folt, viszont ezek csak időlegesen elérhetetlen területek. Ez hátránynak mondható, bár egyszerre senki nem vizsgálja az egész eget. A pólusra állítás a rektaszcenzió tengelyben elhelyezett pólustávcsővel követhető, a beállítás könnyedén elvégezhető a kettős talpszerkezeten. Mivel négy szabad tengelyvég van, nem lehet gond nóniuszos skálák, vagy más szögmérő eszközök felhelyezése. Valamennyi elem pozíciója szabályozható, pontosan beállítható. Ezek egy részét könnyebb felépítésű távcsöveknél kihagyják, bár ott a legyártás folyamatának pontossága lehet, hogy eleve szükségtelenné teszi a beállításokat, nem tudom.
Van esetleg valakinek tapasztalata bovdenes mozgatással? Nem feltétlenül távcsőre gondolok.
Üdv: Sz B
