A legújabb Meteor legjobb cikke

[astrohist]

Calvertnek wagy mesterének, Withnek nem kellett feltétlenül zsdónak lennie: a britek imádták a klasszikus nyelveket, a görög pl. még a 20 sz-ban is középiskolai tantárgy volt, a hébert a XIX. sz-ban orvosi karon tanították. Nem véletlen, hogy Angliában létesült a "Bibliai régészet társasága", ebből fejlődött ki az asszirológia és később a sumerológia! (Ez talán a britek technolrata szemléletének az ellensúlyzása!)
Más: ha az MCSE besegít, tavasszal megbeszélem a kalocsai Szt. István gimnázium igazgatójával, hogy adják oda bemérésre kb. egy hétre Bélának. Közben rábeszélem a szombathelyieket, hogy járuljanak hozzá a régi 25 cm-es Browning tükrének méréséhez. (Ez lesz a nehezebb.) BQ

[Gabi]

Ki olvasta már az Újkígyósi cikket? Vélemények?

Akinek van kedve és ideje, érezze magát meghívva!

[szabomgyula]

Éppen 10 éve, hogy Meteor előfizető lettem, de amiért billentyűt ragadtam az Szabó Gyula cikke a friss Meteorban. Soha nem hittem volna, hogy filozófiával vastagon átitatott, nagyon is gondolatébresztő írás fog velem farkasszemet nézni az észlelő amatőrcsillagászok lapjából.

No, micsoda kellemes pozitív visszhang. Végül talpára esett a dolog ezek szerint, bár eleinte nehezen találta meg a formáját. Utána meg félő volt, hogy a forma nehezen talál olvasót, de erre meg már van precedens...

[santage]

Megvallom szerkesztőként nem olvastam (röstellem) - hisz akkor mi marad a kézbe vett példány olvasásából?
Hétvégén olvastam el és meglepően jónak találtam. Egyáltalán nem nyomják szét a hivatkozások, mondjuk én eleve hozzá is vagyok szokva ezekhez. A témák, ötletek gondolatébresztőek, hosszan el lehetne róluk vitatkozni. Jó érzés, hogy van még valakiben igény ennek a tudománynak a filozófiai aspektusait is boncolgatni.

Snt

[szabomgyula]

A témák, ötletek gondolatébresztőek, hosszan el lehetne róluk vitatkozni.

Köszi! Hát azóta is hallottam mindenféle reakciót... és ez valójában így van jól, el is mondom, miért. Ugye elvileg kétféle szöveg van, és mi az első fajtához szoktunk hozzá, amikor a szerző kiáll és elmondja. No, ez nem ilyen. Ez meg egy másik fajta szöveg, ahol a lényeg a szövegen túl van; a szöveg egyfajta feladvány. Bizonyos nézőpontból van csak problémamentes olvasata, minden más nézőpontból meg többé-kevésbé hülyeségnek látszik az egész. A feladat éppen az, hogy az olvasó keresse meg azt a nézőpontot, amely a szöveget értelmessé teszi - és valójában ez az interaktív viszony, ahol a szöveg értelmessége és a mindenkori olvasó saját nézőpontja kölcsönösen erőszakolgatják egymást: szóval ez a feszültség lenne a lényeg az egészben.

Ehhez persze meg kell találni olyan "kulcsokat", ami kinyitja a szöveget.

Én ismerek olyan olvasót, akinek az olvasata (pontosabban: aki számára az elolvasás aktusa) problémamentes, mégha nem is ért egyet a nézőponttal, amit a szöveg kényszerít. Megtalálta a kulcsokat. És olyat is ismerek, aki totális őrültségnek olvassa, és ez azért jó, mert mutatja, hogy működik a szöveg; pont azt csinálja, ami a szerző szándéka volt!

Ezért van a szövegmozaikos technika, és benne a 88 lábjegyzet. Mindez nagyon erősen mutat nagyon messzire a szövegtől, állandóan kiviszi a lábunk alól a talajt - remélhetőleg - másrészt ettől lesz nyilvánvaló a feladvány-természet: a szöveg maga közvetlenül az olvasó orrára köti, hogy ebből a szövegből nem fog kiderülni a világegyetem nagy egyenlete; azt a viszont, amiről itt szó akart lenni, azt egyes egyedül mindenki saját maga kell hogy kiértékelje.

Jó két évig írtam egyébként, szerintem ez így, ebben a formában egy eléggé kidolgozott változat, és ezért örültem, hogy a Főszerkesztő végül bevállalta a lábjegyzetek megszerkesztését. (És utólag megesketett, hogy az életben még egy lábjegyzetet nem fogok írni.)

[KVI]

Megvallom szerkesztőként nem olvastam (röstellem)

Én meg elolvastam még pdf-ben...és nem kulcsokat meg nézőpontot kerestem benne, hanem mondathelyességet, elgépeltés meg elválasztási hibákat. Ebből a nézőpontból gyilkos volt. Gyulát 2 számnyi olv.szerk.-re kellene kötelezni ))

[szabomgyula]

mondathelyességet, elgépeltés meg elválasztási hibákat. Ebből a nézőpontból gyilkos volt.

Azért abban volt szándékos is (nem az elválasztás), és közülük lett 1-2 változás, ami gyöngítette a végeredményt, de azért nem tragikus. A legfontosabb, hogy lett volna benne 3 mondat idézet a Mit mondanak a csillagokból áthúzott karakterekkel, ami azt mutatta volna, hogy a felvetett kérdéssel (nagyobb-e a csillagász felelőssége, amikor világnézeti szempontból nyilatkozik) már a kérdés szempontjából sem értek egyet; tehát, szerintem, nemhogy az a helyzet, hogy nem nagyobb, hanem az a helyzet, hogy micsoda buta kérdés ez, egyfajta dialektikával átitatott ostoba szcientizmus, tök értelmetlen. Szóval azt a részt sajnáltam, bár valóban, rendhagyó nyomdaképet eredményezett volna.

Persze nyilván szerkesztési, olvasási (sőt, írási) nehézséget jelent, hogy egy alapvetően tiszta "bölcsész szöveget" egy tudományos életet szolgáló lapban hoztunk le. A műfaj tőlem nem volt teljesen idegen, Csíky Boldizsár egy Bolyai-képlet ihlette szólóhegedű-darabjának zenei elemzését is "elkövettem" egyszer a Bolyai-emlékkönyvben. Ott direkt "bölcsészes" szöveget akartam írni, egyfajta stílustanulmányt, és nem buktam le; viszont a szerzőnek (Csíky Boldizsárnak) annyira tetszett a szöveg, hogy az ő kérésére került a kötetbe, és még van egy élő meghívásom Marosvásárhelyre a Bolyai-múzeum közös megtekintésére. Jó volna egyszer élni ezzel is...

De visszatérve az adott cikkre: összességében azért az nagyon jó, hogy a reakciókból nem azt hallom vissza, hogy Kulin György személyét, példaértékű életművét érintenék azok a pontok, ahol több-kevesebb nyíltsággal vitatkozom a Csillagokkal, mint szöveggel! Mert én nem a szerzővel vitatkozom, és ez épp ebben a helyzetben nagyon pontosan különválik! (És azt éreztem a szituáció legnagyobb buktatójának, hogy ez átjön-e a végén, és szerintem átjött, meg lehetett érteni a helyzetet.) De hát le is írom, épp az egyik első lábjegyzetben idézve a Csillagok szövegét, ahol nyilvánvaló a Gondolat pártinkvizítorainak a mocskos keze nyoma - oldalakon keresztül- a Kulin-szövegben, hogy a Csillagokat egy mesterségesen szűkre szabott gondolatkörben hagyták mozogni csak, mint elég sok mindent a Kádár-korban, és egy csomó helyen érezhető, hogy ez -is- jelentősen bántja Kulint, mint a szerzőt, és próbál ebből kiszólni, ahogy akkoriban sokan, és akkoriban még élő volt az a jelrendszer, amivel a kiszólásokból egy második szöveg - A Valódi Szöveg - látens módon létrejön, de ma már -hálisten- ezt a jelrendszert elfelejtettük, és nincs olyan olvasat, amely a látható szöveg mögül kibontja a láthatatlan szöveget. Ahogy Kulin beleírja magát ebbe a szövegbe, mint történeti személyiség, mint az ő sorsa a XX. században: az rendkívül őszinte, fájdalmas és mély részvétet kelt. Óriási tragédia, hogy egy emberélethez mérhető időtartamú korban csak olyan háttéranyagra lehetett fölvinni a gondolatokat, amelyek sokkal gyorsabban és alattomosabban eszik meg a műveket, mint Munkácsy festékszemcséit a háttérből feltörő szurok. Engem ez a Kulin-önarckép fogott meg a legmélyebben ebben a könyvben. Ha valamiről akart még szólni ez az én cikkem, azon túl -vagy még az előtt-, hogy én mit gondolok: az éppen ez a dolog, ez az esélytelenség: sorssal, idővel, elmúlással, konkrét szövegekkel szemben.

A folyamatos technikai törés (a mozaik) többek között azért van, hogy kaparja azt, ami még kaparható - valahogy úgy, mint a restaurátor, amikor leszedte Michelangelo Utolsó ítéletéről a rápingált nagyestélyiket. Másrészt pedig a rejtvény-jelleg miatt, amiről már beszéltünk, de az egy másik szál.

Én titkon mindig arra gondoltam, amikor a szövegen dolgoztam, hogy Kulin György örülne-e, ha látná az én interpretációmat, és arra jutottam, hogy szerintem igen. Sőt úgy érzem, szerintem sokkal több ponton találkoznánk, mint ahány átfedés a szövegek felszínén érezhető.

[szabomgyula]

[Gyulát 2 számnyi olv.szerk.-re kellene kötelezni ))

Jaj, KVI, tudod te, hogy hány számot olvasószerkesztettünk még a múlt évezredben Kiss Lacival az MCSE "főhadiszálláson"? Amikor csak megfordultunk Pesten, Ráktanya felé, Piszkéstető felé, Bp-i munka irányában, akárhogyan: mindig ott várt az éppen következő Meteor egy átfogó firkára... Nem két alkalommal. Jó volt, szerettem. Nagyon társasági program volt az olvasószerkesztés.

[lacus66]

Üdvözlet!

Lehet már tudni, hogy mikor jön a következő Meteor?
(persze itt most az újságra gondolok... )

[Mzssiralop]

Épp ma írtam a Csillán. Tegnap de. adtam fel a márciusi számot.