Nata írta:Tökéletesen fogalmaztál, értem mire gondolsz, viszont én abból a képből indulok ki, hogy Dávid Gyula HZ-ban feladja azt a feladatot, hogy mit lát két űrhajó amikor átlépik az eseményhorizontot és Ö nem tesz említést az anyag szerkezeti változásairól, sőt úgy mondta, az óvatlan észre sem veszi amikor áthalad. Akkor hogy is van ez?
Nem szeretném kétségbe vonni Gyulát, de az a feladatmodell ha tisztán csak az időeffektusokról szól,
azt szemlélteti, akkor talán nem is tér ki rá. Rajzolsz 2 űrhajót, felveszed a világvonalukat, alkalmazod az egyenleteket. A lerajzolt űrhajó egyre kisebb, gyorsabb, vékonyabb, a pálcikaember integet stb... papír megbírja, matek kidobja az eredményt. Ebben a modellben nincs benne a struktúraváltás, mert nem következik belőle.
Nata írta:Ez is világos, de ha a fény frekvenciája nő akkor ugyanezen okból a kinti mozgások sebességét is gyorsulni kell látni. ( Ha "A" test lassabb "B"-nél akkor "B" test gyorsabb "A"-nál
)
Igen, a hipotetikus 5km sugarú eseményhorinzottal rendelkező fekete lyuknál, semmi mást nem nézve, én is adtam neki 4*10^-9 másodpercet nézelődni, a bezuhanó háttérsugárzáson keresztül, miközben maga is közel fénysebességre gyorsul... Ez azonban egy néhány naptömegnyi fekete lyuk. Lehet, hogy egy gigantikus tömegűnek sokkal nagyobb az eseményhorizontja, és akörül lejátszódhat egy több hetes-hónapos bezuhanás, mielőtt eléri a szingularitást... És akkor a végső előadást is meg lehet nézni díszpáholyból:-)
(Gyula ha visszajön biztos reflektál erre is)
Nata írta:Hát ezt jó lenne tudni kiszámolni, de mivel ez nekem soha nem fog menni hallgatok az okosabbakra. Ami mégis elgondolkodtatott az az ahogyan az idegen naprendszerek bolygóit a csillagukra hatásukból felfedezték ( billegtetik a csillagot ). Ha ez a hatás egy kis térrészben lévő fekete lyukra hat vajon nem keletkeznek-e erősebb gravitációs hullámok mint egy ugyan olyan tömegű viszont nagyobb kiterjedésű csillagnál jönnének létre? Nem teszik ezek a csillagnál stabil pályákat fekete lyuknál instabillá? ( Nem tudok konkrétumot csak kérdezem )
[/quote]
A tömegek perturbálják, zavarják egymást mind a speciális relativitáselméletben, ill. az általános relativitáselmélet geometriai értelmezésében (tömegek körül elgörbülő téridőszerkezet.)
E tekintetben egy csillag-bolygó ill. fekete lyuk alapvető gravitációs kölcsönhatás nagy távolságoknál nem más.(fekete lyuk körül lehet keringeni, vannak megszökő, kiperdülő csillagok, ill. ha a pályamenti sebesség megfelelően nagy, nem fog bezuhanni stb... Gondolj a galaxisok közepén lévő milliárd naptömegű fekete lyukakra, egész jól elvan körülötte a 100.000 fényév átmérőnyi anyag, többszáz milliárd csillag stb...)
Amit mondasz, hogy a magára hagyott, egymás körül keringő 2-testek (legyen az elektron vagy fekete lyuk) közötti kölcsönhatásnál csak idő kérdése, hogy tömegükkel arányosan mennyi idő alatt veszítik el grav. hullámok formájában a mozgási energiájukat, és üzköznek össze spirális pályán egymásba zuhanva... Nos, a válasz még nincs meg. A gravitációs hullámokat először is ki kellene mutatni, vagy a hipotetikus gravitont felfedezni. Sajnos (persze ezért lehetünk itt) a gravitáció nagyon kis csatolási energiájú kölcsönhatásfajta.
Minél nagyobbak a tömegek, nyilvánvalóan annál erősebb ez a feltételezett effektus. Ezért próbálnak közel keringő neutroncsillag/fekete lyuk párokat találni, ahol ez a feltételezett hatás igen jelentős, és észrevehető mértékű lassulást okoz. Vannak ezirányú kutatások és eredmények, de nem értem pl. hogy a neutroncsillagok gigantikus mágneses mezejét, a kifújó jet-ek, párkeltések és egyéb energiafelszabadulások során eltávozó energiákat hogyan választják külön, és egy részét hogyan vezetik vissza tisztán a gravitációs hullámeffektusra, ami alapján aztán bizonyítani lehetne, hogy igen, ez a felelős érte...
Ebben ugyanazt mondom, amit Te: az okosabbak talán megmondják... (bár kollektív emberiség számára ez jelen pillanatban mindenkinek határterület, nem tudjuk a választ)
hali:D
