A NAGY BUMM elmélet és az Univerzum

[pasztoyg]

pasztoyg.

szerző: Ferenc Lovró (ferenc lovró) » 2011. március 8., kedd 8:09
az jutott eszembe, hogy az inflációs fázisban csak a tér, vagy az idő is tágult-e? ha az idő is tágult, akkor tulajdonképp azt sem mondhatjuk ki, hogy az univerzum x milliárd éves, hiszen az elején, mikor már megjelent az idő, még máshogy ketyegett az óra (már ha lett volna óra).....

......másik kérdés ebből kifolyólag, hogy ha akkor az idő is tágult (és miért ne tette volna), akkor lehetséges-e, hogy az idő jelenleg is, gyorsuló ütemben tágul?......

remélem érthető, mire gondolok

idézet:
1. Az infláció fogalma és mérése
admin, cs, 05/27/2010 - 14:19

Az infláció eredetileg orvosi műszó, latinul felfúvódást jelent, és mint közgazdasági fogalmat .....

más:

Az Ősrobbanás elméleti háttere és megfigyelési bizonyítékai; a kozmikus háttérsugárzás.

Az Univerzum tágulása arra utal, hogy a távoli múltban a jelenleg látható Világegyetem jóval kisebb kellett, hogy legyen. Kezdetben az összes anyag egy végtelen kicsi, végtelen sűrű, végtelen forró pontba volt összenyomva, melyből valami oknál fogva robbanásszerű tágulásba kezdett. Ez volt az Ősrobbanás. Az Ősrobbanás pillanatában a mai fizikai törvények nem voltak érvényesek, ezért ennek a leírása jelenleg meghaladja a képességeinket. Az Ősrobbanás idején nem létezett sem tér, sem idő. A mi ismereteink szerinti fizikáról kb. 10-43 másodperc elteltével beszélhetünk (ez az ún Planck-idő).


Az elméleti számítások szerint a tágulás nem volt egyenletes, történt egy hirtelen, robbanásszerű felfúvódás ("infláció"), aminek során a Világegyetem mérete egyik pillanatról a másikra sok milliárdszorosára nőtt. Ezután a tágulás a maihoz hasonló ütemben ment végbe. ......A ma ismert kémiai anyagok építőkövei, a hidrogén- és a héliumatommagok az Ősrobbanás utáni első 3 percben jöttek létre. A tágulás miatt az anyag fokozatosan hűlt, ..... Kb. 400 ezer évvel az Ősrobbanás után, a protonokból és elektronokból semleges hidrogénatomok ...

ezek szerint az első másodpercekben az idő és a tér nem jártak kézenfogva, csak a tér tágult, kb 400 millió fényév sugarúra
De, mert a kérdés érdekes, ...ha az idő is tágulna, akkor most mit jelentene az IDŐ?
Hiszen ma, a nem fénysebességgel táguló Univerzum objektumai közötti távolságot jelenti, fénysebesség egységben mérve. Nem tudom hogy jó "hasonlatot", vsgy kifejezést használtam.e, de remélem, érthető

pasztoyg.

[pasztoyg]

megint jár az agyam: ösrobbanás, távolodás, vöröseltolódás, fénysebesség, pláne egyenesvonalban, ÉS, az alapaxioma szerint:

a fény , gravitációmentes térben egyenesvonalú, egyenletes, és felülmúlhatatlan sebességgel halad.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gravitáció, más néven tömegvonzás egy távoli kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között jön létre, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását okozza. A gravitációs erő az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.... A gravitáció arányos a tömeggel....

.... A gravitáció két tömeg közötti állandó vonzás,...gyorsulással is létrehozható, ....

Newton [szerkesztés]

A leeső test mozgásának okát elsőként Sir Isaac Newton azonosította egy erővel, amely a testre hat,... A később többek által kiegészített elmélet szerint két, tömeggel rendelkező test egymásra vonzerőt fejt ki, ez az erő a két test tömegközéppontját összekötő egyenesen helyezkedik el, és mindkét test tömegével arányos, ugyanakkor a testeket egymástól távolítva csökken. A gravitációs erő egyetlen feltétele és oka a testek tömege. Minden test, anyagi összetételétől, halmazállapotától, hőmérsékletétől függetlenül folyamatosan kifejti a tömegéből eredő vonzerőt. Az erő bármilyen távolságból hat, bár a távolsággal gyengül, és a gravitációs erő el nem téríthető és nem árnyékolható.

Einstein [szerkesztés]

Albert Einstein az 1916-ban megjelentetett második, általános relativitáselméletében a tömegvonzás jelenségére más elméleti leírást adott. Az elmélet szerint tömegvonzási erő nem létezik, így az azt közvetítő részecskét sem kell keresnünk. Ehelyett azt kell elképzelnünk, hogy egy test a tömegétől függő mértékben meghajlítja, elgörbíti maga körül a három dimenziós teret. A tér eme torzulása rajzon, maketten két dimenzióban úgy ábrázolható, hogy egy feszes gumilepedőre vagy gumihálóra rátesznek egy súlyos golyót. A golyó felé haladva az egyre meredekebbé váló felület érzékelteti a tér görbületének, és az ezzel ábrázolt gravitációnak az erősödését. Ha erre a felületre egy másik, kisebb golyót helyezünk, az a lejtős felület miatt a nagy golyó felé indul el, mintha az vonzaná magához.
Egy test (a fekete gömb) körül a tér úgy görbül, hogy az a test felé „lejtsen”.

A modell matematikai eszközökkel is vizsgálható. Így kiderül, hogy a modell nincs ellentmondásban a newtoni elmélettel,---

Mivel a a fény sebessége vákuumban állandó,...

...A gravitációslencse-hatás legérdekesebb példája egy igazán ritka jelenség, az Einstein-kereszt. Kép az egyik legszebb példányról.

A gravitációs tér a fény haladási irányát is befolyásolja, ahogyan azt már Einstein feltételezte általános relativitáselméletében. Ha véletlenül egy nagytömegű égitest közelében halad el, akkor az hatással van rá: eredeti irányától kissé eltéríti. Mivel egy nagy galaxishalmaz tömege óriási, a mellette elhaladó, illetve a belsején keresztülhaladó fénysugarak útja jelentősen megváltozik.

A halmaz tárgylencseként működhet, és "mögötte", a távolban elhelyezkedő objektum képét felénk fókuszálja, akárcsak egy optikai lencse. Az így keletkezett képeket szokták kozmikus délibáboknak, a jelenséget pedig gravitációslencse-hatásnak nevezni.

A gravitációslencse-hatás a távoli galaxisok fényességét is megnövelheti, és egyébként észrevehetetlenül halvány csillagvárosokat tehet láthatóvá. Felléphet a többszörös leképezés jelensége is: ilyenkor egy adott objektum képét megsokszorozva láthatjuk.

na, most jönnek a kérdések.
a fény egyenesen halad
a fénynek nincs tömege
a gravitáció kizárólag tömeggel bíró testek közt létrejövő kölcsönhatás
a gravitációs erő nem létezik, a gravitációs hatás a teret hajlítja meg
a nagy gravitációs hatást kifejtő galaxisok, fekete lyuk mellett elhaladva nem a fény útja görbül, hanem a tér, és a fény a görbült térben halad egyenesen

ezt mind elhiszem, felfogható, már a buborék Univerzumon edződtem.
pl. a fény megy, pl. 1 cm. átmérőjű "tércső"-ben. (lásd pl. száloptika). Ez megvan.
Elhalad 2 galaxis "között". Ha "szerencséje van", akkor a két galaxis gravitációs terének, bemélyedésének kiegyenlített hatású zónájában, a "hegygerincen". És megy tovább egyenesen. Ha nincs "szerencséje", akkor a közelebbi erőtér által görbült "mélyedésbe" belehalad, az ő saját "téralagútjában", majd a kilépéskor "kilővődik" az éppen aktuális "érintőn". És valahol várja a következő gravitációs eltérítő hatás.
És így tovább, és igy tovább, ... Fényévek milliárdjai, gravitációs tömegpontok milliárdjai, az Ő eltérítő hatásaikkal.

Vajon megpróbálta már valaki megbecsülni, csak sacc per kb., úgy statisztikailag, halmazelmélet, stb., hogy milyen mértékben növekszik meg a fény által megtett út?

[Ksl]

Vajon megpróbálta már valaki megbecsülni, csak sacc per kb., úgy statisztikailag, halmazelmélet, stb., hogy milyen mértékben növekszik meg a fény által megtett út?

Nem csak saccolható, speciális esetekben explicite mérhető: ha a grav. lencsehatás egy távoli kvazár képét többszörözi meg, akkor a kvazár fényváltozása a különböző képeknél különböző időben érkezik be hozzánk, ami éppen azt mutatja, hogy mennyivel járt be hosszabb utat a fény az egyik úton, mint a másikon. Az egyik legjobb ilyen mérésnél 400-500 napos fényidő-különbség volt kimérhető a fénygörbékből, azaz a milliárd fényéves útvonalhoz képest 1-2 fényév különbség. Másképpen szólva az effektus a 10e-9 nagyságrendű egy tipikus esetben.

Persze ez nem az abszolút útmegnövekedés, hanem a két különböző útvonal különbsége, de talán nem érdektelen és irreleváns információ.

Ksl

[SzZoli]

talán nem érdektelen és irreleváns információ.

Ellenkezőleg, érdekes.
Az időkülönbség mérés úgy történt, hogy a kvazár fényességváltozását követték, és megnézték, a különböző képek görbéi mekkora eltolással illeszthetők egymásra?

[Ksl]

Az időkülönbség mérés úgy történt, hogy a kvazár fényességváltozását követték, és megnézték, a különböző képek görbéi mekkora eltolással illeszthetők egymásra?

Igen. Pl.:

http://adsabs.harvard.edu/cgi-bin/nph-d ... pe=ARTICLE

(2. és 3. ábra)

vagy

http://articles.adsabs.harvard.edu//ful ... 9.000.html

(5. ábra).

Viszonylag sok mérés van az irodalomban (bő tucatnyi kettős kvazárra), de nem mindig látványos a görbék hasonlósága.

Ksl

[pasztoyg]

"Az időkülönbség mérés úgy történt, hogy a kvazár fényességváltozását követték, és megnézték, a különböző képek görbéi mekkora eltolással illeszthetők egymásra?

Igen. Pl....
Viszonylag sok mérés van az irodalomban (bő tucatnyi kettős kvazárra), de nem mindig látványos a görbék hasonlósága."
pg.:
amikor a fénynek a gravitációs terek közötti "kóválygásáról" gondolkodtam, volt még egy kérdés, most talán aktuálisabb, de előbb egy emlékeztető:

"quote="Ksl"]

Vajon megpróbálta már valaki megbecsülni, csak sacc per kb., úgy statisztikailag, halmazelmélet, stb., hogy milyen mértékben növekszik meg a fény által megtett út?

Nem csak saccolható, speciális esetekben explicite mérhető: ha a grav. lencsehatás egy távoli kvazár képét többszörözi meg, akkor a kvazár fényváltozása a különböző képeknél különböző időben érkezik be hozzánk, ami éppen azt mutatja, hogy mennyivel járt be hosszabb utat a fény az egyik úton, mint a másikon.......... Az egyik legjobb ilyen mérésnél 400-500 napos fényidő-különbség volt kimérhető a fénygörbékből, azaz a milliárd fényéves útvonalhoz képest 1-2 fényév különbség..Másképpen szólva az effektus a 10e-9 nagyságrendű egy tipikus esetben.
Persze ez nem az abszolút útmegnövekedés, hanem a két különböző útvonal különbsége, de talán nem......"

pg.:
szóval, a 10e-9 nagyságrendű "úthosszabodás", szerintem nem a milliárd fényéves távolságon lett "összeszedve", hanem "'csak" a gravitációs lencsehatást okozó objektum közvetlen közelében,-ameddig a térgörbítő hatás elég erős ahhoz, hogy érezhető hatást fejtsen ki-- "előtte", és "utána", majd a fény haladt tovább egyenesen(???)

a kérdés: vajon ennek a görbülésnek a sugara, vagy ha szemléletesebb, ennek a kitérésnek a "hullámhossz"-a is megbecsülhető? Gondolom, az útkülönbség abból adódik, hogy a nézősugarunk nem pont középen halad át a gravitációs téren a kvazár felé, igy az eltérítés sem lesz szimmetrikus.

[SzZoli]

Milyen nagyságrendű fényességváltozást mutat egy kvazár, mekkora a legrövidebb periódusisdő? Én a kvazárokról csak valami általános képet ismerve, nem is gondoltam, hogy egyáltalán kimutatható fényességváltozást mutatnak.

[pasztoyg]

Milyen nagyságrendű fényességváltozást mutat egy kvazár, mekkora a legrövidebb periódusisdő? Én a kvazárokról csak valami általános képet ismerve, nem is gondoltam, hogy egyáltalán kimutatható fényességváltozást mutatnak.

pg.: küldök egy kis anyagot, bár volt olyan fórumozó, aki erőst lecikizte a Wikipédiát


Kvazár
Ez a lap egy ellenőrzött változata
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2011. február 23.
[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás: navigáció, keresés
A HE 1013-2136 kvazár az Északi Vízikígyó csillagképben. Látszólagos fényessége 17 magnitúdó, távolsága a Földtől 10 milliárd fényév (vöröseltolódás: z=0,785)
Egy közeli kvazár. A ragyogó, központi csillagszerű fényforrás kitakarása után láthatóvá válik a kvazárnak otthont adó halvány galaxis
Az NGC 4319 spirálgalaxis, látszólag mellette (a valóságban sokkal messzebb) a Markarjan 205 kvazár. A galaxisok közelében látszó kvazárokra alapozta Halton Arp mára megcáfolt elméletét, amely szerint a kvazárok a galaxisok magjából „dobódnak ki”

Az 1960-as években a kutatók csillagszerűnek tűnő rádióforrásokat találtak, melyeket kvazároknak neveztek el (az angol quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrások – rövidítéséből). Annak ellenére, hogy a források csillagszerűek voltak, színképük hasonlított a Seyfert-galaxismagok színképjeihez. A Seyfert-galaxisok magjának fényessége a galaxisban található csillagok összfényességének a 10-1000-szerese. A kvazárok luminozitása elérheti a 1012 Lo-t is.

A kvazárokhoz hasonló elven termelnek energiát, de sokkal kisebbek a mikrokvazárok, de ezek egy nagy tömegű objektumból (valószínűleg egy fekete lyukból) és egy csillagból állnak, melyek egymás körül keringenek. Legismertebb példájuk az SS 433.

A kvazár közepén óriási energiaforrás van, nagy valószínűséggel egy fekete lyuk. Ezt néhány fényév átmérőjű korong veszi körül, melynek közelében gyorsan úszó gázfelhők találhatók. A korongtól távolabb pedig, kb. 100 fényévnyire, ott ahol a kvazár egybeolvad az anyagalaxissal, vékonyabb és hidegebb felhők keringenek. 1960-ban már pontosan meg tudták határozni, hol található az űrben rádióforrás. 1962-ben úgy tűnt, mintha egy csillag egybeesne egy rádióforrással, a 3C 273-mal. Maarten Schmidt csillagász jött rá, hogy a rádióforrás színképében látható vonalak megfelelhetnek a hidrogéngáznak, ha a csillagszerű égitest fénye eltolódott a vörös szín felé. A 3C 273 tehát olyan égitest, mely a fénysebesség 16%-ával távolodik tőlünk.

A Földről megfigyelhető égitestek közül a kvazároknak a legnagyobb a vöröseltolódásuk. Ezért a kutatók feltételezik, hogy ezek az objektumok a tőlünk legnagyobb sebességgel távolodó objektumok. A becsült tényleges fényességük és a látszólagos fényességük közötti különbségből megbecsülhető, hogy több milliárd fényévre helyezkednek el, s ezek a legtávolabbi megfigyelhető objektumok a Világegyetemben.

A ma ismert kvazároknak csak kb. 1/10-e bocsát ki rádióhullámokat. A legtávolabbi kvazárok a fénysebesség több mint 90%-át kitevő sebességgel távolodnak tőlünk.

A világegyetemben vannak úgynevezett gravitációs lencsék, melyek eltorzíthatják a kvazárok valódi képét. Ilyen híres lencse például az Einstein-kereszt, mely egy kvazár sokszoros képét mutatja.

Röntgenműholdak segítségével a kvazárok röntgensugárzásában nagyon gyors változásokat fedeztek fel. Ezek időtartama néhány nap és néhány óra között változott. Mivel a változást okozó fizikai folyamat nem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban, ezeknek az objektumoknak (például eltérő összetételű beszívott gáz vagy porfelhő) a mérete nem lehet nagyobb néhány fénynapnál.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]

* 1 A kvazárok kapcsolata más objektumtípusokkal
* 2 A legismertebb kvazárok
* 3 Külső hivatkozások
o 3.1 Lábjegyzetek

A kvazárok kapcsolata más objektumtípusokkal [szerkesztés]
A 3 milliárd fényévre lévő HE0450-2958 kvazár MCS-dekonvolúcióval feldolgozott kép, a központi, csillagszerű fényforrás kivonása után. A képen a kvazárnak otthont adó ősi galaxis látható, melyben, furcsa módon, nincsenek csillagok, csak izzó gázból áll

A kvazárok, a blazárok és az aktív galaxisok egy osztályt alkotnak fizikai kinézetük szerint: mindegyik közepén van egy szupermasszív fekete lyuk. Az aktív ebben az esetben azt jelenti, hogy a közelében elhaladó csillagokat a fekete lyuk hatalmas árapálykeltő ereje ízekre (atomokra) szedi, de anyagukat csak elenyésző mértékben használja saját, több százmillió vagy több milliárd naptömegnyi tömegnek növelésére, ehelyett – a forgó fekete lyuk dipólszerű mágneses terének megfelelő irányokba – koncentrált sugárnyalábban kilövi a térbe. Ha erre a képződményre (galaxismag, fekete lyuk, anyagsugár (jet)) oldalról nézünk rá, aktív galaxismagot (AGN-t), ha kb. 45 fokos szögben, akkor blazárt (azaz BL Lacertae típusú objektumot), ha pedig pontosan a jet irányából, akkor kvazárt látunk.

Az AGN-ek, blazárok és kvazárok fénye folyamatosan ingadozik, napos és éves, valamint évtizedes és évszázados időskálán is fényességváltozásokat mutat. Ritkán előfordul, hogy egy kvazár kitörést produkál: hirtelen felfényesedik..

* Különleges röntgensugárzó kvazárok – Hírek.csillagászat.hu; Kovács József, 2008. április 14.

pg,: a képeket nem tudtam áthozni, a fényességskálát sem, érdemes eredetiben kinyitni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kvaz%C3%A1r

[attila dezső]

Izéé nem akarlak szekálni, de miért kell egy fél kérdésért bemásolni a fél Wiki-t? Szerintem elég lenne csak a linket megadnod.. Egy fórumnak nem ez a lényege! Van amire a fórum jó, és van amiben a guggli jóbarát!

[pasztoyg]

Az hogy lehet, hogy a részecskék mind egyformák, mármint az azonos típusúak, most mindegy, hogy elektron, vagy neutron, stb . és mind tudja, hogy mit kell neki csinálnia, milyen receptoraik vannak, amik felfogják és reagálnak az őket érő hatásokra és hogy tudták azokat olyan egyformára "készíteni" ? Onnantól még érthető is, hogy mit csinálnak úgy nagyjából, de mindig eljutunk egy olyan pontig, amire nemhogy nincs magyarázat, de még eleve elég a magyarázat lehetőségét is feltételezni. Van szerintem nagyon sok dolog, ami előtt tátva marad még a legokosabb fizikusoknak, gondolkodóknak is a szája.

Erről jut eszembe, lehet valahol találni egy listát a nyitott kérdésekről a fizikában pl . online a neten ?

pg.: nekem van néhány nyitott kérdésem, dióhéjban, később, esetleg, ha valakit érdekel, hosszabban is el tudom kérdezni:
miért mondják, hogy a fénynek nincs tömege, mikor a csillagokban lezajló fúzió szerint:

A csillagokban is, mint a Világegyetemben mindenhol a hidrogén a leggyakoribb elem, így életük legnagyobb részében hydrogen atommagokból hélium atommagokat építenek fel. A folyamat során négy proton (azaz négy hidrogén atommag) hoz létre két protonból és két neutronból álló hélium atommagot. A reakció lényege, hogy a négy alkotórész tömege külön-külön nagyobb, mint a keletkezett atommag teljes tömege. A kettő közötti különbség a tömegdefektus, a kötési energia - ez az ami a fúzió során felszabadul.
4 db H atommag tömege külön-külön: 6,694x10-24 g
1 db He atommag tömege: 6,645x10-24 g
Különbség: 4,82x10-26 g
Tömegdefektus: 0,7%
Az eredeti tömeg 0,7%-a szabadul fel energia formájában, ez a csillag sugárzásának forrása.

pg.: ha a proton, neutron, elektron, stb mind ANYAG, a belőlük kivált, sugárzásként eltávozott, 4,82x10e-26 TÖMEG-ű alkotók miért nem anyagok, ha tömegük van???
a fény , ugye az elektromágneses sugárzás egy vékony sávja. Ha kilövődött, kisugárzódott, akkor már el kell venni tőle az "ANYAG"-i statust? Miért ne lehetne kettős állampolgár?
Nem a szavannai felfogásunk szerinti anyag, nem lehet megenni, magunknak eltenni, de ma már másként is ítélhetnénk.

miért mondják, hogy a gravitáció nem erő, csak elhajlítja a teret??

az univerzumban minden kölcsönhatásban van a környezetével......ha a "TÉR" az a semmi, ami a tágulás közben az anyagi alkotók __pl. a galaxisok--- között tágul, ezzel a semmivel hogyan tudnának bármit kezdeni a "nagy gravitorok" ? Magukhoz görbítik a semmit? Szerintem erre lenne jobb magyarázat.

hogyan alakult ki a gravitáció??
kérek mindenkit, a kifejezésbe: ALKOTÓ, ne kössenek bele nem találtam jobbat és kösz

szóval, volt egy kicsi, tömör, forró golyó...régen... az ALKOTÓ unta, felrobbantotta
kicsit később --pár másodperc és mai idő szerint 400 millió év között valahol,--- megbánta, mert látta, az egész cucc a végtelenségig fog tágulni, végtelen messzire, soha többé nem tátja, semmibe vész az egész.
Fogott tehát az ALKOTÓ egy nagyon hosszú, nagyon vékony tűt, és elkezdte böködni a protonokat---véletlenül pont megfelelő helyen lévőket--nagy távlatú statisztikai eloszlásban---,és rájuk parancsolt, imígyen: "kiabáljatok hangosan, --többi proton, ide hozzám!" És a többiek szótfogadtak, elkezdtek tömörülni. A többi már megy magától lassan befogják az egész felrobbantott bandát, --- vigyázz!! az univerzum véges, a legszélén állókon kívül nincsen senki, aki kifelé csalogatna, dacolva az ALKOTÓ akaratával!!-- a robbanás ereje a tágulással gyengül, a gyülekező parancs ereje sem az idővel, sem a térrel nem gyengül, lassan újra visszajön az összes.
Honnan tudták a példabeli protonok, hogy ők kapták a parancsot, és nem tőle balra lévő 21.-ik ???

következő kérdés, az Univerzum nagysága:

Re: A NAGY BUMM elmélet és az Univerzum

HozzászólásSzerző: Szabó Zoltán (SzZoli) » 2011. március 5., szombat 19:27
Gondoljunk arra, hogy az Univerzum végtelen, nincs határa, széle. Így máris nehéz bármiféle középpontot elképzelni.

Molnár Péter (mpt) » 2011. március 2., szerda 18:44

SzittyaG írta:Egy alapvető kérdésem lenne: miből feltételezzük azt, hogy az univerzumunk 13,7 milliárd éves? Sajnos sok helyen kerestem a választ, de még nem találtam meg, gondoltam majd itt

A mikrohullámú háttérsugárzásban megfigyelhető, az iránytól függő roppant kicsiny (10^-5 nagyságrendű, ha jól rémlik) eltérések mértékéből és az eltérést mutató foltok méretéből, valamit ezek eloszlásából következtették ki. A pontos részleteket talán DGy majd leírja

Na ja, így jár, aki a Wikipédiát hiteles forrásként kezeli Számolj utána! Adva van a vöröseltolódás, kiszámolhatod a távolságot belőle.
Adok egy kis segítséget: a vöröseltolódásból számolt távolság soha nem lesz nagyobb 13,7 milliárd fényévnél.
A 3C 9 esetében a távolságra 11,05 milliárd fényév jön ki.



Igen, az inflláció elegánsan, és roppant egyszerűen választ ad egy csomó kérdésre. Az emlitett háttérsugárzás hihetetlenül azonos értékére, a "síkság" problémára, és még jó pár dologra. Ebben az a szép, hogy mindezt úgy, hogy olyan jelenségekre, amik látszólag nem függenek össze! A 96 milliárd fényévet enyhén spekulatívnak érzem, biztos valahol valamelyik helyi "blikknek" nyilatkozott valaki, és ők a lehető legnagyobb betűtípussal hozták le, címoldalon. Így megragadt.. . A világegyetem lehet ennél sokkal nagyobb. Valahol olvastam, egy becslést, hogy ha a belátható/teljes világegyetem méretének az arány olyan arány is lehet, mint a proton méretének megfelelő gömb és a föld felülete.. Szal hatalmas. Erre a kérdésre, megfigyelések utján nem fogjuk megtudni a választ. Legalábbis a jelenlegi ismeretek szerint. Másrészt szerintem nem is igazán van jelentősége..


ez volt néhány vélemény, ezen a fórumon.
kb 11 Mrd fényévtől "szal hatalmas"-ig, SŐT A VÉGTELENIG

És van egy komolynak tűnö is, már idéztem egyszer:

Főoldal arrow Tudástár arrow Kozmológia
01 - A kozmológia alapjai
Nyomtatás E-mail
Szerző: SDT, MCSE | 2009. április 11. szombat 21:24
A kozmológia, mint tudomány; kozmológiai elv, Olbers-paradoxon, Hubble-törvény, a táguló Univerzum.

Mai ismereteink szerint a Világegyetem kb. 13-15 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, és azóta folyamatosan tágul, ennélfogva a kiterjedése óriási..... A megfigyelési kozmológia alapja az, hogy a távoli égitesteket ....
----Világegyetemben nem lehet végtelen távolságra ellátni, csak maximum akkorára, amekkorát a fény ezen életkor alatt befuthatott. Az Olbers-paradoxon és az éjszakai sötét égbolt magyarázata tehát az, hogy az általunk belátható térrész, bár hatalmas, de véges, és ebben a véges térrészben a világító anyag sűrűsége igen kicsi. "

de például hogyan működik a sebesség és iránymérés

HozzászólásSzerző: Török Béla (tobe) » 2011. március 7., hétfő 12:35
"A mérések szerint a Föld az Oroszlán/Kráter csillagkép irányába száguld az űrben 378 km/sec sebességgel, és az egyben azt is jelenti, hogy a relativitáselmélet alapfeltételezése téves, a fénysebesség nem állandó."

HozzászólásSzerző: Parajdi Péter (Pape) » 2011. március 7., hétfő 22:30
Halkan jegyzem meg, hogy a Nap térbeli haladási iránya (az apex), a herkules csillagkép keleti felében található

Napunk a fősíkban, a Sagittarius és Perseus spirálkarok között az Orion ágban található. A centrumtól 30 ezer fényévnyire helyezkedik el, az elméleti fősíkhoz nagyon közel, attól mindössze 45 fényév távolságban. A Nap 220 km/s-os sebességgel kering a Tejútrendszer centruma körül, 250 millió évenként megtéve egy teljes fordulatot. http://www.babylon5.hu/tech/csillagok-main.html

hát, vannak még kérdések kösz hogy elolvastok