Dávid Gyula kérdések

[_Maverick]

Kedves DGY és minden fórumozó!

Egy ismerősöm Facebook bejegyzése alapján kötöttem ki itt, és nagy örömömet leltem a hozzászólások egy részének elolvasásában - ami késik, nem múlik, folytatás holnap.

A "Mire jó a Higgs-bozon" elemzés teljesen magával ragadott. Mivel ez is egy nyilvános oldal, remélem nem bánod DGY, hogy természetesen megfelelően hangsúlyos hivatkozással és linkkel kiraktam egy friss blogra is:

http://voyager.blog.hu/2012/07/17/4_mire_jo_a_higgs-bozon_avagy_az_anyag_tetszes_szerinti_atalakitasanak_kulcsa

Ezt az oldalt alig pár napja indítottuk azzal a céllal, hogy a neten fellelhető irtózatos mennyiségű érdekes dologból legalább egy kevésre felhívjuk ismerőseink, vagy az oda tévedő böngészők figyelmét. Reméljük, hogy legalább egy hajszállal sikerül ezzel hozzájárulni a tudomány és technika népszerűsítéséhez. A Higgs-bozonról olvastam, terveztem is írni, de aztán lemondtam róla, mert ahhoz sokkal mélyebb ismeretekre van szükség az enyémeknél, hogy igazán tetszetős és legalább részeben érthető, érdekes képet lehessen festeni a felfedezésről. Éppen ezért rettenetesen megörültem ennek a bejegyzésnek, és utólagos engedelmeddel megosztottam, hátha másnak is úgy felcsigázza az érdeklődését, mint az enyémet.

Be kell hogy valljam, ELTE TTK fizikus szakon végeztem, jártam az óráidra 2003 őszétől kezdődően. Azóta kalandos utat jártam be, és mai ésszel nagyon szívesen újra kezdeném az egész képzést, mert abban az időben talán még túl fiatal voltam, vagy csak simán nem voltam a legmegfelelőbb lelkiállapotban, így az igazi mélységeket a jó jegyek ellenére nem sikerült megérteni. Most ismét lángra kapott a lelkesedés, és hála az internet korlátlan világának, talán újra sikerül beletanulni ezekbe a dolgokba például az ilyen fórumoknak köszönhetően.

Remélem nem bánod, ha esetleg néha dolgozok az itteni bejegyzéseidből, sőt: amennyiben kedved és időd engedi, akkor természetesen szívesen veszünk komplett írást is tőled, hátha sikerül befuttatni az oldalt.

Köszönettel és további érdeklődéssel,
Dávid

[HGábor]

Tisztelt Dávid Gyula!

Szeretném megkérdezni, hogy az előző hozzászólásában is kifejtett Higgs-mező spontán szimmetriasértése meg tudja-e magyarázni a gyenge kölcsönhatás CP sértését? Valamint van-e ennek köze a hiányzó antianyag rejtélyéhez ? Vagy ezek csak a Standard-modellnél alapvetőbb elmélet keretében értelmezhetők? (Esetleg hasonló szimmetriasértési folyamatokkal?)

Köszönettel várom válaszát!

[hunor pető]

Ha jól sejtem Dávid Gyula 2009.04.15-i előadása (részben) válasz a kérdéseidre.

Sziasztok, Kedves DGY!

Az ábrán a Higgs mező értékének, hogy + vagy - v éppen: van-e valami jelentése/jelentősége?...

[ZorróAszter]

Kedves Professzor úr!

Köszönöm a választ.

A tömeg megnyilvánulási formái közül azok a tulajdonságok, amiket tehetetlenségnek nevezünk, azok ugye továbbra is fennállnak, de a Higgs mező ezek közül csak azt magyarázza, miért kell energiát kifejteni, ha
egy tömeggel rendelkező testet, részecskét meg akarunk mozdítani.

Vagy a Higgs mező azt is magyarázza, hogy miért tartja meg a részecske a mozgásállapotát
ha nem történik energiaátadás? És azt is, hogy miért kell a lefékezéshez energiát befektetni?

-------------------------------

Az univerzum tágulásának lehet köze a Higgs mezőhöz?

Akár olyan értelemben, hogy a tágulás oka.

Akár olyan értelemben, hogy a tágulással a Higgs mező "higul", azaz a térfogat növekedésével egyre kisebb lesz az intenzitása?

Egyeltalán: a Higgs mező homogén?

Ha ilyen jelenség lenne ("higulás"), annak mi lenne a következménye?

[dgy]

Tisztel érdeklődők!

Próbálok ledolgozni valamit a restanciából, először a legizgalmasabb szenzáció, a Higgs-részecske ügyében.

ZorroAszter írta:

A tömeg megnyilvánulási formái közül azok a tulajdonságok, amiket tehetetlenségnek nevezünk, azok ugye továbbra is fennállnak, de a Higgs mező ezek közül csak azt magyarázza, miért kell energiát kifejteni, ha egy tömeggel rendelkező testet, részecskét meg akarunk mozdítani.

Vagy a Higgs mező azt is magyarázza, hogy miért tartja meg a részecske a mozgásállapotát
ha nem történik energiaátadás? És azt is, hogy miért kell a lefékezéshez energiát befektetni?

Ez a két dolog a speciális relativitáselmélet szerint nem különböztethető meg. Ami az egyik inerciarendszerben "nyugvó" részecske, és külső erőszakra "megmozdul", anélkül viszont nyugalomban marad, az egy másik inerciarendszerből nézve állandó sebességű részecske, amely külső erőszakra gyorsul (vagy lassul, elkanyarodik stb), anélkül viszont megtartja állandó mozgásállapotát. A két jelenséget nem kell, és nem is lehet külön-külön "magyarázni", mert azonosak.

A Higgs-mező egyébként filozófiai értelemben nem "magyarázza meg" a tehetetlenség jelenségét. Fizikai értelemben sem - azt már megtette a speciális realativitáselmélet a kvantumelmélettel és a csoportelmélettel szövetségben, a harmincas években. A Higgs-mechanizmus csak azt indokolja meg, hogy egy objektum, ami nem rendelkezett "eleve adott" nem nulla nagyságú nyugalmi tömeggel, milyen módon tesz rá szert a jelenlegi kozmológiai körülmények között. Az elmélet finomabb részletei azt is megmagyarázzák, miért állandó ez a tömeg (ismét csak a mai kozmikus viszonyok között).

Az univerzum tágulásának lehet köze a Higgs mezőhöz?
Akár olyan értelemben, hogy a tágulás oka.

Az általános relativitáselméleten alapuló modern kozmológia szerint az Univerzum tágulásához nem kell külön "ok", az az Univerzum anyagának és téridejének természetes mozgásformája (megfelelően homogén anyagelrendeződés és kezdőállapot esetén). Az más kérdés, hogy a Higgs-féle (vagy másik, hozzá hasonlóan viselkedő) skalármező speciális állapota lehet oka a tágulás speciális menetének, nevezetesen gyorsuló voltának. A jelenleg általánosan elfogadott elmélet szerint épp a Higgs-mező "túlhűtött" állapota okozta az Univerzum exponenciálisan gyorsuló tágulását, az "inflációt", kb 10^(-34) másodperccel a Nagy Bumm után. Az viszont, hogy a ma tapasztalt újabb gyorsuló tágulás oka mi lehet, a hajdani Higgs-vákuum maradéka, egy másik skalármező vagy valami egészen más - ma intenzív tudományos viták tárgya, és valószínűleg az marad a következő évtizedekben is.

Akár olyan értelemben, hogy a tágulással a Higgs mező "higul", azaz a térfogat növekedésével egyre kisebb lesz az intenzitása?

A helyzet megint bonyolultabb. Ma a Higgs-mező alapállapotban van, energiasűrűsége nulla, értéke (nem nevezném "intenzitásnak") az alapállapotnak megfelelő, és időben nem változik, nem "hígul", csak kicsit fluktuál, "fodrozódik" az alapállapot közrül. Ezt a fodrozódást észleljük Higgs-részecskeként. Korábban, az inflációs korszakban a mező értéke nulla volt, energiasűrűsége viszont igen nagy. De (a természetes várakozással szemben) ez az energiasűrűség sem "hígult", ez sem csökkent az Univerzum tágulásával! Épp ez, az energiasűrűség állandó volta volt az infláció oka. (Aki az energiamegmaradásra hivatkozva nem akarja ezt elfogadni, jó, ha tudja, hogy az áltrelben nem érvényes az energia megmaradásának "törvénye".)

Ha ilyen jelenség lenne ("higulás"), annak mi lenne a következménye?

Nehéz elképzelni, hogy mitől, miért és hogyan hígulna -- a fentebb leírtak a Higgs-elmélet alapjaiból következnek, eszerint pedig nincs hígulás.

Egyáltalán: a Higgs mező homogén?

Legjobb tudomásunk szerint homogén: mindenütt alapállapotban van. Nagyon örülünk, ha annyi energiát tudunk egy kis helyre összpontosítani, hogy ezt az alapállapotot egy kicsit megborzoljuk, meghullámoztatjuk - ha sikerül, még Nobel-díjat is adunk érte. Ha viszont egyszer majd sikerül kicsit nagyobb tartományban inhomogénné tenni, eltolni az alapállapot közeléből -- a lehetséges következményekről lásd a július 5-i hosszú cikkemet.

Sanyilaci írta:

Az ábrán a Higgs mező értékének, hogy + vagy - v éppen: van-e valami jelentése/jelentősége? Ha jól értem ennek az előjele a tömegnek is előjelet ad. Jelent ez valamit?

Ez volt az eredeti elmélet, eszerint bizonyos körülmények között negatív nyugalmi tömeg is előfordulhatna. Ma már általában másképp gondolják.

A jelenlegi elképzelés szerint a Higgs-mező több komponensű (ettől még nem lesz vektor, csupán több skalár!). A legegyszerűbb úgy gondolni rá, mintha értéke komplex szám lenne. Ekkor a július 16-i cikkemben szereplő ábrát meg kell forgatni a függőleges tengely körül: a vízszintes sík képviseli a komplex Higgs-mezőt, a függőleges tengely továbbra is az energiasűrűséget jelenti. Az ábra olyan lesz, mint a kocsmákban és úri társaságokban használt poharak, amik aljának közepe be van horpasztva, hogy kevés beleöntött borral is magas szintet lehessen elérni (legalábbis a külső szemlélő számára). Az alapállapotot ebben az esetben nem két pont, egy pozitív és egy negatív érték képviseli, hanem az alapsíkon egy körvonal (ahol a pohár érintkezik az asztallal) végtelen sok pontja. Ebben a modellben a mezőben mozgó részecske tömege az alapsík középpontjától való távolsággal lesz arányos. Azaz akárhol van a mező az alapállapotot képviselő körvonal pontjai közül, a részecskének ugyanakkora (pozitív) tömege lesz. És ekkor már nem is kell töprengenünk az esetleges negatív tömeg fizikai és csillagászati következményeiről...

HGábor írta:

Szeretném megkérdezni, hogy az előző hozzászólásában is kifejtett Higgs-mező spontán szimmetriasértése meg tudja-e magyarázni a gyenge kölcsönhatás CP sértését?

A jelenlegi elmélet szerint nincs, ez két független jelenség. A CP-sértés okáról nincs egyértelmű elképzelés, bár számos elmélet próbálkozik - a Standard Modellbe egyszerűen beleírják a CP-sértés tényét (lásd a korábban a Standard Modell önkorlátozó voltáról írottakat).

Valamint van-e ennek köze a hiányzó antianyag rejtélyéhez ?

Sokan úgy gondolják (köztük én is), hogy a hiányzó antianyag rejtélyét a CP-sértés magyarázhatja (a két jelenség nagyságrendje nagyjából megegyezik), ez okozhatja a parányi különbséget az anyag és antianyag részecskefizikai viselkedése között -- amit aztán az Univerzum története drasztikus nagyságrendűvé és (számunkra) alapvető jelentőségűvé nagyított fel. De ez csak sejtések és hipotézisek halmaza, nincs sem megbízható, konzisztens elmélet, sem kísérleti bizonyíték, ami alátámasztaná.

Vagy ezek csak a Standard-modellnél alapvetőbb elmélet keretében értelmezhetők? (Esetleg hasonló szimmetriasértési folyamatokkal?)

Ebben reménykedünk.

dgy

[dgy]

Sanyilaci írta:

Csak elképzeltem ezt a beidézett részt, képzeltem valamit "az alapsík középpontjába", meg hogy körbe ugyanannyi a tömege. Bocs, biztos iszonyú hülyeség, egy buta vizuális kép tetette fel a kérdést, de: van ennek valami köze a Zwitterbewegung-hoz?

Tényleg nincs köze.

De van rá egy jó hasonlat. A júl 16-i cikkben közölt kétfenekű görbét (apropó: kiszámoltad már, amit ott írtam?) a következőképpen szokták szemléltetni: Vegyünk egy búzaszál-modellt! Miből áll ez? Egy L hosszúságú rúd, a tetején egy M tömegű fej, hozzá g gravitációs gyorsulás, és hogy ne dőljön fel, tartsa valami a függőleges állásban, pl kétfelől rugók, amik mondjuk a szál közepénél támaszkodnak neki, legyen a rugóállandó K. Képezzük a rendszer adataiból a következő dimenziótlan "kontrollparamétert: C=Mg/KL. (A búza érését egyszerűsítve úgy képzelhetjük, hogy a fej M tömege nő, azaz a C paraméter egyre nagyobb lesz.)

Az egész rendszer nyilvánvalóan szimmetrikus a függőleges tengely körüli tükrözésre, a szimmetriacsoport a kételemű C_2 csoport. Ha felrajzoljuk a rendszer potenciális energiáját a függőlegestől való kitérés szögének függvényében, a következő érdekességet vesszük észre: amíg a C paraméter értéke kisebb 1-nél, addig az eredő potenciális energia (amely egyrészt a rugók megnyúlásából, illetve összenyomódásából, másrészt a lehajló fej gravitációs helyzeti energiájából származik) egy egyfenekű, parabolához hasonló görbét alkot (a görbe egyenlete bonyolultabb, de kinézetre olyan, mint a parabola). Amikor viszont megérik a búzakalász, és a C paraméter nagyobb lesz 1-nél, a görbe kétfenekűvé válik, mint a július 16-i cikk végén közölt rajz.

Hol az egyensúlyi, a legkisebb energiájú helyzet? Ha C<1, akkor középen: a búzaszál függőlegesen áll, mint a pecek. Ha kitérítjük, rezgéseket végez az egyensúlyi helyzet körül (a fenti adatokból a rezgések frekvenciája is kiszámítható). Ha viszont C>1, akkor a középső helyzet instabil: a függőleges búzaszál egy kis kitérésre kilendül, és a jobb- vagy baloldali új egyensúlyi helyzet körül végez rezgéseket, majd lecsillapodva beáll az egyik vagy másik "kidőlt" helyzetbe. (Minél nagyobb a C paraméter, annál nagyobb az egyensúlyi szög.). Ha e körül az új helyzet körül rezgetjük meg, ismét visszatér (e rezgések frekvenciája is kiszámolható némi sorfejtés után.)

Mi az egyensúlyi helyzet? A ferdén álló búzaszál. Ez bizony nem mutatja a rendszer korábban megbeszélt tükrözési szimmetriáját! A szimmetria "sérült" (általános esetben az eredeti szimmetriacsoport egy normálosztója, ebben az egyszerű esetben a triviális csoport lesz az alapállapot szimmetriacsoportja.)
Ez a "spontán szimmetriasértés" jelensége. Miért spontán? Mert hasonló kidőlést külső "erőszakkal", pl az alapsík megdöntésével, vagy oldalirányú szélfúvással is el lehet érni -- ez azonban nem spontán, mert az ilyen rendszernek már nincs meg az eredeti szimmetriája, hiszen a dőlés vagy a szél kitünteti a jobb vagy a bal irányt. Az eredetileg vizsgált rendszer viszont szimmetrikus, csak a megvalósuló alapállapot nem az.

A C_2 tükörszimmetria azonban rejtve megmarad. Ugyanis nem egyetlen alapállapot van (mint korábban a szimmetrikus esetben), hanem kettő, és ezeket épp a függőleges tengelyre vonatkozó tükrözés viszi át egymásba.

Érdekes kérdés, hogy egy valódi rendszer honnan tudja, hogy a kritikus pillanatban, a kritikus tömeg elérésekor jobbra vagy balra hajoljon. Egy valódi búzaszál vagy más mechanikai rendszer soha sincs teljesen elszigetelve környezetétől, és épp az ilyen kritikus pillanatokban a máskor elhanyagolható külső behatások (pl egy arra szálló légy szárnyának rebbenése) adják azt a kis külső perturbációt, amely eldönti, hogy merre dőljön a szál. Kvantumrendszerek esetében a mindig jelen lévő kvantumfluktuációk játsszák a kis légy szerepét.

No és akkor hogy kell elképzelni a "komplex" búzaszálat? Ne rugókkal támasszuk ki a szálat jobbról és balról, hanem konstruáljunk neki olyen "talpat" (pl szúrjuk bele egy talajon fekvő gumi félgömbbe), amely lehetővé teszi, hogy ne csak jobbra és balra, hanem tetszőleges irányba tudjon dőlni (ugyanakkor maga a szál továbbra is egyenes marad), de a függőleges helyzet felé visszatérítő erőt, illetve forgatónyomatékot gyakorol rá.

A rendszer helyzetét most nem egy, hanem két szöggel tudjuk jellemezni: pl a jobb--bal és az előre--hátra irányba mért szögekkel. Használhatunk azonban másfajta paraméterezést, "polárkoordinátákat" is: legyen az egyik koordináta a függőlegestől való elhajlás szöge, a másik pedig ennek a kidőlési iránynak mondjuk az északi iránytól mért irányszöge. Világos, hogy a rendszernek most nem diszkrét tükrözési szimmetriája van, hanem a függőleges tengely körüli tetszőleges szögű elforgatásra nézve is invariáns. Szaknyelven: szimmetriacsoportja a folytonos SO(2) Lie-csoport (vagy az azzal izomorf komplex U(1) csoport, az egységnyi abszolút érékű komplex számok multiplikatív csoportja).

Ábrázoljuk a potenciális energiát most a rendszer helyzetét jellemző két szög függvényében, térbeli felületként! A forgatásszimmetria miatt ez a felület is forgásfelület lesz, a potenciális energia nem függ az azimutszögtől. Ha a kontrollparaméter kisebb egy kritikus értéknél, akkor ez a felület paraboloid-jellegű lesz, ha viszont nagyobb a kritikus értéknél, akkor a korábbi kétfenekű görbe megforgatottját, az alul behorpasztott poharat kapjuk. Az előbbi esetben a legalacsonyabb energiájú állapot az origó: a szál függőlegesen áll. A második esetben viszont a legalacsonyabb energiájú állapotok halmaza egy kört alkot: a búzaszál bármely irányba kidőlhet, de az egyensúlyi helyzet ugyanakkora dőlésszögnél követkexik be. Az SO(2) szimmetria ismét spontán sérül, a megvalósuló alapállapot nem mutatja a rendszer eredeti szimmetriáját.

Cserébe viszont most végtelen sok alapállapot jelenik meg, az SO(2) csoport transzformációi, azaz a tetszőleges szögű forgatások egyiket a másikba transzformálják.

Van egy merőben új jelenség is a folytonos szimmetriájú rendszer esetében. Nézzük a korábbi modellt, a jobbra kidőlt, legkisebb energiájú búzaszállal! Próbáljuk meg a rendszert átvinni a másik alapállapotba, a balra dőlő helyzetbe! Ehhez előbb "fel kell állítanunk" a búzaszálat, be kell fektetnünk annyi energiát, amennyi az alapállapottól a szimmetrikus helyzetű, nagy energiájú állapotot elválasztja. (Túlhaladva ezen a helyzeten a kölcsönzött energiát majd visszakapjuk.) Ha nincs elegendő kölcsönözni való energiánk, azaz energiaforrásainkhoz képest túl magasan van a potenciálhegy csúcsa, akkor a búzaszál állandóan jobbra dőlve marad, e körül a helyzet körül rezeghet, de soha nem érheti el a másik alapállapotot. A két alapállapot lényegében el van egymástól szigetelve, elképzelhetjük, hogy fizikailag is lényegesen különböző helyzeteknek felelnek meg (mint a Higgs-mező esetében a pozitív és negatí tömeg lenne).

Folytonos szimmetria esetén viszont könnyű a helyzetünk: nem kell megemelnünk a búzaszál fejét, csak ugyanabban a szintben tartva vízszintesen körbemozdítanunk. Így lényegében energiabefektetés nélkül bármelyik alapállapotból bármelyik másikat elérhetjük. Ezért a végtelen sok alapállapot gyakorlatilag ekvivalens, viszont megjelent egy új szabadsági fok: az energiabefektetés nélküli transzformáció lehetősége az ekvivalens állapotok között. Ennek a transzformációnak a kvantummezőelméletben egy nulla tömegű részecske, az ún Goldstone-bozon felel meg. Öröm helyett újabb nehézség: ilyen részecskét nem látunk a kísérletekben...

Ahogy nem látunk (a fotonon kívül) nulla tömegű vektorbozont sem, pedig a hetvenes évek elején kidolgozott elméletben ezek lettek volna a gyenge kölcsönhatás közvetítő részecskéi! A további lépések már tényleg csak matematikával írhatók le: Higgs és társai a két nehézséget egymásnak eresztettét és annihilálták... Az új elméletben a gyenge közvetítő részecskék "megették" a Higgs-mező SO(2) szimmetriájából (pontosabban az ennek megfelelő komplex U(1) szimmetriából) származó Goldstone-bozon szabadsági fokát -- de ez éppen jól is jött nekik, mert a korábban megbeszélt módon tömeget kaptak a Higgs-mezőtől, a tömeges vektorbozonnak meg pont eggyel több szabadsági foka van, mint a tömeg nélkülinek (2 helyett 3)... Ez az a zseniális trükk, ami lehetővé tette a Standard Modell megszületését, a gyenge közvetítő részecskék (W és Z) tömegének megjóslását, aztán 1983-ban kísérleti felfedezésüket, meg a többi messzire vezető elméleti és kísérleti következményt. (Megjegyzés: a valódi helyzet még egy fokkal bonyolultabb, és kevésbé szemléltethető: az igazi szimmetriacsoport nem az U(1), hanem az SU(2), ami viszont nemkommutatív... innentől kezdve a szemléletes hasonlatoktól elbúcsúzhatunk. De a lényeg a fenti leírásban azért benne van.)

Ugye milyen messzire vezethet egy hajló búzaszál vagy egy benyomott fenekű vizespohár fizikájának alapos elemzése...


(A dolognak láthatóan semmi köze a Zitterbewegunghoz, de attól függetlenül nagyon szép és érdekes...)

dgy

[dgy]

Az 'Általános árapály" topicban kukac írta:

Köszönöm a megtiszteletést, hogy válaszra méltat, kedves Dávid Gyula professzor!

Kérlek, mellőzzük a személyi kultusz minden formáját, akár gúnyos, akár komoly. Nem vagyok professzor, és itt a fórumon mindenki tegeződik. Igyekszem mindenre válaszolni, amire tudok, és főleg, amire ráérek. Vannak olyan bonyolult kérdések, amikre csak több óra alatt megírható levélben lehet érdemben reagálni (de megéri, mert ez is az ismeretterjesztés egy formája), csak nehéz rájuk időt szakítani. Van olyan egy-két sorban megválaszolható kérdés, elemi tévedés, amit jobb gyorsan, azonnal kijavítani, mielőtt hibásan meggyökerezik. No meg van egy csomó restanciám, akkoriban összegyűlt kérdések, amikor hónapokig nem tudtam benézni a fórumra. Ezek egy részére a tavalyi előadássorozatban igyekeztem kitérni, mások még hátravannak. És persze vannak olyan zöldségek is, amelyek nem igényelnek tudományos jellegű reagálást, mert minden értelmes fórumozó látja, hogy miről van szó, sőt sokan azonnal helyre is teszik az ügyet...

dgy

[dgy]

Nem ismerem az együtthatókat (bár utánanézhetek vagy kiszámolhatom

NEM KELL ismerni az együtthatókat! Rá kell nézni a görbére, és csak annyit kell róla tudni, hogy negyedfokú...
Nem azért javasoltam, hogy számold ki, mert annak örülnék, ha hosszú adatkeresés és még hosszabb aprólékos számolás után kihoznál egy érdektelen adatot. Azért írtam, mert úgy gondolom, te is (meg más is) élvezné, ahogy szinte a semmiből ki lehet hozni egy ilyen információt...


Más: A specrelben valóban megmarad az energia. Ezért nemtriviális játék a Higgs-mező manipulálása. Lehet, hogy nem is sikerül. De bízzunk benne, hogy a Higgs és az elektromágnesség ügyes együttműködésével lehetséges lesz a dolog.

dgy

[Kukac]

Az 'Általános árapály" topicban kukac írta:

Köszönöm a megtiszteletést, hogy válaszra méltat, kedves Dávid Gyula professzor!

Kérlek, mellőzzük a személyi kultusz minden formáját, akár gúnyos, akár komoly. Nem vagyok professzor, és itt a fórumon mindenki tegeződik. Igyekszem mindenre válaszolni, amire tudok, és főleg, amire ráérek. Vannak olyan bonyolult kérdések, amikre csak több óra alatt megírható levélben lehet érdemben reagálni (de megéri, mert ez is az ismeretterjesztés egy formája), csak nehéz rájuk időt szakítani. Van olyan egy-két sorban megválaszolható kérdés, elemi tévedés, amit jobb gyorsan, azonnal kijavítani, mielőtt hibásan meggyökerezik. No meg van egy csomó restanciám, akkoriban összegyűlt kérdések, amikor hónapokig nem tudtam benézni a fórumra. Ezek egy részére a tavalyi előadássorozatban igyekeztem kitérni, mások még hátravannak. És persze vannak olyan zöldségek is, amelyek nem igényelnek tudományos jellegű reagálást, mert minden értelmes fórumozó látja, hogy miről van szó, sőt sokan azonnal helyre is teszik az ügyet...

dgy

Rendben Gyula, akkor egyszerűen csak KÖSZI!

(továbbra is mellőzve minden szarkazmust)

[adorj706]

Üdv Mindenkinek!

Az alábbi gondolatok járnak mostanában a fejemben melyekkel kapcsolatos kérdések esetleges "egyszerűségéért" előre is elnézést.

Nagyjából ismert az a példa ahol egy űrhajó ("mozgó ir") közepéről fotonokat indítunk az elejébe és a hátulja irányába. Majd ezen egyszerre indított fotonok beérkezésének aszinkronitását vizsgáljuk a "nyugvó" ir ből. Addig értem hogy ezt az aszinkronitást az űrhajó rendszeréből nem tudjuk kimutatni (dopplerrel sem ...). Azonban ami elgondolkodtat hogy adott ugyebár a tér tágulásából adódó z>6-7 vöröseltolódások megfigyelése s ezt "egyesítve" az előző példával, elméletben feltehető e az a kérdés - ha aként válassztjuk meg az űrhajó méreteit és sebességét - hogy a "nyugvó" rendszerből az aszinktronitás szintén z>6-7 tértágulásból eredő vöröseltolódást eredményezzen s ezáltal a mozgó ir-ben észlelhető e a vöröseltolódások különbsége ill. milyen folyamat "oltja" ki ha nem?

A másik téma ami nem hagy nyugodni, a relatív egyidejűség, nemlokalitás ill. a kauzalitás (számomra) ellentmondásos/egymást kizáró jelenségei.
Ha jól tudom Zeilingerék már kb 100-as kilométer nagyságban vizsgálják az összefonódások tulajdonságait. Ilyen nagyságrendben már nem lehet olyan kísérleteket végezni hogy igazolni/cáfolni lehessen valamelyik elméletet ? (pl. relatíve mozgó rendszerek relatív egyidejűsége ill. nemlokalitás fénypolarizációs vizsgálatával ?)
Azért nem konkrétan Gyulának címzem mert lehet hogy más rég túl van ezen ill. megválaszolásra került.
(Ha van valami ismeretterjesztő anyag az utóbbi felvetés kapcsán akkor azt szívesen olvasnám de annak igazán nagyon örülnék ha Gyula következő előadássorozatában megjelenne a kvantumösszefonódás közelmúltbeli kutatásának állása, részletezése / ill. "laikus fordítása" ha nem is a kvantummechanika megértetése )
Minden megértést ösztönző reagálást előre is köszönök!

Üdv.: Adi