Dávid Gyula kérdések
Re: Dávid Gyula kérdések
A hír pontosítva: az eljárást Fekete uram ellen indította az ügyészség, a fizikus kollégát tanúkénti meghallgatásra invitálták.. (fizinfo)
Re: Dávid Gyula kérdések
A hír pontosítva: az eljárást Fekete uram ellen indította az ügyészség, a fizikus kollégát tanúkénti meghallgatásra invitálták.. (fizinfo)
Így van, csak a debreceni rendőrség a "meghallgatás" szó helyett a "kihallgatást" használta, ami ugye nem mindegy... mint Gizike és a gőzeke...
Várjuk a további részleteket.
dgy
Re: Dávid Gyula kérdések
Sziasztok,
egy kicsit kellemesebb témáról is beszéljünk
Megnéztem az összes DGy-t az interneten és nagyon tetszettek. Remélem, nagyjából meg is értettem.
A Higgs gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban volna egy ötletem. A cél ugye az lenne, hogy makroméretű Higgs-hatást, tehát a Higgs-mező változása által keltett "kézzelfogható" méretű változást kéne elérni iparilag elérhető energiával.
A Higgs az egy skalár bozon, a Higgs-mező változásának a kvantumja. A nemkvantumos Higgs-mezőnek is van egy elmélete, ennek az a viszonya a Higgs-bozonhoz, mint a nemkvantumos elektrodinamikának a fotonhoz. Ami különbség van:
1) a Higgs skalár, nulla spinű, nem 1 spinű, mint a foton. Ezért az EM mező az egy függvény, ami a tér minden pontjához egy vektort rendel, sőt, mindjárt kettőt is: az elektromos és a mágneses térerősség vektorát. A Higgs-mező ezzel szemben nem vektorokat csinál a térben, hanem sima skalár-értékeket. A Higgs-mezőnek csak erőssége van, nincs iránya. Amellett nem 1 ilyen erősség van, hanem egymás mellett 4. Ezeket hívhatjuk pl. H1, H2, H3, H4-nek. Ezeket összefoghatjuk egy vektorba, de ez nem olyan vektor lesz, mint ami az elektromos vagy mágneses térnél valamerre mutat, hanem 4 sima skalárérték egymás mellett. Ha az EM teret tükörből nézzük, az EM térerő-vektorok is tükröződnek. Ha a Higgs-teret nézzük tükörből, ez a (H1,H2,H3,H4) vektor marad ugyanaz.
2) az EM mező energiasűrűsége akkor minimális, ha a mágneses és az elektromos térerő is 0. Ha nincs semmi, ami EM hatást keltene, tehát az "üres" vákumban, ennek megfelelően az elektromos és a mágneses térerősség vektora is nullvektor. Ezzel szemben a Higgs-mező energiasűrűsége nem nullában minimális, hanem ennek a (H1,H2,H3,H4) vektor hosszának egy valamekkora értékénél. Ez az energiasűrűség a (H1,H2,H3,H4) vektor hosszának egy negyedfokú függvénye, amely függvény nem nullánál van energiaminimumon. Ennek megfelelően az "üres" vákumban mindenhol a Higgs-tér egy ilyen, nemnulla értéken van, és kb. az inflációs korszak óta az egész világegyetemben mindenhol ugyanannyi.
Az elemi részecskék tömege pedig úgy "jön ki", hogy potenciális energiájuk van ebben a Higgs-mezőben, és ez a potenciális energia ad nekik nyugalmi tömeget. Az elemi részecske nyugalmi tömege attól függ, hogy mennyire erősen hat kölcsön a Higgs-mezővel.
A Higgs-mező makroméretű megváltoztatásához az kéne, hogy ezt a (H1,H2,H3,H4) vektort kéne valamiképpen, makro-méretű térrészben megváltoztatni. DGy elképzelése ezzel kapcsolatban - ha jól értettem - az, hogy H1-4 hosszát változtatná meg valamiképpen, mégpedig fotonok és elektronok segítségével, mivel a mi eszközeink alapvetően ezekkel a részecskékkel "játszanak". A Higgs-tér már kismértékű megváltoztatása is viszonylag jobban meg tudná változtatni a benne lévő elemi részecskék nyugalmi tömegét. Ha jól emlékszem, DGy azt írta, hogy H tized ezrelékes változása már százalékos változást tudna okozni a benne lévő elektronok nyugalmi tömegében. Az pedig lényegesen befolyásolhatná a makroméretű, fizikai és kémiai tulajdonságaikat.
Ami nehézséget látok ebben az az, hogy Higgs-bozonokat még egyesével is őrült nehéz csinálni, egy makroméretű térrészt megtölteni velük meg technikailag lehetetlen.
Ami elképzelésem szerint talán lehetséges volna, az nem a Higgs-tér komponensei hosszának, hanem az irányuknak a megváltoztatása. Figyelem, ez nem olyan irány, mint amilyen iránya az elektromos térerősségvektornak van. Ez nem egy valamerre mutató irány. Itt csak arról van szó, hogy a H1,H2,H3,H4 - skalár - komponenseket kéne úgy megváltoztatni, hogy a négyzetösszegük ugyanannyi maradjon. A következmények:
1) egy ilyen megváltoztatott Higgs-tér ugyanúgy alapállapotban lenne! Tehát 0 energiát kellene befektetni.
2) a térrész, ahol a Higgs-tér ilyen módon változna meg, stabil maradna, mivel ugyanúgy alapállapotban lenne, mint az univerzumban mindenhol. Ha lenne egy herkentyű, ami képes H "irányát" egy térrészben akármilyen kis mértékben megváltoztatni, azt a herkentyűt elegendően sokáig dolgoztatva H tetszőleges irányba beállítható lenne.
3) ebben a módosult térrészben, ahol a Higgs-mező értéke mondjuk H', mindenennek továbbra is ugyanannyi volna a nyugalmi tömege, mint egyébként. Na de mi lenne H' határán? Mi lenne egy részecskével, ami egy ilyen, megváltoztatott térrészbe bemegy, vagy onnan kijön? Nem tudom, de meglepne, ha semmi se történne vele a határon. Ha jól rémlik, egyik DGy-ben mintha lett is volna szó arról, hogy ilyen térrészeket kerestek csillagászok (sajnos nem találtak).
Nemkvantumosan nézve a Higgs-mezőt az van, hogy az elemi részecskék potenciális energiával rendelkeznek benne és ettől lesz nekik nyugalmi tömegük. Kvantumosan nézve meg az, hogy a teret betöltő virtuális Higgs-részecskékkel hatnak kölcsön.
A laikus intuícióm az, hogy a Higgs-mező manipulálásához olyan anyag kéne, amiben az összes elemi részecske - tehát az összes nyugalmi tömeg - egy aszimmetrikus, periodikus mozgást végez. No most ha vesszük a normál, kézzelfogható anyagot, és megnézzük, hogy abban hol van nyugalmi tömeg - tehát, ami a Higgs-mezővel való kölcsönhatásból származik - azt kapjuk, hogy bizony nincs túl sok benne. A mi világunkban a "kézzelfogható", laborban tanulmányozható, kilóra megvehető anyag atomos anyagot jelent. Mi van az atomban?
- elektronok, ezek elemi részecskék, tehát ami elektrontömeg van, az Higgs-mezőtől jön. Sajnos ez csak kb. fél ezreléke az anyag tömegének.
- vannak benne atommagok. De az atommag nem elemi, hanem protonokból és általában neutronokból áll össze. Amik szintén nem elemiek, hanem up és down kvarkokból állnak össze, amiket gluonok kapcsolnak össze. Sajnos a gluon nyugalmi tömege a fotonhoz hasonlóan 0, a kvarkok meg nagyon kicsik, kb. 5-10 elektron nyugalmi tömeggel. A nukleon többi tömege a gluonokból jön össze, rácstérelmélészeknek nagy örömet és egyszersmind bosszúságot okozva.
Például egy lítium-6 atomban van 3 elektron, 3 proton és 3 neutron, összesen tehát 3 elektron, 9 up és 9 down kvark. Ez a Li6 kb. 6GeV tömegéből összesen kb. 140 elektrontömeg, azaz kb. 70MeV. A lítium6 tömegének alig több, mint 1%-a jön a Higgs-mezőből. Nagyobb atomoknál a neutronarány növekedése miatt a helyzet kicsit javul, de nem sokat. Ez tehát egy nehézség, de feltehetőleg nem a legnagyobb.
A következő kérdés az, hogy hogyan lehetne egy anyagban az összes elemi részecskét aszimmetrikus, periodikus mozgásra serkenteni. Az elképzelésem erre az, hogy olyan anyag kell, amiben az összes elemi részecske egy ismétlődő térrácsban, többé-kevésbé "kötött", fix helyen van, és ezt kell egy periodikus EM hatással - lézerrel - kicsit megperturbálgatni.
Az elektronok esetében ilyen anyag az egykristály. Feltéve, hogy elég hideg (jóval az olvadáspontja alatt). Abban ugye az összes atom be van állva valamilyen, térben szabályszerűen ismétlődő formába és úgy is marad.
Az atommagok esetében a helyzet nehezebb, de látok arra is megoldást. Vannak nagy, (cseppmodellben nézve) torzult magok, nagy mágneses momentummal. Ez a nagy mágneses momentum kölcsönhat az elektronfelhővel, és ha az elektronok "be vannak állítva" valahogyan, akkor ez visszahat a magra és az is be lesz állítva. (Úgy rémlik, hogy ilyen magok esetében, ha radioaktívak, akkor még a bomlásukkor kirepülő alfa-béta-gamma sugarakról is kimérhető, hogy az eloszlásuk nem egyenletes a tér minden irányába.)
Na ilyen, stabil, de azért nagy mágneses momentumú magokból kéne csinálni egykristályt. Mégpedig olyat, ami még átlátszó is. És ezt az egykristályt kéne átvilágítani lézerrel.
Milyen egykristályt? Milyen lézerrel? Milyen szögből? Ne kérdezzétek, gőzöm sincs, de szerintem 5-10 doktorinyi tudással meg sok számítógéppel ez kiszámolható.
Lehet, hogy valaki már ki is számolta, vagy most számolja ki éppen, hogy milyen kristálynak, hány kelvinre hűtve, milyen szögből, milyen lézereket kell adni. Lehet az is, és hát reálisan nézve ez lényegesen valószínűbb, hogy pl. a szükségesnél mondjuk 50 nagyságrenddel kisebb hatásokról beszélek ill. az egész agymenésem elvileg sem állja meg a helyét.
Amit én gondolok, az az, hogy ebben a kristályban a H értéke meg fog változni, ez a hatás maradandó lesz, és ami ebbe a megváltozott H-ba bemegy vagy onnan kijön, azzal valami szokatlan történni fog.
Engem ami igazából érdekelne, az DGy véleménye erről a "népi ötletem"-ről
egy kicsit kellemesebb témáról is beszéljünk
Megnéztem az összes DGy-t az interneten és nagyon tetszettek. Remélem, nagyjából meg is értettem.A Higgs gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban volna egy ötletem. A cél ugye az lenne, hogy makroméretű Higgs-hatást, tehát a Higgs-mező változása által keltett "kézzelfogható" méretű változást kéne elérni iparilag elérhető energiával.
A Higgs az egy skalár bozon, a Higgs-mező változásának a kvantumja. A nemkvantumos Higgs-mezőnek is van egy elmélete, ennek az a viszonya a Higgs-bozonhoz, mint a nemkvantumos elektrodinamikának a fotonhoz. Ami különbség van:
1) a Higgs skalár, nulla spinű, nem 1 spinű, mint a foton. Ezért az EM mező az egy függvény, ami a tér minden pontjához egy vektort rendel, sőt, mindjárt kettőt is: az elektromos és a mágneses térerősség vektorát. A Higgs-mező ezzel szemben nem vektorokat csinál a térben, hanem sima skalár-értékeket. A Higgs-mezőnek csak erőssége van, nincs iránya. Amellett nem 1 ilyen erősség van, hanem egymás mellett 4. Ezeket hívhatjuk pl. H1, H2, H3, H4-nek. Ezeket összefoghatjuk egy vektorba, de ez nem olyan vektor lesz, mint ami az elektromos vagy mágneses térnél valamerre mutat, hanem 4 sima skalárérték egymás mellett. Ha az EM teret tükörből nézzük, az EM térerő-vektorok is tükröződnek. Ha a Higgs-teret nézzük tükörből, ez a (H1,H2,H3,H4) vektor marad ugyanaz.
2) az EM mező energiasűrűsége akkor minimális, ha a mágneses és az elektromos térerő is 0. Ha nincs semmi, ami EM hatást keltene, tehát az "üres" vákumban, ennek megfelelően az elektromos és a mágneses térerősség vektora is nullvektor. Ezzel szemben a Higgs-mező energiasűrűsége nem nullában minimális, hanem ennek a (H1,H2,H3,H4) vektor hosszának egy valamekkora értékénél. Ez az energiasűrűség a (H1,H2,H3,H4) vektor hosszának egy negyedfokú függvénye, amely függvény nem nullánál van energiaminimumon. Ennek megfelelően az "üres" vákumban mindenhol a Higgs-tér egy ilyen, nemnulla értéken van, és kb. az inflációs korszak óta az egész világegyetemben mindenhol ugyanannyi.
Az elemi részecskék tömege pedig úgy "jön ki", hogy potenciális energiájuk van ebben a Higgs-mezőben, és ez a potenciális energia ad nekik nyugalmi tömeget. Az elemi részecske nyugalmi tömege attól függ, hogy mennyire erősen hat kölcsön a Higgs-mezővel.
A Higgs-mező makroméretű megváltoztatásához az kéne, hogy ezt a (H1,H2,H3,H4) vektort kéne valamiképpen, makro-méretű térrészben megváltoztatni. DGy elképzelése ezzel kapcsolatban - ha jól értettem - az, hogy H1-4 hosszát változtatná meg valamiképpen, mégpedig fotonok és elektronok segítségével, mivel a mi eszközeink alapvetően ezekkel a részecskékkel "játszanak". A Higgs-tér már kismértékű megváltoztatása is viszonylag jobban meg tudná változtatni a benne lévő elemi részecskék nyugalmi tömegét. Ha jól emlékszem, DGy azt írta, hogy H tized ezrelékes változása már százalékos változást tudna okozni a benne lévő elektronok nyugalmi tömegében. Az pedig lényegesen befolyásolhatná a makroméretű, fizikai és kémiai tulajdonságaikat.
Ami nehézséget látok ebben az az, hogy Higgs-bozonokat még egyesével is őrült nehéz csinálni, egy makroméretű térrészt megtölteni velük meg technikailag lehetetlen.
Ami elképzelésem szerint talán lehetséges volna, az nem a Higgs-tér komponensei hosszának, hanem az irányuknak a megváltoztatása. Figyelem, ez nem olyan irány, mint amilyen iránya az elektromos térerősségvektornak van. Ez nem egy valamerre mutató irány. Itt csak arról van szó, hogy a H1,H2,H3,H4 - skalár - komponenseket kéne úgy megváltoztatni, hogy a négyzetösszegük ugyanannyi maradjon. A következmények:
1) egy ilyen megváltoztatott Higgs-tér ugyanúgy alapállapotban lenne! Tehát 0 energiát kellene befektetni.
2) a térrész, ahol a Higgs-tér ilyen módon változna meg, stabil maradna, mivel ugyanúgy alapállapotban lenne, mint az univerzumban mindenhol. Ha lenne egy herkentyű, ami képes H "irányát" egy térrészben akármilyen kis mértékben megváltoztatni, azt a herkentyűt elegendően sokáig dolgoztatva H tetszőleges irányba beállítható lenne.
3) ebben a módosult térrészben, ahol a Higgs-mező értéke mondjuk H', mindenennek továbbra is ugyanannyi volna a nyugalmi tömege, mint egyébként. Na de mi lenne H' határán? Mi lenne egy részecskével, ami egy ilyen, megváltoztatott térrészbe bemegy, vagy onnan kijön? Nem tudom, de meglepne, ha semmi se történne vele a határon. Ha jól rémlik, egyik DGy-ben mintha lett is volna szó arról, hogy ilyen térrészeket kerestek csillagászok (sajnos nem találtak).
Nemkvantumosan nézve a Higgs-mezőt az van, hogy az elemi részecskék potenciális energiával rendelkeznek benne és ettől lesz nekik nyugalmi tömegük. Kvantumosan nézve meg az, hogy a teret betöltő virtuális Higgs-részecskékkel hatnak kölcsön.
A laikus intuícióm az, hogy a Higgs-mező manipulálásához olyan anyag kéne, amiben az összes elemi részecske - tehát az összes nyugalmi tömeg - egy aszimmetrikus, periodikus mozgást végez. No most ha vesszük a normál, kézzelfogható anyagot, és megnézzük, hogy abban hol van nyugalmi tömeg - tehát, ami a Higgs-mezővel való kölcsönhatásból származik - azt kapjuk, hogy bizony nincs túl sok benne. A mi világunkban a "kézzelfogható", laborban tanulmányozható, kilóra megvehető anyag atomos anyagot jelent. Mi van az atomban?
- elektronok, ezek elemi részecskék, tehát ami elektrontömeg van, az Higgs-mezőtől jön. Sajnos ez csak kb. fél ezreléke az anyag tömegének.
- vannak benne atommagok. De az atommag nem elemi, hanem protonokból és általában neutronokból áll össze. Amik szintén nem elemiek, hanem up és down kvarkokból állnak össze, amiket gluonok kapcsolnak össze. Sajnos a gluon nyugalmi tömege a fotonhoz hasonlóan 0, a kvarkok meg nagyon kicsik, kb. 5-10 elektron nyugalmi tömeggel. A nukleon többi tömege a gluonokból jön össze, rácstérelmélészeknek nagy örömet és egyszersmind bosszúságot okozva.
Például egy lítium-6 atomban van 3 elektron, 3 proton és 3 neutron, összesen tehát 3 elektron, 9 up és 9 down kvark. Ez a Li6 kb. 6GeV tömegéből összesen kb. 140 elektrontömeg, azaz kb. 70MeV. A lítium6 tömegének alig több, mint 1%-a jön a Higgs-mezőből. Nagyobb atomoknál a neutronarány növekedése miatt a helyzet kicsit javul, de nem sokat. Ez tehát egy nehézség, de feltehetőleg nem a legnagyobb.
A következő kérdés az, hogy hogyan lehetne egy anyagban az összes elemi részecskét aszimmetrikus, periodikus mozgásra serkenteni. Az elképzelésem erre az, hogy olyan anyag kell, amiben az összes elemi részecske egy ismétlődő térrácsban, többé-kevésbé "kötött", fix helyen van, és ezt kell egy periodikus EM hatással - lézerrel - kicsit megperturbálgatni.
Az elektronok esetében ilyen anyag az egykristály. Feltéve, hogy elég hideg (jóval az olvadáspontja alatt). Abban ugye az összes atom be van állva valamilyen, térben szabályszerűen ismétlődő formába és úgy is marad.
Az atommagok esetében a helyzet nehezebb, de látok arra is megoldást. Vannak nagy, (cseppmodellben nézve) torzult magok, nagy mágneses momentummal. Ez a nagy mágneses momentum kölcsönhat az elektronfelhővel, és ha az elektronok "be vannak állítva" valahogyan, akkor ez visszahat a magra és az is be lesz állítva. (Úgy rémlik, hogy ilyen magok esetében, ha radioaktívak, akkor még a bomlásukkor kirepülő alfa-béta-gamma sugarakról is kimérhető, hogy az eloszlásuk nem egyenletes a tér minden irányába.)
Na ilyen, stabil, de azért nagy mágneses momentumú magokból kéne csinálni egykristályt. Mégpedig olyat, ami még átlátszó is. És ezt az egykristályt kéne átvilágítani lézerrel.
Milyen egykristályt? Milyen lézerrel? Milyen szögből? Ne kérdezzétek, gőzöm sincs, de szerintem 5-10 doktorinyi tudással meg sok számítógéppel ez kiszámolható.
Lehet, hogy valaki már ki is számolta, vagy most számolja ki éppen, hogy milyen kristálynak, hány kelvinre hűtve, milyen szögből, milyen lézereket kell adni. Lehet az is, és hát reálisan nézve ez lényegesen valószínűbb, hogy pl. a szükségesnél mondjuk 50 nagyságrenddel kisebb hatásokról beszélek ill. az egész agymenésem elvileg sem állja meg a helyét.
Amit én gondolok, az az, hogy ebben a kristályban a H értéke meg fog változni, ez a hatás maradandó lesz, és ami ebbe a megváltozott H-ba bemegy vagy onnan kijön, azzal valami szokatlan történni fog.
Engem ami igazából érdekelne, az DGy véleménye erről a "népi ötletem"-ről
-
hunor pető
- Hozzászólások: 24
- Csatlakozott: 2012.04.25. 19:34
Re: Dávid Gyula kérdések
Mottó: Logikailag nem lehetséges olyan világ, ahol egyszerre létezik rendíthetetlen oszlop és megállíthatatlan ágyúgolyó és ezek találkozása. (Raymond Smullyan után szabadon)
2009-ben a végtelenről szóló előadáson (2009.04.22) elhangzik, hogy a fizikai és matematikai végtelenek nem azonosak és ezek keverése paradoxonok forrása. A modern fizika mégis tele van matematikai végtelenekkel. Erről lesz most szó.
Tegyük fel, hogy van egy mérési sorunk, mely két adott véges érték közti értékeket vehet fel. Miként lehet egy ilyen mérési sorból készült statisztikákat elrontani? A durva módszer az, ha végtelent csempészünk a mérési értékek közé. A finomabb az, ha véges, de a megengedetteknél jóval nagyobb értéket csempészünk be. Scharzschild fekeke lyukai az előbbire példák, hiszen egyetlen pontra végtelen tömeg sűrűséget koncentrálnak., de helyettesíthetők a másodikkal amikor is egy elegendő kis térrészre akkora tömeget definiálunk, amelyik a természetben ott nem fordulhatna elő.
Tegyük fel, hogy a természetben a legkisebb távolság a Planck-hossz, vagyis a tényleges fotonok legkisebb hullámhossza a Planck-hossz. A legkisebb időegység pedig a Planck-idő. Ekkor a foton frekvenciája legfeljebb 1/Planck-idő lehet., az energiája pedig az E=h*nu képlet alapján a Planck-energia. Sebessége pedig a v=lambda*nu alapján éppen c, hiszen c=Planck-hossz/Planck-ido.
E kvantált világban a Schwarzschild fekete lyuk esemény horizontján az inerciarendszerek maximális mérete éppen a Planck-hossz. Megszökni innen tehát azért nem lehet, mert a szökési energia nagyobb a Planck-energiánál. A Planck-energiájú fotonok éppen a horizonton képesek állni, de több energiájuk már nem lehet, s szökésre csak ezt használhatnák, ahogy az egyik 2011-es előadásban a beeső úrhajós jeleket küld, mely fotonok hullámhossza az eseményhorizontnál végtelenre nőnek, miközben frekvenciájuk nulla lesz, s így energiájuk is, vagyis küld is jelet meg nem is. Azaz nincs meg a szükséges többlet energia.
Mit jelent ez? Azt, hogy az kifejezés, hogy „a fény sebessége vákuumban, c” több sebből vérzik. Először is tényleges fotonok nem lehetnek vákuumban, mert mindegyik görbítené maga körül a teret s az már nem lenne vákuum, s így frekvenciafüggően más idő alatt járnák meg két előre rögzített pont közötti utat, ahogy ez avalóságos fotonokkal valóságos közegben történik is. Másrészt ha tekintenénk egy ideális fotont, amelyiknek 0 a frekvenciája, s így az energiája is, hullámhossza pedig végtelen, annak a sebessége is végtelen lenne.
Nézzük a Schwarzschild fekete lyukba eső foton esetét. Befelé haladva egyre inkább nyúlik, azaz nő a hullámhossza, s egyre inkább veszíti el az energiáját, vagyis frekvenciáját. Az eseményhorizontnál beljebb már nem érvényes a Planck-hossz, s így a Planck-idő sem, így c sem, hisz az ezek hányadosa. Az így beeső foton sebessége a központi szingularitásig végtelenre nő, s ugyanígy tesz hullámhossza is, miközben az energiája nullára csökken, frekvenciájával egyetemben. Úgy lehet elképzelni, mintha egyre nagyobb törésmutatójú közegbe érve, Cserenkpv sugárzáshoz hasonló módon szabadulna meg az energiájától lépéről lépésre. Mindeközben, ahogy beljebb haladunk a szökési energia egyre nagyobb lesz, míg végül ez is végtelen értéket ér el a központi szingularitásban.
A c sebességű fotonnak nem áll a sajátideje, így nem önmaga antirészecskéje. Amíg megtesz 1 Planck-hossz távolságot, addig saját ideje 1 Planck-idővel nő. Egyedül a frekvenciamentes foton saját ideje az ami áll, s ez lenne önmaga antirészecskéje. Ezért van az, hogy a világ folyamatai visszafordíthatatlanok mind nagyban, mind kicsiben.
Hogyan lehetne ezt kísérletileg igazolni? Passz. Ami elgondolkodtató, hogy a fekete lyukak felszíne pont ilyen. A c fénysebesség tehát nem tűnik abszolút korlátnak, hanem csak a Planck-egységekhez kötődő korlátnak látszik.
A végtelen és a nulla használata gyakran elegendőnek látszik a gyakorlatban, de eljöhet az idő, hogy precízebb megközelítésre van szükség.
2009-ben a végtelenről szóló előadáson (2009.04.22) elhangzik, hogy a fizikai és matematikai végtelenek nem azonosak és ezek keverése paradoxonok forrása. A modern fizika mégis tele van matematikai végtelenekkel. Erről lesz most szó.
Tegyük fel, hogy van egy mérési sorunk, mely két adott véges érték közti értékeket vehet fel. Miként lehet egy ilyen mérési sorból készült statisztikákat elrontani? A durva módszer az, ha végtelent csempészünk a mérési értékek közé. A finomabb az, ha véges, de a megengedetteknél jóval nagyobb értéket csempészünk be. Scharzschild fekeke lyukai az előbbire példák, hiszen egyetlen pontra végtelen tömeg sűrűséget koncentrálnak., de helyettesíthetők a másodikkal amikor is egy elegendő kis térrészre akkora tömeget definiálunk, amelyik a természetben ott nem fordulhatna elő.
Tegyük fel, hogy a természetben a legkisebb távolság a Planck-hossz, vagyis a tényleges fotonok legkisebb hullámhossza a Planck-hossz. A legkisebb időegység pedig a Planck-idő. Ekkor a foton frekvenciája legfeljebb 1/Planck-idő lehet., az energiája pedig az E=h*nu képlet alapján a Planck-energia. Sebessége pedig a v=lambda*nu alapján éppen c, hiszen c=Planck-hossz/Planck-ido.
E kvantált világban a Schwarzschild fekete lyuk esemény horizontján az inerciarendszerek maximális mérete éppen a Planck-hossz. Megszökni innen tehát azért nem lehet, mert a szökési energia nagyobb a Planck-energiánál. A Planck-energiájú fotonok éppen a horizonton képesek állni, de több energiájuk már nem lehet, s szökésre csak ezt használhatnák, ahogy az egyik 2011-es előadásban a beeső úrhajós jeleket küld, mely fotonok hullámhossza az eseményhorizontnál végtelenre nőnek, miközben frekvenciájuk nulla lesz, s így energiájuk is, vagyis küld is jelet meg nem is. Azaz nincs meg a szükséges többlet energia.
Mit jelent ez? Azt, hogy az kifejezés, hogy „a fény sebessége vákuumban, c” több sebből vérzik. Először is tényleges fotonok nem lehetnek vákuumban, mert mindegyik görbítené maga körül a teret s az már nem lenne vákuum, s így frekvenciafüggően más idő alatt járnák meg két előre rögzített pont közötti utat, ahogy ez avalóságos fotonokkal valóságos közegben történik is. Másrészt ha tekintenénk egy ideális fotont, amelyiknek 0 a frekvenciája, s így az energiája is, hullámhossza pedig végtelen, annak a sebessége is végtelen lenne.
Nézzük a Schwarzschild fekete lyukba eső foton esetét. Befelé haladva egyre inkább nyúlik, azaz nő a hullámhossza, s egyre inkább veszíti el az energiáját, vagyis frekvenciáját. Az eseményhorizontnál beljebb már nem érvényes a Planck-hossz, s így a Planck-idő sem, így c sem, hisz az ezek hányadosa. Az így beeső foton sebessége a központi szingularitásig végtelenre nő, s ugyanígy tesz hullámhossza is, miközben az energiája nullára csökken, frekvenciájával egyetemben. Úgy lehet elképzelni, mintha egyre nagyobb törésmutatójú közegbe érve, Cserenkpv sugárzáshoz hasonló módon szabadulna meg az energiájától lépéről lépésre. Mindeközben, ahogy beljebb haladunk a szökési energia egyre nagyobb lesz, míg végül ez is végtelen értéket ér el a központi szingularitásban.
A c sebességű fotonnak nem áll a sajátideje, így nem önmaga antirészecskéje. Amíg megtesz 1 Planck-hossz távolságot, addig saját ideje 1 Planck-idővel nő. Egyedül a frekvenciamentes foton saját ideje az ami áll, s ez lenne önmaga antirészecskéje. Ezért van az, hogy a világ folyamatai visszafordíthatatlanok mind nagyban, mind kicsiben.
Hogyan lehetne ezt kísérletileg igazolni? Passz. Ami elgondolkodtató, hogy a fekete lyukak felszíne pont ilyen. A c fénysebesség tehát nem tűnik abszolút korlátnak, hanem csak a Planck-egységekhez kötődő korlátnak látszik.
A végtelen és a nulla használata gyakran elegendőnek látszik a gyakorlatban, de eljöhet az idő, hogy precízebb megközelítésre van szükség.
Re: Dávid Gyula kérdések
hunor pető írta:Tegyük fel, hogy van egy mérési sorunk, mely két adott véges érték közti értékeket vehet fel. Miként lehet egy ilyen mérési sorból készült statisztikákat elrontani? A durva módszer az, ha végtelent csempészünk a mérési értékek közé. A finomabb az, ha véges, de a megengedetteknél jóval nagyobb értéket csempészünk
A mérési értékek közé nem "csempészhetsz be" semmit, mert akkor azok már nem mérési értékek.
hunor pető írta:Mit jelent ez? Azt, hogy az kifejezés, hogy „a fény sebessége vákuumban, c” több sebből vérzik. Először is tényleges fotonok nem lehetnek vákuumban, mert mindegyik görbítené maga körül a teret s az már nem lenne vákuum,
1) számold ki, ez mekkora hatás. Az egyszerűség kedvéért kezeld a fotont tömegpontként, ami fél hullámhossznyira van önmagától. Az egyetlen nemközépiskolai képlet, amit tudni kell ehhez, az a gravitációs idődilatáció képlete: gh/c^2. Ha mondjuk 7TeV-es fotonnal számolunk: 7TeV-es foton energiája 1.12e-6J, ebből hullámhossza 1.77e-19m, tömege 1.24e-23kg. Az egyszerűség kedvéért legyen "magától" fél hullámhossznyi távolságra, ebből nekem 1.04e-31 gravitációs idődilatáció jön ki. Ez 4.5e-14 másodperc csúszást jelent a világegyetem fennállása óta.
2) Ezzel összhangban, akármilyen távoli szupernovából jövő fotonok egyszerre érkeznek meg, frekvenciájuktól függetlenül.
3) A görbített tér annyit jelent, hogy más a metrikája, nem szép diagonális az ezt mutató mátrix. A vákum meg annyit, hogy nincs benne anyag. Attól még lehet vákum, hogy más a metrika.
hunor pető írta:s így frekvenciafüggően más idő alatt járnák meg két előre rögzített pont közötti utat, ahogy ez avalóságos fotonokkal valóságos közegben történik is. Másrészt ha tekintenénk egy ideális fotont, amelyiknek 0 a frekvenciája, s így az energiája is, hullámhossza pedig végtelen, annak a sebessége is végtelen lenne.
1) a 0 frekvenciájú foton nem ideális, hanem nincsen.
2) akármilyen fotont veszel annak a sebessége c lesz, maxwell-egyenletekből kijön még kvantummechanika nélkül is. Ha a foton saját maga által keltett gravitációs idődilatációt is nézed, akkor meg többtíz nagyságrenddel méréshatár alatti értéket kapsz.
3) Ha beleszámolod az amúgy méréshatárnál 40 nagyságrenddel kisebb gravitációs idődilatációs korrekciót a foton sebességébe, akkor is 0 frekvenciához tartva a foton sebessége c-hez fog tartani és nem végtelenhez.
hunor pető írta:Hogyan lehetne ezt kísérletileg igazolni? Passz. Ami elgondolkodtató, hogy a fekete lyukak felszíne pont ilyen. A c fénysebesség tehát nem tűnik abszolút korlátnak, hanem csak a Planck-egységekhez kötődő korlátnak látszik.
Egyik DGy-ben elhangzik, hogy a fekete lyukak létezése éppen úgy nyert bizonyítást, hogy a fekete lyukba hulló töltött részecskékről kiszámolták, hogy milyen jelet kell adnia. Egy, csak arra jellemző karakterisztika jött ki. Aztán ezeket meg is találták. Ez számomra azt bizonyítja, hogy nem csak a fekete lyukak létezésének ténye van igazolva, hanem az áltrel is (még egyszer).
hunor pető írta:A végtelen és a nulla használata gyakran elegendőnek látszik a gyakorlatban, de eljöhet az idő, hogy precízebb megközelítésre van szükség.
Kvantumgravitációra van szükség. Lehet, hogy egyszer lesz. A húrelmélet elég szép dolgokat állít. Amikor épült az LHC, én arra fogadtam, hogy meg fogja találni a Higgs-et, de azon túl semmi mást. Eddig bejött, de még reménykedem benne, hogy elvesztem a fogadást. Talán fog találni az LHC a húrelméletből annyit, amin tovább fog tudni haladni a tudomány.
Szerintem természettudományos következtetéseket nem lehet levonni filozófiai alapon.
Re: Dávid Gyula kérdések
Kedves DGY!
A videós előadásokban többször volt róla szó, hogy az ált. rel.-ben nem érvényes az energia megmaradás törvénye. Ha jól értelmezem ez azért van így mert a téridő nem írható le egy globális inerciarendszerrel, ezért a Noether-tétel sem alkalmazható globálisan. Ha ez így van, akkor a következő kérdések merültek fel bennem:
1., Tehát elvileg mégis létezhet elsőfajú örökmozgó? (Vagy hogy kell ezt értelmezni?) Van-e bármi realitása egy ilyen kísérlet elvégzésének?
2., Mi a helyzet a többi szimmetriával (térbeli eltolás,elforgatás,Galilei-féle relativitás elv) és a belőlük következő megmaradó mennyiségekkel (impulzus,impulzusmomentum,tömegközéppont)?
Köszönettel várom válaszát!
A videós előadásokban többször volt róla szó, hogy az ált. rel.-ben nem érvényes az energia megmaradás törvénye. Ha jól értelmezem ez azért van így mert a téridő nem írható le egy globális inerciarendszerrel, ezért a Noether-tétel sem alkalmazható globálisan. Ha ez így van, akkor a következő kérdések merültek fel bennem:
1., Tehát elvileg mégis létezhet elsőfajú örökmozgó? (Vagy hogy kell ezt értelmezni?) Van-e bármi realitása egy ilyen kísérlet elvégzésének?
2., Mi a helyzet a többi szimmetriával (térbeli eltolás,elforgatás,Galilei-féle relativitás elv) és a belőlük következő megmaradó mennyiségekkel (impulzus,impulzusmomentum,tömegközéppont)?
Köszönettel várom válaszát!
Re: Dávid Gyula kérdések
Kedves DGy,
két kérdést szeretnék feltenni neked.
1) Van egy népi ötletem itt: viewtopic.php?f=59&t=1449&start=770#p31196 Gondolom, hülyeség. Megmondanád, miért?
2) Lesznek még egyszer érdekes előadásaid a Polarisban?
előre is köszi!
MM
két kérdést szeretnék feltenni neked.
1) Van egy népi ötletem itt: viewtopic.php?f=59&t=1449&start=770#p31196 Gondolom, hülyeség. Megmondanád, miért?
2) Lesznek még egyszer érdekes előadásaid a Polarisban?
előre is köszi!
MM
Re: Dávid Gyula kérdések
Szép estét mindenkinek!
Nemrég a változó állandók előadást néztem, melyben olyan érdekes történetről is volt szó, mint pl a földmérők két csapata akik nappal illetve éjjel mérték ugyanazt a területet... A kérdésem annyi lenne, hogy valaki tudna e olyan fizikával kapcsolatos felfedezések, kisérletek vagy bármi egyebet mondani, amihez hasonló jellegő történetek kapcsolódnak? Ilyen érdekesen, már már meseszerűen, de logikusan megmagyarázva a mérések helyességét? Mire érdemes rákeresni? Gondolom a relativitás elmélethez is biztosan vannak hasonlók. Pl mint Arkhimédész és a királyi korona is... Köszönöm a segítséget!
Nemrég a változó állandók előadást néztem, melyben olyan érdekes történetről is volt szó, mint pl a földmérők két csapata akik nappal illetve éjjel mérték ugyanazt a területet... A kérdésem annyi lenne, hogy valaki tudna e olyan fizikával kapcsolatos felfedezések, kisérletek vagy bármi egyebet mondani, amihez hasonló jellegő történetek kapcsolódnak? Ilyen érdekesen, már már meseszerűen, de logikusan megmagyarázva a mérések helyességét? Mire érdemes rákeresni? Gondolom a relativitás elmélethez is biztosan vannak hasonlók. Pl mint Arkhimédész és a királyi korona is... Köszönöm a segítséget!
127/1500 MC + EQ3
10x50 Lacerta binokulár
https://egkeprajzok.webnode.hu
10x50 Lacerta binokulár
https://egkeprajzok.webnode.hu
Re: Dávid Gyula kérdések
"A kérdésem annyi lenne, hogy valaki tudna e olyan fizikával kapcsolatos felfedezések, kisérletek vagy bármi egyebet mondani, amihez hasonló jellegő történetek kapcsolódnak?"
A kérdést és egy-két sztorit áttettem a csillagászattörténet topicba. BQ>
A kérdést és egy-két sztorit áttettem a csillagászattörténet topicba. BQ>
Re: Dávid Gyula kérdések
Udvozlok mindenkit!
Szeptember 13. an lesz eloadas az ELTE TTK atomfizikai tanszeken
"A tömeg eredete és a Higgs-mező" cimmel.
Erre az eloadasra mehet mindenki vagy csak az aki ELTE n tanul?
Pontosan mikor kezdodik az előadas?
Videofelvetel keszul az eloadasrol?
valaszokat koszonom !
Szeptember 13. an lesz eloadas az ELTE TTK atomfizikai tanszeken
"A tömeg eredete és a Higgs-mező" cimmel.
Erre az eloadasra mehet mindenki vagy csak az aki ELTE n tanul?
Pontosan mikor kezdodik az előadas?
Videofelvetel keszul az eloadasrol?
valaszokat koszonom !