Banzai írta:Más, folyik a beszélgetés itt az atomok egyformaságáról, azonosságáról... stb. Egy a baj ezzel, rossz a kérdésfelvetés. A kvantumvilág és annak szereplői a legkisebb mértékben sem hasonlítanak az általunk megismert makrovilághoz.
Egyetértünk. Erre próbáltam a magam módján rávilágítani, kiragadva p137 érveléséből az egyik nyilvánvaló hibát, hogy makroszkópos analógiák alapján feltételez valamit a kvantumos dolgok természetéről.
Lehet, hogy az együttgondolkodásra alapuló stílusom nem volt mindenki számára érthető, ezért itt ragadom meg az alkalmat és összefoglalom a konklúziót egyértelműen.
A dolgok egy bizonyos kategóriájának vannak olyan tulajdonságai, amik éppen azért bukkannak fel, mert ezek a dolgok nagyon-nagyon sok alkotóelemből állnak. Ilyen például a szín, a sűrűség, a kristályszerkezet, de még a térfogat, sőt a téridőbeli pozíció is. Ilyen tulajdonság az "egyediség" is, ami valójában azt takarja, hogy a szóban forgó dolgokra vonatkozó fogalmunk elég "lötyögős" ahhoz, hogy a dolgokat alkotó részelemek bizonyos mennyiségű variációja belefér a fogalmi kategóriába.Ez alapján egyébként nyugodtan használhatjuk a makroszkópos analógiát a mikrovilág dolgaira, csak nem úgy, mint p137 tette, hanem helyesen. Például megállapítva a tényt, hogy az egyediség abból származik, hogy az adott fogalmi kategória elviseli a részelemek bizonyos mértékű variációját, arra a következtetésre juthatunk, hogy azok a kvantumos dolgok, amelyek esetében egyediséget tapasztalunk, biztosan nem lehetnek "elemiek", azoknak belső részegységeiknek kell lenniük. Ilyen fogalmi kategória például az "atom". Mikor alaposan megvizsgáljuk az "atomot" úgy általában, azt találjuk, hogy egyik atom (mondjuk a széné) viselkedésében különbözik a másik atomtól (mondjuk a vasétól). Az atom tehát nem lehet elemi részecske, annak építőelemekkel kell rendelkeznie.
Továbbmenve a vizsgálatban megállapíthatjuk, hogy az egyik vasatom is különbözik a másiktól például a tömegében "izotópokat" alkotva. Ezzel ismét arra jutunk, hogy a vasatom (most már inkább az atommag) részekből áll és így nem tekinthető "eleminek". Viszont amikor egy konkrét vas-izotópot vizsgálunk meg, azt találjuk, hogy eltűnt az egyediség tulajdonsága! Miért is tette ezt? Mivel a modellünk olyan, hogy a vasatomot kisebb részecskék alkotják, az izotóp sem lehet "elemi", itt inkább arról van szó, hogy az izotóp fogalmi kategóriája már nem "lötyögős". Abban már konkrétan meg van határozva a részelemek pontos száma, és emiatt elveszítette a megkülönböztető "egyediség" tulajdonságot a saját fogalmi kategóriáján belül.
Még tovább menve az analógiával, használhatjuk arra, hogy egyes kvantumos dolgokról eldönthessük elemiek-e vagy sem? Mert ugyanis ha az adott dolog esetében egyediséget tapasztalunk, akkor egyértelműen kijelenthetjük az analógiánk alapján, hogy részelemeinek kell lennie, még ha ezidáig a részelemekre más bizonyítékot nem is találtunk. A jelenlegi elemi részecskéket éppen azért tekintjük "eleminek", mert tudomásunk szerint nincsenek részelemeik. Viszont ha bebizonyosodna, hogy rendelkeznek az "egyediség" tulajdonságával, akkor azonnal megszűnnének "elemi részecskéknek" lenni, hiszen biztosan kisebb részelemekből állnak. Ez persze nem ördögtől való lehetetlenség, de a jelenlegi tudásunk szerint az "eleminek" tartott kvantumos dolgok esetében semmiféle bizonyítékunk nincs ami erre utalna.
Majd ha lesz, akkor egy szinttel lejjebb toljuk az "elemiséget", viszont az biztos, hogy az éppen aktuális "elemi részecskék" mindig is híján lesznek az "egyediség" tulajdonságának per definitionem.
).
..."