Hozzászólás
Szerző: kincsesm » 2009.09.23. 20:32
Atomi szimten szerintem nem olyan nagy az üres tér. Például a molekularácsos kristályoknál a rácspontokon elhelyezkedő atomok(ill. ionok) közötti távolság nagyon is összemérhető a gömbszimmetrikusnak tekintett részecskék sugarával. A gyémántrácsban a két szomszédos szénatom távolsága 154 pm, a szénatomok kovalens sugara pedig 77 pm (függvénytáblázat alapján). Így ott eléggé sűrűn vannak az atomok. Ez a többi rácstípusra is igaz. A folyadékoknál is azért közel vannak az atomok egymáshoz, csak a mozgási energiájuk túl nagy ahhoz, hogy az adott körülmények között szilárd rácsot alkossanak. A nagyon kis nyomású és forró gázok esetén van elegendően nagy távolság, hogy a hasonlat igaz legyen.
Kezünk sejtjei végül is membránokban elhelyezkedő vizes oldatok, "tele különböző egyébb membránokkal", így ott sincs akkora tér az atomok között. Az atomok pedig egymást taszítják, amíg olyan közel nem érnek, hogy kémiai kötés alakul ki köztük (elektronok molekulapályákon), ha a körülmények adottak, és megfeleő az anyagi minőség. Ha tovább közelítjük őket rendkívüli mértékben nő a taszító erő. (ezért kell olyan magas hőmérséklet a fúzióhoz, hogy az atomok legyőzzék ezt a taszító erőt). Szerintem ez az oka a dolognak. Ha két ritka gázáramot vezetünk egymásnak, azok "átmennek egymáson, miközben elkeverednek", ahogy azt a galaxisok is teszik.
Az atomokon belüli térrész már más kérdés. Ott már nagyon nagy üres terek vannak alig néhány elktronra. Az atommag mérete kb. 10^-15 m, az atomé pedig valahol 10^10 m körül van, így ott már kb.100.000.-es a méretkülönbség. A nagy üres térben meg néhány elektron helyezkedk el.
Szerintem ez lehet a dolog nyitja.