Miért tudunk tapsolni???
Elküldve: 2009.09.07. 20:21
Találós kérdésem:
Ismeretterjesztő előadások alkalmával gyakran elhangzó hasonlat, hogy világunk felépítése makro és mikro szinten jelentős hasonlóságokat mutat.
Pl. a világegyetemünk anyageloszlása igencsak egyenetlen: az anyag jelentős része az Univerzum méreteihez képest igen pici térrészekben koncentrálódik (mint csillagok, bolygók). Ugyanakkor ezen kozmikus testek közötti térrész gyakorlatilag üres (az intersztelláris látható és sötét anyag sűrűsége elhanyagolható az égitestekéhez képest). Ezért, ha pl. két galaxis összeütközik, akkor az őket alkotó csillagok igen kis hányada ütközik ténylegesen. Inkább "átmennek egymáson", amíg a gravitáció következtében csillagaik el nem vegyülnek teljes mértékben egymással (kivéve a kilökődött példányokat...).
"Na, mostan."
A mikrovilág felépítése - legalábbis ebből a szempontból - nagyon hasonló. Az anyagszerkezet atomjai többnyire pl. kristályrácsok rácspontjaiban helyezkednek el, amelyek atomi léptékkel nézve jókora távolságban vannak egymástól (de az amorf és folyékony, légnemű, stb. állapotban sem "egymás nyakán" ülnek). Sőt, maga az atommag is igen kis méretű az elektronpályákhoz képest. A helyzet tehát - ebből a szempontból - gyakorlatilag analóg, mint a galaxisok esetében; azaz itt is a tér nagy része "üres".
DE AKKOR MIÉRT TUDUNK TAPSOLNI???
Azaz a két kezünk atomi struktúrái miért nem mennek át egymáson, mint az ütköző galaxisok csillagai, amikor tapsolás közben összütjük a tenyerünket?
Lehet, hogy így működik a faljáró???
MDA
Ismeretterjesztő előadások alkalmával gyakran elhangzó hasonlat, hogy világunk felépítése makro és mikro szinten jelentős hasonlóságokat mutat.
Pl. a világegyetemünk anyageloszlása igencsak egyenetlen: az anyag jelentős része az Univerzum méreteihez képest igen pici térrészekben koncentrálódik (mint csillagok, bolygók). Ugyanakkor ezen kozmikus testek közötti térrész gyakorlatilag üres (az intersztelláris látható és sötét anyag sűrűsége elhanyagolható az égitestekéhez képest). Ezért, ha pl. két galaxis összeütközik, akkor az őket alkotó csillagok igen kis hányada ütközik ténylegesen. Inkább "átmennek egymáson", amíg a gravitáció következtében csillagaik el nem vegyülnek teljes mértékben egymással (kivéve a kilökődött példányokat...).
"Na, mostan."
A mikrovilág felépítése - legalábbis ebből a szempontból - nagyon hasonló. Az anyagszerkezet atomjai többnyire pl. kristályrácsok rácspontjaiban helyezkednek el, amelyek atomi léptékkel nézve jókora távolságban vannak egymástól (de az amorf és folyékony, légnemű, stb. állapotban sem "egymás nyakán" ülnek). Sőt, maga az atommag is igen kis méretű az elektronpályákhoz képest. A helyzet tehát - ebből a szempontból - gyakorlatilag analóg, mint a galaxisok esetében; azaz itt is a tér nagy része "üres".
DE AKKOR MIÉRT TUDUNK TAPSOLNI???
Azaz a két kezünk atomi struktúrái miért nem mennek át egymáson, mint az ütköző galaxisok csillagai, amikor tapsolás közben összütjük a tenyerünket?
Lehet, hogy így működik a faljáró???
MDA