A Nagy Bumm elmelet kerdojelei.

[makk2]

A téridő metrikáját a kozmikus háttérsugárzásból metrikáját kimérték (méréshatáron belül sík). A topológiájáról van valami információ, nem tudod?

----------

Másik dolog: foton olyat nem tudna csinálni:
1) kér kölcsön egy W+ és egy W- párt a vákuumból
2) ezek elbomlanak egy neutrinó-antineutrinó párra és egy elektron-pozitron-párra
3) elektron-pozitron pár annihillál és visszaadja lelkét a vákuumnak
4) végül pedig fotonunk repül tovább, még ha alacsonyabb energiával is

Tehát tulajdonképpen amit mondok az a foton neutrinó-párképzése. Ha elég alacsony a neutrinók mozgási energiája, a CMB fotonoknál nem sokkal nagyobb fotonoknak már képesnek kellene rá lenniük.

Egyszer valaki nekem azt mondta, hogy azért nem lehet, mert a neutrinó nem hat kölcsön elektromágnesesen. Már ez sem tetszik igazán, hiszen virtuális W-bozonok közvetítésével miért is ne hathatna kölcsön? Legfeljebb alacsony lenne a hatáskeresztmetszet.

Ami érdekelne: létezhet ilyen folyamat?

a) igen, csak a feynmanngráfokból az jön ki, hogy extrém kicsi a megvalósulásának valószínűsége
b) nem, mert ... törvényt sértene

[Rigel]

...Ez egy kicsit homályosan hangzik így, de ha az ember elkezdi gyűrni a matekot, akkor tényleg ez történik. Namost a lényeg, hogy a topológiáról a relativitáselmélet nem mond semmit, sőt a topológia nem dinamikai változója az elméletnek. Namármost a, hogy a tér tágul, a topológiában bekövetkező változás lenne, ami ellentmondana az előzőleg írottaknak.

Tehát nem a tér tágul, hanem a távolságméréseket és oksági kapcsolatokat meghatározó metrika változik úgy, hogy a részecskék világvonala egyfajta tágulás érzetét keltik a megfigyelőkben.

Valószínűleg igazad van, és helyes volt a leírásod (nekem nincs meg a tudásom, hogy ezt megítélhessem). Viszont egy dolgot figyelembe kéne venned: az ilyen magyarázatok eleve hatástalanok lesznek, amikor arról van szó, hogy a laikusok fejében meglévő "repeszgránátként a töküres térbe szétrobbanó nagy bumm" elképzelést akarja valaki helyretenni. Akinek az nem fér a fejébe, hogy az Ősrobbanásnak nincsen kiindulópontja, és a jelenlegi tér minden pontjában történt, annak manifoldokkal és metrikákkal lehetetlen elmagyarázni a dolgot.
Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni, és a matematikailag helyes magyarázatot hasznos lefordítani "ismeretterjesztő" nyelve: a galaxisok nem mozognak sehova, olyan, mintha a tér maga tágulna közöttük.
Nem precíz leírás, de még mindig jobb, mint a "repeszgránát" és a belőle egyenesen következő laikus-probléma, hogy akkor miként is jutottak a galaxisok az éggömb két átellenes oldalára?

[NZA]

Másik dolog: foton olyat nem tudna csinálni:
1) kér kölcsön egy W+ és egy W- párt a vákuumból
2) ezek elbomlanak egy neutrinó-antineutrinó párra és egy elektron-pozitron-párra
3) elektron-pozitron pár annihillál és visszaadja lelkét a vákuumnak
4) végül pedig fotonunk repül tovább, még ha alacsonyabb energiával is

Tehát tulajdonképpen amit mondok az a foton neutrinó-párképzése. Ha elég alacsony a neutrinók mozgási energiája, a CMB fotonoknál nem sokkal nagyobb fotonoknak már képesnek kellene rá lenniük.

Egyszer valaki nekem azt mondta, hogy azért nem lehet, mert a neutrinó nem hat kölcsön elektromágnesesen. Már ez sem tetszik igazán, hiszen virtuális W-bozonok közvetítésével miért is ne hathatna kölcsön? Legfeljebb alacsony lenne a hatáskeresztmetszet.

Ami érdekelne: létezhet ilyen folyamat?

a) igen, csak a feynmanngráfokból az jön ki, hogy extrém kicsi a megvalósulásának valószínűsége
b) nem, mert ... törvényt sértene

Feltételezem, hogy a neutrínók nem fénysebességgel mennek, azaz véges a nyugalmi tömegük.

Lássuk: az energia és az impulzus megmarad az ilyen folyamat végére is. A c =1 mértékegységrendszerben a bemenő fotonra igaz lesz az E = p képlet (bármilyen koordinátarendszerben), és ugyanez igaz a kimenő részecskék (foton & két neutrínó) összenergiájára és összimpulzusára is. Tegyük fel, hogy delta p = delta E impulzust veszít a foton, de ugyanolyan irányba megy tovább. Ekkor a két neutrínó kimenő impulzusának a vektoriális összege delta p nagyságú kell legyen. Ha összeszámoljuk az energiát is, akkor a neutrínókra együttesen delta p nagyságú energia kell maradjon, és ha általános irányba repülnek ki, a fotonra merőleges impulzusai a két neutrínónak ellentétes kell legyen (összegük 0). Legyen a két neutrínó energiája E_1 és E_2, a kettő összege: E_1 + E_2 = delta E = delta p (energiamegmaradás). Ha a neutrínó tömege véges, akkor érvényes a p = gyök(E^2 - m^2). Így a kirepülő neutrínók impulzusainak nagyságai a két neutrínóra külön-külön egyenként határozottan kisebb, mint E_1 és E_2. Emiatt a két neutrínó impulzusának összege vektoriálisan sehogy sem lehet delta p, annál határozottan kisebb.

Azaz abban a speciális esetben, ha a kimenő foton iránya azonos a bejövővel, akkor nem teljesíthető az energia és az impulzus megmaradás a négy részecskére együttesen, ilyen folyamat tehát nincs.

De ez csak speciális eset, nyilván az általános kimenő foton irányra kellene ugyanezt végigszámolni. Az érzésem az, hogy várhatóan ott sem lehet az energiával és az impulzussal elszámolni ilyen folyamatban. Úgyhogy én a b-re tippelnék, azaz valószínűleg nem teljesül az ilyen folyamatnál az energia- és az impulzusmegmaradás...

[Horis]

Szervusztok
Boldog új évet mindenkinek!
Új vagyok itt, bár a börömben már elég régi. ( Német a billentyüzet, ezért lassan is megy és lesznek helyesírási hibák, bocs.)
Kozmológiai oldalakat keresek, így jutottam ide. Több, mint negyven éve szedegetem az információkat, amit magyarul vagy németül el lehetett érni. Tudományos képzettségem nincs, de nagy csodálója vagyok az antik görög tudósoknak! Elmélkedtek, beszélgettek és olyan dolgokra jöttek rá, amiket ezer évek multán tudtak a "modern" tudománnyal bizonyítani. Most már eleget elmélkedtem, szeretnék rengeteg kérdésröl beszélgetni is, amire nem találok sehol választ!
Mindjárt az elsö az "ösrobbanással" kapcsolatban:
Azzal tisztában vagyok, hogy ez nem volt igazi robbanás, sajnos rossz elnevezés került a köztudatba, hanem az üres tér létrejötte, ami még nem tartalmazott anyagot. De akkor mi volt végtelenül sürü és forró???
Nem hibás-e az az elképzelés, hogy visszapergetve az eseményeket, megpróbáljuk a belátható térben található 10 a 80-adikon mennyiségü részecskét egy pontba süriteni?!
A következö a térrel kapcsolatos:
Einstein óta tudjuk, hogy a gravitáció képes elgörbíteni, amit a galaxisok, mint gravitációs lencsék bizonyítottak. De hát mi görbül, mi hajlik? A semmi? Tudom vannak különbözö elméletek, például, hogy a Higgs-mezö tölti ki. De mit tölt ki? A semmit? Aztán ott vannak a virtuális részecskék, amik megjellennek, majd eltünnek. Honnan-hová? A semmiböl a semmibe?
Remélem nem tünnek túl naívnak a kérdéseim. Ha mégis, elnézést a tudatlanságért, de ha nem teszünk fel kérdéseket, soha nem kapjuk meg rájuk a válaszokat.
Üdv

[NZA]

Szerintem az általad feltett kérdésekre nem fogsz megnyugtató választ adni, hiszen olyan, a köznapi szemlélettel ellentétes állapotokról, jelenségekről kérdezel, amit nem érzékszerveinkkel, hanem csak a matematikával tudunk felfogni. Én is leginkább csak azt tudom leírni, hogy miként gondolkodok a fejemben ezekről a kérdésekről:

1. Nem lehetett a mai értelembe vett részecskéket "egy pontba sűríteni", mert a mai értelemben vett részecskék nem léteztek egy bizonyos korszak előtt. Így nincs értelme részecskék sűrűségéről sem beszélni. Helyette az anyag egy másfajta nagyenergiájú állapotában volt, más paraméterekkel. Sőt, valószínűleg a tér és az anyag megkülönböztetése is megszűnt, csak erre nincs ma még elfogadott, részletesen kitárgyalt elmélet. (Javaslom Dávid Gyula előadását meghallgatni a téridő habjairól.)

2. Az általános relativitáselméletben az egyes objektumok téridő diagramon ábrázolt mozgásai nem egyenesek. Én így szoktam elképzelni a téridőt: egy tér, egy idődimenzió, ezekben ha nem lenne ált. rel., akkor az objektumok világvonalai egyenesek. Az általános relativitás elmélet alapján ezek a világvonalak más kölcsönhatás híján továbbra is a legegyenesebbek, de ezek valójában görbültek. Ahogy a Föld felszínén a hosszúsági körök is görbék, egy pontban találkoznak a sarkokon, mégis a lehető legegyenesebbek.

[tobe_]

Ilyen kérdésekben vannak becslések, hogy ezek a megoldatlan kérdések mikor körül valószínűek, hogy elmélet formájában megjelennek és gyakorlati bizonyításban is részesülnek, már az eddigi tudományos haladás tempóját ha nézzük, persze nehéz kérdéseket nem biztos, hogy menetrendszerűen lehet számolni, a megoldásukat illetően.

[npeter]

A gravitációs energia lehet a sötét energia?

Stephen Hawking "Az idő rövid története" című könyvében így fogalmaz:

"...A világegyetem anyaga pozitív energiából áll. Az anyag azonban a gravitáció révén mindenütt vonzza önmagát. Két egymás melletti anyagdarab kevesebb energiát tartalmaz, mint ugyanez a két anyagdarab, egymástól jókora távolságra, hiszen eltávolításukhoz be kell fektetnünk a kettejüket összehozó gravitációs erő leküzdésére szolgáló energiát. Bizonyos értelemben tehát a gravitációs mezőnek negatív energiája van. A térbelileg hozzávetőlegesen homogén világegyetem esetében kimutatható, hogy a negatív gravitációs energia pontosan kiegyenlíti az anyag által képviselt pozitív energiát. A Világegyetem összes energiája tehát nulla."

Vagyis a gravitációs energia felfogható úgy is, mint a világegyetem pozitív energiáját kompenzáló negatív energia, vagyis "sötét energia". Mivel a világegyetem összenergiája nulla, az anyag pozitív energiájának és a gravitációs tér negatív energiájának kompenzálnia kell egymást, vagyis a világegyetemben a tér állandó sebességgel kell hogy táguljon. Mégpedig az univerzum Hubble-térfogatának határán fénysebességgel, azon belül ennél kissebb, illetve azon túl ennél nagyobb sebességgel.

Ha a negatív gravitációs energiát tekintjük sötét energiának, ebben a felfogásban a nulla összenergiájú világegyetem ellentétben áll a kozmológiai standard modellel. A standard modellben az ősrobbanást követően az univerzum hirtelen felfúvodása után, a tér tágulása fokozatosan lassult, majd a sötét energia hatására a lassulást ismét egy gyorsuló tágulási szakasz követi. Vagyis könnyen lehetséges, hogy a lassuló majd gyorsuló tágulás nem más mint illuzió, amely a kozmológiai standard elmélet sajátosságából adódik, és a világegyetem valójában konstans sebességgel tágul, mint ahogyan azt a nulla energiájú univerzum előrejelzi.

Ebben az estben a sötét energia mennyisége nem 73% ahogy azt a standard modell jósolja, hanem pontosan 50%, mivel csak így jutunk nulla összenergiára.

Ez megoldást kínálna a sötét energia rejtélyére.

[Gyurka46]

A világegyetem legnagyobb képződménye
(MTI 2013. 01. 11)

A világegyetem legnagyobb ismert képződményét, aktív galaxismagok négymilliárd fényévnyi átmérőjű halmazát fedezték fel brit csillagászok, akiknek tanulmánya a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society legújabb számában látott napvilágot.

A képződmény kvazárok nagy csoportja, extrafényes aktív galaxismagok halmaza, amelyeket szupermasszív központi fekete lyukak hevítenek – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon. A csillagászok évtizedekkel ezelőtt fedezték fel, hogy a kvazárok hajlamosak csoportokba tömörülni, sok esetben e halmazok átmérője meghaladja a 600 millió fényévet.

A Közép-Lancashire-i Egyetem kutatói Roger Clowes irányításával a digitális égboltfelmérési projekt (Sloan Sky Digital Survey) felvételeit vizsgálva azonban egy egészen más kategóriába tartozó képződményre bukkantak, hiszen a halmazt 73 kvazár alkotja. Kiterjedése a legtöbb irányban eléri az 1,6 milliárd fényévet, a legszélesebb részén pedig a 4 milliárd fényévet.

„Ez a világegyetemben megfigyelt legnagyobb képződmény, oly hatalmas, hogy létezése ellentmond az általánosan elfogadott kozmológiai ismereteknek” – hangoztatta Roger Clowes, a tanulmány vezető szerzője. A kutató elmondta, hogy számítások szerint nem létezhetnek 1,2 milliárd fényévnél nagyobb képződmények, így a kvazárcsoport megsérti az úgynevezett kozmológiai elvet. Az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a világegyetem nagy léptékben mindenhol teljesen ugyanolyan, vagyis a kozmológiai elv kimondja, hogy bármilyen irányban és bármilyen messze tekintünk, ugyanazt a világot látjuk majd, mint ami magunk körül létezik. A világegyetem izotróp (tetszőleges irányba nézve ugyanolyan) és homogén (bármely távolságban ugyanolyan). Ily módon tehát az anyag nagyléptékű szerkezete, összetétele, az univerzum fejlődése, tágulása is hasonló a világegyetem minden pontján.

„Megkíséreljük, hogy hasonló képződményeket találjunk” – vázolta fel a további terveket Clowes. A kvazárok általában távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak. Energia kibocsátásuk erősen változik, általában körülbelül tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós (anyagbefogási) korongon keresztül. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, hagyományos galaxismag lesz belőle.

Megjegyzésem: A Nagy Bumm elméletében rengeteg az ellentmondás, amit a kozmológiával foglalkozó fizikusok egyszerűen nem vesznek tudomásul. Pedig minél tovább kitartanak mellette, annál kínosabb magyarázkodás vár egyszer rájuk.

[attila dezső]

Megjegyzésem: A Nagy Bumm elméletében rengeteg az ellentmondás, amit a kozmológiával foglalkozó fizikusok egyszerűen nem vesznek tudomásul. Pedig minél tovább kitartanak mellette, annál kínosabb magyarázkodás vár egyszer rájuk.

Egészen pontosan milyen "rengeteg" ellentmondásra gondolsz? Írnál pár példát?

A cikket én is olvastam.. Nem tudom milyen alapon számítják egy struktúrának.. Ugye struktúra alatt azt értjük, hogy valami fizikai kapcsolat van közöttük, pl a legnagyobb képződmények között gravitációs reláció van. Nehéz elképzelnem, hogy egy több milliárd köbfényéves térrészben elosztunk 7x kvazárt, azok között hogyan lehet kapcsolat.. Az eset hasonló a 2 kettőscsillagokéhoz. Ugye vannak fizikai és látszólagos kettősök. A látszólagos kettősök között ugye nincs fizikai kapcsolat, csak véletlenszerűen látszanak egy irányban.. pl Albireo. Szóval az én gondom a cikkel, hogy nem derül ki, milyen tulajdonság alapján sorolták ezeket a kvazárokat egy halmazba... Nekem túl "bulvárszagú" így ez a cikk..

[Hermione]

Egy érdekes kérdésem lenne ami talán furcsának tűnik de tényleg távolodnak a galaxisok egymástól?Akkor miért van olyan sok ütközés ha az Univerzum tágul?Ha tágul és a galaxisok távolodnak akkor mi okozz az ütközésüket?

Hadházi Csaba HDH