A gyorsulva táguló Világegyetem rejtélye még nem ért véget?

[szolcs]

Nagy baj lenne, ha mindenki számára megnyugtató megoldást találtunk volna. A bolygók mozgásának leírása Ptolemaios - és még sokak - számára megnyugtató volt annakidején. Azonban azt lássuk be, hogy kibicként nehéz beleszólni a dologba. Kopernikusz, Kepler sem kibic volt. Valamelyest átlátták a problémát, amit meg akartak oldani. Újszerű módon, de a megfigyelésekhez (Tycho Brache) jobban illeszkedően írta le Kepler a struktúrát.
Matematika nélkül, csak úgy feldobva ötleteket nagyon kis valószínűséggel jutunk előbbre. Secc perc alatt cáfolható a feltevésünk - megfigyelésekkel, a matematikai modell ellentmondásaival.
Szóval embert próbáló feladat megfejteni ezeket a dolgokat.

Üdv: Szolcs

[ramszesz]

Nagy baj lenne, ha mindenki számára megnyugtató megoldást találtunk volna. A bolygók mozgásának leírása Ptolemaios - és még sokak - számára megnyugtató volt annakidején. Azonban azt lássuk be, hogy kibicként nehéz beleszólni a dologba. Kopernikusz, Kepler sem kibic volt. Valamelyest átlátták a problémát, amit meg akartak oldani. Újszerű módon, de a megfigyelésekhez (Tycho Brache) jobban illeszkedően írta le Kepler a struktúrát.
Matematika nélkül, csak úgy feldobva ötleteket nagyon kis valószínűséggel jutunk előbbre. Secc perc alatt cáfolható a feltevésünk - megfigyelésekkel, a matematikai modell ellentmondásaival.
Szóval embert próbáló feladat megfejteni ezeket a dolgokat.

Üdv: Szolcs

Pedig a legtöbb csillagászati, asztrofizikai elmélet fordítottan születik meg: Feldobnak egy ötletet, és megpróbálják matematikailag igazolni. Ha nem sikerül, akkor elvetik... Ez mondjuk nem baj, mert van mikor bejön. De a megfelelő fizikai-matematikai modellekkel való alátámasztás valóban szükséges.

[npeter]

Fogadjuk el hogy a világegyetem gyorsulva tágul. Ennek fenntartásához viszont energia kell, vagyis a sötét energia mennyiségének idővel növekednie kell. A kozmológiai állandó (a sötét energia mennyisége időben nem változik) tehát nem felel meg a követelménynek. A kivintesszencia viszont teljesíti ezt a feltételt, mivel egy dinamikus erőtér, melynek az energiája térben és időben is változhat.

Vagyis én inkább a kvintesszenciára koncentrálnék és nem a Lambda-CDM modellt erőltetném.

[ramszesz]

Fogadjuk el hogy a világegyetem gyorsulva tágul. Ennek fenntartásához viszont energia kell, vagyis a sötét energia mennyiségének idővel növekednie kell. A kozmológiai állandó (a sötét energia mennyisége időben nem változik) tehát nem felel meg a követelménynek. A kivintesszencia viszont teljesíti ezt a feltételt, mivel egy dinamikus erőtér, melynek az energiája térben és időben is változhat.

Vagyis én inkább a kvintesszenciára koncentrálnék és nem a Lambda-CDM modellt erőltetném.

Ez esetben a növekvő energia, - mely időben és térben változhat, - olyanná is változhat, (csökkenhet) melynek folytán majd egyszer lassulva fog tágulni a világegyetem?

[npeter]

Létezik viszont olyan kozmológiai modell is, amely több kozmológiai problémát megold mint amennyit felvet, többek között a sötét energia vagy a gravitáció problémáját is.

A modell maga, illetve a sötét energia kérdésének megoldása (7-8. oldal):
http://www.akamaiuniversity.us/PJST12_1_214.pdf

Sokkal egyszerűbb, célszerűbb és nem gererál további összetett megfejthetetlen kérdéseket, hanem ellenkezőleg, válaszokat ad.

[tiborhege]

http://www.akamaiuniversity.us/PJST12_1_214.pdf

Ez kétségkívül egy érdekes megoldás, bár kissé leegyszrűsítettnek tűnik, viszont ahogy látom elég kiterjedt irodalma van. A Higgs bozon tömegét mindenesetre pontosan megjósolta.

[ramszesz]

A táguló Világegyetem helyett én inkább úgy írnám, hogy táguló Univerzum. Mert mi van akkor, ha nem csak egy Univerzum van? Ahogy kiderült, hogy több milliárd csillag van a Tejútrendszerben, és több milliárd galaxis van az Univerzumban, lehet, hogy az univerzumok száma is több milliárd. És így az univerzumok összessége jelentené a Világegyetem kifejezést.
Ha az Univerzum tágul, akkor az azt is eredményezheti, hogy más univerzummal ütközik. És az ilyen univerzum egybeolvadások állíthatják meg a tágulást, sőt akár vissza is fordíthatják a folyamatot.
Ezt én elképzelhetőnek tartom.

[Tuarego]

A topiknyitóban hivatkozás történt Hetesi Zsolt előadására, amiben kétségeit fejezte ki a kozmológiai állandó (sötét energia), s a vele összefüggésben álló gyorsuló tágulással kapcsolatban, s meg is indokolta ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=JKUr91-qnuI

Hogy nincs ezzel egyedül, álljon itt egy másik cikk a Fizikai Szemléből, amit a Szegedi Egyetem kutatója, Vinkó József írt:

http://wwwold.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0607/vinko0607.html

Érdemes elolvasni csillagász szemmel is a cikket, de most én a topik témájához illeszkedve az összefoglaló részből emelnék ki egy részletet:

"A 6. ábra alsó részén a mért adatok (2)- től való eltérése van ábrázolva. Látható, hogy a szórás körülbelül ±0,5 magnitúdó. A nagyobb vöröseltolódásoknál kicsit több SN szerepel a görbétől fölfelé, mint lefelé, viszont a negatív irányba szóródó pontok eltérése nagyobb. Erre a kicsiny aszimmetriára alapul jelenleg a gyorsuló tágulás és a (lambda)> 0 kozmológiai állandó kimutatása [6]. A jelen tanulmánynak nem célja az ezzel kapcsolatos eredmények minősítése, az azonban megfontolandó, hogy a sokat idézett tudományfilozófiai kritérium, miszerint an extraordinary claim requires extraordinary evidence, a jelen kérdésben biztosan nem teljesül. Maguk az idézett szerzők is korrektül elismerik, hogy a jelenlegi ismereteinket tükröző SN-mintában még mindig sok a bizonytalansági tényező, ezért a kozmológiai következtetéseknél fennáll a túlinterpretálás veszélye."



Természetesen tudom én is, hogy ebben a témában a közelmúltban osztottak ki Nobel díjat, és sokak számára emiatt eldöntöttnek tűnik a kérdés.
Ugyanakkor viszont joggal merül fel az is, hogy azok a kétségek és kérdések, melyeket ezek a szerzők vetettek fel, még nem lettek cáfolva, ill. megválaszolva.

[Rigel]

Természetesen tudom én is, hogy ebben a témában a közelmúltban osztottak ki Nobel díjat, és sokak számára emiatt eldöntöttnek tűnik a kérdés.
Ugyanakkor viszont joggal merül fel az is, hogy azok a kétségek és kérdések, melyeket ezek a szerzők vetettek fel, még nem lettek cáfolva, ill. megválaszolva.

Ha még nem került volna szóba, akkor neked elmondom, hogy a Nobel-díjat azért ítélték oda 2011-ben a szupernóvásoknak, mert az eredményüket és a hozzá kapcsolódó fizikai magyarázatot TÖBB FÜGGETLEN kozmológiai kutatás is visszaigazolta. És itt a "független" jelző nem csak azt jelenti, hogy "másik kutatócsoport", hanem tényleg független kutatás történt: másik fizikai módszer (pl. BAO vagy a CMB-Power Spectrum) alkalmazásával jutottak ugyanarra a végkövetkeztetésre. Nem véletlenül nevezik a legújabb eredményeket "Concordance Cosmology"-nak!

Roppant furcsa tréfája lenne a sorsnak, hogy ha a szupernóva-programok (amiből kettő is dolgozott párhuzamosan ugyanarra az eredményre jutva) totálisan hibás módszertannal pontosan ugyanazt az eredményt hozzák ki, mint mondjuk a teljesen független fizikai elvet használó, a barionok akusztikus oszcillációját vizsgáló kutatás. Ha ez utóbbi nem vétett hibát, akkor a végeredménye helyes, és ez esetben a szupernóvások Vinkó József szerint hibát hibára halmozva mégis a helyes végeredményt hozták ki. Na, ilyen még a mesében sincs.

Ezt a gondolatmenetet vitte végig a Nobel-bizottság is, amikor a szupernóva-programok prominens vezetőit díjazta, mivel a forradalmi megállapítást először ők jelentették be. (A többi program, köztük a WMAP és a PLANCK űrprogramok csak később igazolták, illetve pontosították a ugyanazt az új univerzum-képet.)

[dgy]

álljon itt egy másik cikk a Fizikai Szemléből, amit a Szegedi Egyetem kutatója, Vinkó József írt

Az idézett cikk 2006-ban jelent meg a Fizikai Szemlében (tegyünk hozzá egy kb fél éves átfutási időt is).

Nem csak az Univerzum tágul gyorsulva, hanem a tudomány is egyre gyorsabban fejlődik. Az asztrofizika egyik, viharos fejlődésen átmenő ágában egy HÉT ÉVVEL ezelőtt megjelent ismeretterjesztő cikkre hivatkozni, amelyben a szerző kifejezte kételyeit az akkoriban épp hogy beindult kutatások akkori állásának bizonyossága iránt - nos ez több, mint anakronizmus. Kb olyan, mint ha Ferenc Ferdinánd tanácsadóinak igen szorgalmasan összegyűjtött történeti és néprajzi anyagát próbálnánk felhasználni a mai közép-európai helyzet elemzésére.

Mivel ezt a cikket T. olvtárs egy másik fórumban már legalább százszor beidézte, azt is tudom, hogy őt nem hatja meg a Nobel-bizottságnak Nobel-díj formájában kifejezett elismerése, mellyel egyben a téma, a kutatás és az eredmények komolyságát is tudomásul vette. Ne jöjjünk itt tekintélyérvekkel! T-nek ennél komolyabb bizonyíték kell egy réges-régi ismeretterjesztő cikk kételyei (meg persze a saját elképzelései) ellen.

No de a gugli a barátunk! Keressünk rá az idézett cikk szerzőjére, és olvassuk el az Akadémia hivatalos lapja, a Magyar Tudomány 2013/2 számában írott cikkét (http://www.matud.iif.hu/2013/02/02.htm)!

Csak néhány mondatot idézek, a többit tessék elolvasni:

Ebből az empirikus relációból fejlődött ki az Ia-szupernóvákra épülő távolságmérési módszerek családja, amelyet több kutatócsoport is sikerrel alkalmazott az Univerzum gyorsuló tágulásának kimutatására (lásd például: Riess et al., 1998; Perlmutter et al., 1999)

"Sikerrel alkalmazott"...

Ez egyértelműen a különböző kalibrációk közti szisztematikus hibára utal, amelynek forrása jelenleg ismeretlen. [...] Az Univerzum gyorsuló tágulásának kimutatása ettől nem került veszélybe, mivel a relatív távolságok ennél sokkal pontosabban meghatározhatóak,

Tehát "nem került veszélybe"...

Hét év nagy idő, ez alatt még a T. olvtárs által rongyosra idézett hajdani ismeretterjesztő cikk szerzője is megváltoztatta véleményét, elfogadta a gyorsuló tágulás tényét, és ennek az elméletnek a finomabb részleteit kutatja (mint tudjuk, igen nagy sikerrel). Persze, hiszen ő igazi kutató lévén, a tényeknek és a tudományos bizonyítékoknak hisz, nem az előítéleteinek.

Talán célszerűbb lenne az ő tudományos módszerét követni, és nem a saját légvárainkat építeni, mint azt egyesek teszik az internet összes elérhető fórumán.

dgy