Re: RR Lyrae
Elküldve: 2023.06.02. 21:41
Sziasztok!
Öregszem!
A múltkori ötletem alkalmatlan a közegbéli sebességcsökkenés mikéntjének vizsgálatára! Akár lelassul a fény a közegben, akár „c” marad a sebessége és hosszabb utat jár be, ugyanúgy késni fog, és az interferencia kioltja az egyesített fényt mind a két esetben. Ily módon nem lehet a fény ide-oda verődését sem cáfolni, sem igazolni. Viszont arra mégis jó a kísérlet, hogy megtudjuk, hogy van-e egyáltalán lassulás, és ez talán még izgalmasabb kérdés!
Ha valaki mégiscsak elvégezné a múltkor felötlött kísérletet, a magam részéről nem lepődnék meg azon, ha az interferencia nem oltaná ki a fényt, azaz a közegben is „c” lenne a fény sebessége. Addig is lássuk a jelenség hivatalos értelmezését.
Nézzetek utána! A Snellius–Descartes-törvény érthetően, és a gyakorlatban tökéletesen használhatóan írja le, és magyarázza a fénytörés jelenségét. Nekem is csupán elvi fenntartásom lehet. Az is csak azért, mert nem tudom elképzelni a jelenség lezajlásának mikéntjét.
Sehogy sem tudom megokolni, és ezért elfogadni sem azt (még a Huygens–Fresnel-elv megismerése után sem), hogy a fény egy közeghatáron átlépve lelassuljon, majd a közegből kilépve ismét felgyorsuljon. Mi a jó fene okozhatná a sebességváltozást, ha nem a fény energiája? Tegyük fel, hogy elfogadjuk a fény energiájának a frekvenciától való függését; akkor képzeljünk el – mondjuk – egy halványlila fénysugarat, ami belép a közegbe, és áthalad rajta, majd kilép belőle – és mindvégig halványlila marad. A fény energiája mindvégig ugyanakkora maradt. Hogyan kell a lelassult fényt elképzelni, ha a frekvenciája végig ugyanolyan? Miben nyilvánul meg a lassulás? A hivatalos válasz: magában a fénytörésben.
A Huygens–Fresnel-elv adta a sebesség lelassulásának alapgondolatát, és egyben a magyarázatát is. Akkoriban még feltételezték az éter, mit a fényt közvetítő közeg létezését. Amennyiben a fény ebben az éterben hullámfrontot alkot, akkor tökéletesen elképzelhető az effajta hullámtörés a közeghatáron. A határfelülettel szöget bezáró hullámfront végigsöpör a partvonalon (pontosabban: felszínen). Sorban, egymás után eléri a felület réseit, és túlsó oldalon új elemi hullámok ébrednek, és alkotnak egy másik frontot a másik közegben, amely front az eredetivel szöget zár be, ha az itteni hullám sebessége más, mint az eredeti volt.
Nem hiszem, hogy a fotonok hullámfrontot alkothatnának. Az 19. században még feltételezték az éter létezését, azóta kiderült, hogy nem létezik. A fotonoknak nincs szükségük közvetítő közegre. Párhuzamos egyenesek mentén haladnak tova. A egymással szomszédos fénysugaraknak más és más a rezgési síkjuk, rezgésszámuk. Többé kevésbé egymástól függetlenül érik el a közeg határfelületét.
A hullámfront híján, aligha lehet a fénytörést az anyagi közegben lelassuló fénnyel magyarázni. Valószínű, hogy a múltkor javasolt kísérlet sem igazolná a fény lelassulását. Szerintem, a fény tetszőleges hosszúságú utat háborítatlanul megtehet az anyagi közegben. A pályája ott is egyenes vonal mentén halad. Az is lehet, hogy a fénytörést sem maga az anyag okozza, hanem a belépési és a kilépési határfelület. Legközelebb ezekkel a határfelületekkel foglalkozom.
Üdvözlet,
HiL
Öregszem!
A múltkori ötletem alkalmatlan a közegbéli sebességcsökkenés mikéntjének vizsgálatára! Akár lelassul a fény a közegben, akár „c” marad a sebessége és hosszabb utat jár be, ugyanúgy késni fog, és az interferencia kioltja az egyesített fényt mind a két esetben. Ily módon nem lehet a fény ide-oda verődését sem cáfolni, sem igazolni. Viszont arra mégis jó a kísérlet, hogy megtudjuk, hogy van-e egyáltalán lassulás, és ez talán még izgalmasabb kérdés!
Ha valaki mégiscsak elvégezné a múltkor felötlött kísérletet, a magam részéről nem lepődnék meg azon, ha az interferencia nem oltaná ki a fényt, azaz a közegben is „c” lenne a fény sebessége. Addig is lássuk a jelenség hivatalos értelmezését.
Nézzetek utána! A Snellius–Descartes-törvény érthetően, és a gyakorlatban tökéletesen használhatóan írja le, és magyarázza a fénytörés jelenségét. Nekem is csupán elvi fenntartásom lehet. Az is csak azért, mert nem tudom elképzelni a jelenség lezajlásának mikéntjét.
Sehogy sem tudom megokolni, és ezért elfogadni sem azt (még a Huygens–Fresnel-elv megismerése után sem), hogy a fény egy közeghatáron átlépve lelassuljon, majd a közegből kilépve ismét felgyorsuljon. Mi a jó fene okozhatná a sebességváltozást, ha nem a fény energiája? Tegyük fel, hogy elfogadjuk a fény energiájának a frekvenciától való függését; akkor képzeljünk el – mondjuk – egy halványlila fénysugarat, ami belép a közegbe, és áthalad rajta, majd kilép belőle – és mindvégig halványlila marad. A fény energiája mindvégig ugyanakkora maradt. Hogyan kell a lelassult fényt elképzelni, ha a frekvenciája végig ugyanolyan? Miben nyilvánul meg a lassulás? A hivatalos válasz: magában a fénytörésben.
A Huygens–Fresnel-elv adta a sebesség lelassulásának alapgondolatát, és egyben a magyarázatát is. Akkoriban még feltételezték az éter, mit a fényt közvetítő közeg létezését. Amennyiben a fény ebben az éterben hullámfrontot alkot, akkor tökéletesen elképzelhető az effajta hullámtörés a közeghatáron. A határfelülettel szöget bezáró hullámfront végigsöpör a partvonalon (pontosabban: felszínen). Sorban, egymás után eléri a felület réseit, és túlsó oldalon új elemi hullámok ébrednek, és alkotnak egy másik frontot a másik közegben, amely front az eredetivel szöget zár be, ha az itteni hullám sebessége más, mint az eredeti volt.
Nem hiszem, hogy a fotonok hullámfrontot alkothatnának. Az 19. században még feltételezték az éter létezését, azóta kiderült, hogy nem létezik. A fotonoknak nincs szükségük közvetítő közegre. Párhuzamos egyenesek mentén haladnak tova. A egymással szomszédos fénysugaraknak más és más a rezgési síkjuk, rezgésszámuk. Többé kevésbé egymástól függetlenül érik el a közeg határfelületét.
A hullámfront híján, aligha lehet a fénytörést az anyagi közegben lelassuló fénnyel magyarázni. Valószínű, hogy a múltkor javasolt kísérlet sem igazolná a fény lelassulását. Szerintem, a fény tetszőleges hosszúságú utat háborítatlanul megtehet az anyagi közegben. A pályája ott is egyenes vonal mentén halad. Az is lehet, hogy a fénytörést sem maga az anyag okozza, hanem a belépési és a kilépési határfelület. Legközelebb ezekkel a határfelületekkel foglalkozom.
Üdvözlet,
HiL