Attila írta: ↑2020.11.21. 14:30
Tudnál némi véleményt írni a kofferban látható rövid binoklihoz?
Milyen a képe, LM-je, mennyire kényelmes a használata, mennyire torzít, a kilépő pupilla menyire passzol (nem passzol), mire használod leginkább, stb.
Komolyan érdekelne...
Ez egy nagyon furcsa cucc - valójában egy igényes kialakítású, jó optikai elemekből összerakott színházi távcső: az optikai elrendezése Galilei-féle, a nagyítása csak 2,1x. Ennek ellenére én nagyon szeretem, bizonyos típusú nagylátómezős megfigyelésekhez remek eszköz.
A kérdéseidre a válaszok:
A képe szép, a csillagok a látómező közepén élesek, tiszták. Azonban érzékelhető disztorzió (párna-elhajlás) látható a széleken, bár a nagylátómezős megfigyeléseknél ez nem olyan zavaró.
A látómező hatalmas, elvileg 26 fok - nagyjából belefér az egész Nagy Medve, a Cygnus vagy az Orion. Vagy a Tejút tekintélyes darabja.
A kilépő pupilla trükkös - ennek itt nincs igazán jelentősége. (A Galileai rendszerű távcsőben a látómező mérete, és a távcső kilépő pupilla értéke valójában csak virtuális: a kép az okulár és az objektív között található, és a látható kép szélét nem az okulár blendéje, hanem az objektív nyílása határozza meg, ezért nincs határozott széle a látómezőnek és a kép szélein jelentős a vignettálás - viszont az emberi pupilla mérete már nem korlátozza a képet.)
Viszont a fénygyűjtő-képesség sem az objektív átmérővel arányos, hanem a nagyítással (a nagyítás négyzetével). Vagyis a 42 mm-es objektív ez esetben egy kepler távcsőhöz képest sokkel kevesebb, mindössze kb. 4,5x több fényt gyűjt, mint az emberi szem. Ezzel együtt, így is 1,5 magnitúdót ad hozzá a természetes látáshoz.
Ez nagyjából meg is mutatja, hogy mire használható: nagy égterületeket lehet vele belátni - a látvány elsőre nem sokban különbözik a szabad szemes égtől. De sokkal több csillag látszik (4-5-ször halványabb csillagok is feltűnnek), illetve a szabad szemes észlelés határán mozgó mélyegek is mind tisztán látszanak a hatalmas csillagmezőben (pl: M6, M7, M8, M20, M23, M25, M16, M17). Igazából sötét égen jön elő a nagy élmény: olyan mintha az eget néznéd szabad szemmel, 7-7,5 Hmg mellett...
Nekem most nyáron volt alkalmam egy 21,5 SQM (kb. 6,5 szabadszemes Hmg) mellett nézegetnem a Tejútat ezzel az eszközzel, és elképesztő élmény volt a Scutum és a Skorpió közötti rész hihetetlen gazdagsága - soha nem láttam hasonlót még. Sem rendes távcső, sem egy korlátozottabb látómezejű binokli nem hozza ezt a látványt, szerintem.
Van még egy fontos feature . 2"-es mélyégszűrők becsavarhatók az objektív elé (szabványos M42-es menetek vannak itt). Ezt is kipróbáltam már egyszer-kétszer, de itt még kellene többet kísérletezni vele: a széles-sávú szűrők (CLS, SkyGlow) nem igazán segítenek, a keskeny sávú szűrők (UHC, OIII, HBeta) meg annyira elsötétítik az eget, hogy hiába jelenik meg néhány ködfölt fényesebben, az egész látvány kevésbé izgalmas. Ki kellene próbálni sötét égen, nyári Tejúton úgy, hogy csak az egyik oldalon van mélyég-szűrő, és hagyni, hogy az agy kombinálja össze a két képet...
.
A "kilépő pupilla-nagyítás-objektívátmérő" matekja itt is működik.