Attila, a kómakorrektornak Gábor biztos örülne, mert már elég régen vadászik egyre próbára. Igaz a Naaglerek a f 3.9 nek is állják a sarat.
Üdv
Tisza Csaba
Ezzel az állítással - az utolsó mondatra gondolok - kapcsolatban felvetődött bennem egy kérdés.
Én eddig a gyakorlatban 3 dolog miatt láttam okulárokban elhúzást:
- az okulár saját asztigmiája miatt, amelyet úgy szoktam megnézni, hogy lecsavarom a hordóját (barlow nélküli okulárokról van szó) és egy cérnaszálat nézek meg vele, mint lupéval. Először középen, az optikai tengelyben, aztán a LM széle felé, ahol többé-kevésbé mindig elmosódottabb a kép. Ez a torzítás távcsőtől független, az okulár saját hibája. Persze elmosódást laterális színhiba is okozhat...
- a nagy nyílásviszonyú távcsövek erősen összetartó fénykúpját nem minden okulár egyformán "kezeli", emiatt - főleg az olcsóbbak - "elhúznak" a széleken.
- a szintén nagy nyílásviszonyú Newtonok kómahibájából adódó elhúzás a széleken, amit kómakorrektorral orvosolhatunk. Az ES 82, vagy 68 fokos sorozatából a hosszú fókuszú okulárok közül mindegyiknél megfigyeltem, hogy kómakorrektor használatával faltól falig pontszerűek a csillagok, és sok halvány csillag láthatóvá vált, amelyek korrektor nélkül csak sejthetőek voltak.
Tehát a kérdés: a Naglerek a fényerős távcsövek erősen összetartó fénykúpját képesek "csak" kezelni, vagy a kómahibát is? Mert ha az utóbbit is, akkor nyilván a lencsésekhez, vagy a kis nyílásviszonyú Newtonokhoz stb. nem alkalmasak. Ez pedig - szerintem - hülyeség lenne.
Elnézést kérek az offtopikért, de itt lett leírva az állítás és jó lenne rendet tenni ebben a kérdésben, mert lépten-nyomon összemosva érzem az okulárok széltorzításának okait.
Nagyon kíváncsian várom a teszt eredményét!
Üdv, András