Csillagváros.Hu

Tényleg!

A tejút jó példa volt, bár a Föld légköre ha jól tudom annak a látványából is szűr. Egyébként a tejút nagyon tetszik. Amikor először jutottam ki fényszennyezettlen ég alá már attól magam alá csináltam (Csonkatoronynál... azt hiszem ott találkoztam is Kaviattal:) ). Azért ott a tejút nagyon látványos volt nekem:)

Egyébként a közeliséget én sem úgy gondoltam, hogy oda belemenni, hanem csak szabad szemmel is jól látható közelségbe kerülni vele.

De például milyen látvány lehetne, ha nekünk is annyi holdunk lenne, mint a Szaturnusznak?
Szerintem minden háztartásban volnának távcsövek:)

Azt egyébként sejtettem, hogy a bolygók hasonló színűek, mint a képeken. Azt is fantasztikus élmény látni!

Vizi Péter csillagatlasza nekem is megvan, és nagyon jó rajzok vannak benne! Ha olyat látnék saját felszereléssel(sajnos a legszebbekhez nem elég jó a távcsövem...bár tesztelni még nem teszteltem... egyenlőre elég problémás az is, hogy megtaláljam a normális ég alatt azokat a csillagképeket, amiket városban hamar meglelek. ) nagyon meg lennék elégedve:)

Peti: Egy teljesen hétköznapi kép érdekelne, amit akár én is csinálhatnék, ha megvolna hozzá a felszerelésem. Expozícciós idő jó kérdés. Nemtudom. Csak kíváncsi vagyok, hogy egy fényképező hogyan látja a képet.

Tavasszal itt Sopronban a kezdőknek tartott egy nagyon jó előadássorozatot a helyi csoport motorja és életben tartója, Kiss Gyula. - Ezúton is köszönet érte! - Az egyik dolog, ami nagyon megmaradt bennem, amikor azt mondta, hogy a csillagok, amiket szabad szemmel látunk az égen, azok mind a mi galaxisunkhoz tartoznak. Ez ugye érthető és természetes dolog. De akkor felmerül a kérdés: ha például kiraknának minket egy űrhajóból két galaxis között félúton, akkor ott gyakorlatilag tök sötét, csillagok nélküli égboltot látnánk csak? (Eltekintve a halvány pacaként látható galaxisoktól persze.)

Szerintem valahogy így lehet, és akkor viszont döbbenetesen kevés anyag van az univerzumban a méreteihez képest!

A Tejútból fényéből úgy tudom, sokat eltakarnak előlünk a porfelhők. De ha a valóságban is olyan fénye lenne, mint a fotókon látható spirálgalaxisoknak, akkor itt éjszaka is kb. nappali világosság lenne.

Tényleg, ez jó kérdés. A galaxisokon kívül is van csillag? Vagy ott csak sötétség és üresség?

Azt gondoltam, hogy nem olyan látvány volna a Tejút sem, mint a képeken, de nagyon érdekelne, hogy milyen szabad szemmel, minden zavaró tényezőtől mentesen. Bár már így is gyönyörű!

Hát olyan szép csillagos eget, mint innen, azt nem látnánk. Pl. az Andromeda-köd és a Tejútrendszer közt fele úton az M31 szembeötlően fényes lenne, talán az M33 is látszanak, a Tejútból meg a két Magellán-felhő kis foltnak látszana. Azért egészében szegényesebb lenne az ég!

Sokkal szegényesebb lenne.
Csillagok (pár szökevénytől eltekintve) önmagukban nem nagyon vannak az intergalaktikus térben.

Bolha írta:Peti: Egy teljesen hétköznapi kép érdekelne, amit akár én is csinálhatnék, ha megvolna hozzá a felszerelésem. Expozícciós idő jó kérdés. Nemtudom. Csak kíváncsi vagyok, hogy egy fényképező hogyan látja a képet.

Ha ez nekem szólt akkor nem tudok segíteni, mivel nem foglalkozom fotózással.
Nem is igazán értem. Arra vagy kíváncsi hogy mennyi látszana annyi expoval, mint amennyit a szemed "exponál"? Tudja valaki mennyi a szemünk expozíciós ideje?

Molnár Péternek írtam a képes dolgot.

Engem csak az érdekel, hogy milyen egy teljesen átlagos fényképezőgéppel készített fotó mindenféle utómunkálat nélkül. Expo idő lehet akármennyi.

Talan Santa Gabortol hallottam egyszer, hogy kb 6 masodperc a szem "expozicios ideje" (ha lehet ilyet mondani a szemre).

Szivesen csinalok ennyi expoval egy felvetelt (ha lesz derult eg) pl. alapobjektivvel a szemnek megfelelo latoszoggel...

--mpt

mpt írta:Talan Santa Gabortol hallottam egyszer, hogy kb 6 masodperc a szem "expozicios ideje" (ha lehet ilyet mondani a szemre).

és mekkora az ISO érzékenysége?

Ki lehetne kísérletezni ezt a szem-expozícó értéket, ha pl. megnézzük mennyi a szabadszemes HMG, és eközben lövünk egy sorozatot, különböző záridővel. Utólag a számítógépen be lehetne lőni, melyik képhez áll legközelebb a szabadszemes látvány. (De gondolom, az se mindegy, hogy mekkora felülettel gyűjtjük a fényt. Az emberi szem meg elég kicsi.)

mpt írta:Talan Santa Gabortol hallottam egyszer, hogy kb 6 masodperc a szem "expozicios ideje" (ha lehet ilyet mondani a szemre).
--mpt

Én is valami ilyet olvastam-hallottam, hogy 7-8 sec. Az érzékenysége - gondolom folyton változó, ahogy a melatonintermelés beindul.

Szerző: Bolha » Tegnap, 22:50
Molnár Péternek írtam a képes dolgot.
Engem csak az érdekel, hogy milyen egy teljesen átlagos fényképezőgéppel készített fotó mindenféle utómunkálat nélkül. Expo idő lehet akármennyi.

Átlagos fényképező... gondolom ez olyan dolog, mint az átlagember, elvileg ugye a többség az... de ha Kosztolányi szemével nézzük, akkor mindegyik egyedüli példány.
Én szoktam fotózni néha okuláron keresztül ezt-azt, de mivel az utómunkát nem vágom, ezért csak egyetlen expozíció mindegyik. Arra voltam kíváncsi, vajon mennyivel lát többet egy fotómasina, mint az emberi szem. És hogy használható -e valamire ez a technika.
Ja: KOMPAKT gépre gondolok most. (Akinek van dslr, az nyilván nem ebben az eljárásban érdekelt.)

Nos, szerintem igen. Bár az látható, hogy ezektől a képektől nem fogja mondjuk Éder Iván megtörten bejelenteni a visszavonulását, viszont az rögtön látható, hogy a vizuális látványnál azért többet mutat. Ami tapasztalat:
1. Csillagokakár 2-3 magnitúdóval halványabbak is előbukkannak a képen ahhoz képest, mint amit látok az okulárban.
2. halvány ködös objektumok esetében az eredmény nem ilyen látványos, viszont előjönnek színek (a zaj mellett persze) de itt is egyértelmű.
3. gépe válogatja, melyik jó rá, ez egy külön misét megérne.

Mire jó? Talán pl földsúroló kisbolygókat érdemes lenne követni, hiszen azok pontszerűek. Vagy a másik terv: létrehozni pl egy messier-galériát, azzal a címmel, hogy "kb ezt látod belőle vizuálisan egy 15 centis távcsővel"

Pl mutatok egy Androméda-fotót: a készültekor városból vizuálisan éppenhogy láttam az M32-t és az M110-et is, de gyengén. A képen viszont kivehető a M110-esnek van egy kicsi magja, és aminek nagyon örültem: egyértelműen látható a két sötét porsáv, ez egy profi asztrofotón ellenőrizhető.

A porsávot eddig vizuálisan egyszer láttam: egy 20 centis Newtonban még Szentléleken. Ezen a képen viszont a fényképező előtt pedig egy 10 centis refraktor volt. Tehát a egy egyszerű expó is többet mutat, mint a szem.
(Egy varia azért van benne: a kivágott kép még átment egy NeatImage zajelmosáson, de azt a teljesen kezdő is tudja kezelni)