Csillagváros.Hu

de jó topik!

én azt az érzést szeretem, ahogy távcsőbe nézve - vagy akár csak sötét égen felnézve a csillagokra - szinte érzem ahogy húz maga felé ez a végtelen űr. sokszor elfeledteti felem, hogy ide vagyunk ragasztva erre a bolygóra, és olyan érzés fog el, mintha el tudnánk szakadni tőle. ahogy ránézek egy galaxisra, valami megfoghatatlan nyugalom tölt el: nem vagyunk egyedül, és ott, abban a pacniban most valaki ugyanígy néz föl az égre, talán pont a mi galaxisunkat fürkészi, és ő is rám gondol.

szeretem ahogy a pára kicsapódik a tubus oldalán és a papírjaimon, szeretem ahogy valami kis állat matatni kezd mellettem a sötétben, és úgy egyáltalán, szeretem a sötétet (végülis azon a napon születtem, mikor leghosszabb az éjszaka) és végül, szeretem a kínai newtonok belsejének a szagát.

azt hiszem, az én listámon a "tudomány" szó valahol a legvégén szerepelne csak. a nyugalom pedig a legelején.

Hermione írta:Nekem a csillagászat maga az élet és a teljes nyugalom amit csak itt kaphatok meg a mai rohanó világban!
Több mint amatőr csillagászat ha már tudományos értékű adatokat adok ki a kezemből.Amíg élek észlelek!
Erre születtem!

HDH

Így igaz Csabi!

Ha nekem is meglesz a csillagdám, dőlni fognak az üstökös-és változóadatok! (persze a nagydobsonos mélyég-rajzok mellett)
A szépségen túl az asztrofizika is fontos!

snt

Hadházi Györgyi írta:Címszavakban: Tudomány, Technika, Természet, Nyugalom, Csend, Szabadság. A sorrend mindegy.

Milyen szépen mondtad.

snt

Az összes élőlény közül egyedül az ember nézi az eget.
A nappali majom, mikor legyőzte sötéttől való ösztönös félelmét, és ráébredt a kozmoszra, valami beláthatatlan utazás vette kezdetét. Nem is tudjuk felmérni, az emberré válás során mit adott, mit adhatott: hitet, kitartást, nyugalmat, filozófiát, babonát vagy félelmet. Mítoszt és isteneket. Számomra a múlt vizsgálatában ez a legizgalmasabb fejezet. A csillagászat sem más: a fény régészei vagyunk, de nem ezer években mérik annak a régiségét, hanem millió- és milliárd években.
Az ember, aki legyőzi a mai is bennünk lakozó ösztönös félelmet a sötétségtől, egy új barátra talál abban, igen, én is szeretem a sötétet és szeretem, ahogy a csillagok (és nem a lámpák) fényénél kirajzolódik a táj körülöttem, szeretem a háziállatok motoszkálását, a sünöket és a tücsökciripelést. Szeretem a lassan elforduló égbolt mély, kozmikus zenéjét. A rajzolást: semmi másért nem, csak azért, hogy ott és akkor lerajzolhassam. Nem érdekel a végeredmény, a kidolgozás, a megjelenés, csak ott a távcső, az objektum, én és a papír. Az egész valami megfoghatatlan, finom harmóniába olvad össze, és egyedül ekkor érzem, hogy tökéletesen szabad vagyok.

Snt

ez a skywatcher szag nekem is megvan :)) nem tudom milyen illatosítót használnak a kínaiak, de az én newtonom több mint 2 éves és még mindig megvan ez az új szaga belül.. de az megvan nektek, amikor az ember vesz egy új kütyüt, mondjuk egy okulárt és kicsomagolás után új szaga van (ha kereskedő lennék, egész nap az árukészletet szagolgatnám) ? lehet, csak a kis nedvesség szívó golyócskákat érezzük. most megszagoltam, a TAL-nak is jellegzetes illata van, mélyebb, drabálisabb illat, valami ipari hangulatot áraszt, valami erősebb kenőanyag szag..

mindenki szagolgassa meg a cumóit :))

az az érdekes, hogy a 10 éves kisreflektoromnak, és a kb 4 éves nagyreflektoromnak is ugyanolyan szaga van. sőt, emlékeim szerint a kb 25 évvel ezelőtti orosz kisrefraktoromnak is pont ilyen szaga volt. hogy ez a belső fekete festék szaga-e, vagy valami kenőanyagé??? nemtom, mindenesetre bennem jó érzéseket kelt, mert ha ezt a szagot érzem, tudom, hogy jó helyen vagyok.

Ahogy látom, mindenki aki itt van, vérbeli csillagász. Mindenki szereti ezt a "hobbit". Én még ezt szeretem ebben. Nem csak azért csináljuk hogy töltsük az időt. Hanem azért, mert szeretjük. És ennél több nem kell. Szeretni kell és meglátjuk, hogy minden perce kész élvezet lesz. Ezért vagyok én szerelmes a csillagászatba!

Műkedvelőként: kreativitást, mesét, fantáziát, játékot, a határtalant.
Egyszerűen varázslatos...

Azt az első szívdobbanást, amit a Jupiter holdjainak megpillantása jelentett sosem felejtem el...

Kíváncsiság és szabadság, nyugalom és persze a megborzongató felfoghatatlan távolságok és méretek.
Számomra mint esztétikum nagyon tetszetős. Hajt a kíváncsiság, hogy újabb dolgokat lássak meg, összehasonlítsam más műszerekkel ugyanazt az objektumot, vizsgáljam mikor a legszebb.

Nem utolsó sorban mindezek megmutatása ismerőseimnek, barátaimnak. (akik közül már sikeresen 4-et is függővé tettem) Nem hitték el amit láttak a műszerben. Kinyitottunk egy bort, felraktunk a grillre egy kis húst és kezdődhetett a Holdséta! Imádjuk!

Remek kikapcsolódást, mellyel rövid időre elszakadhatok ettől a világtól, és azzal foglalkozhatok ami azon túl van. Hobbit, ami egy életre szól, és aminek már több barátomat is köszönhetem. Valamit ami összeköt a múltunkkal fizikai és történelmi szempontból is. Felnézve a csillagokra azt látjuk, hogy honnan jöttünk.
És a mai világban én is különlegesnek érzem magam amatőr csillagászként.