Csillagváros.Hu

Úgy látom ilyen topik még nincs - és mivel vannak páran akik a verseket szeretik - létrehoztam. Ha jól emlékszem az MCSE kiadott annak idején egy csillagászati verses kötetet, vagy legalább is forgalmazott.

Amiért most ez eszembe jutott, hogy megjelent egy Tóth Árpád vers a Ponticulus Hungaricus-on
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/toth_arpad_mars.html

Amúgy is javaslom ezt az elektronikus folyóiratot azoknak, akiket érdekel, miként tekintenek a humán beállítottságúak a természettudományra és viszont.

Halló Tamás!
Nagyon szép gondolat, remélem más is ráharap! Nem árt egy kis humán kitekintés. BQ

Talán a legközismertebb:

http://mek.oszk.hu/01100/01114/01114.htm#d5360

Köszi Lajos!

Nekem ez is tetszik:
Heltai Jenő : Csillagok
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=16566&a_id=442350&h_id=43675

És úgy látom, meg is zenésítették (bár hallgatható tartalmat nem találtam):
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/ ... ydalai.htm

maro írta:
Nekem ez is tetszik:
Heltai Jenő : Csillagok
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=16566&a_id=442350&h_id=43675

Nagyon szép! Köszönjük!

Az én kedvencem Arany János: Az év utóján című verse.

"Kifelé az évnek a szekere rúdja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért kell fel, hogy a dolgát kivesse,
Ahol a reggel, ott a dél, az este."

Lassan-lassan ismét aktuális lesz.

Sziasztok! Óriási ötlet ez a topic!

Ami nekem betett anno irodalom órán, a következő vers eleje:

"Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenô kis álmokat vadász."

Én imádom a verseket, Varró Dani a kedvencem. Szívesen benne lennék egy jó kis amatőrcsillagászati-irodalmi estben, amikor egymásnak olvasunk, mondunk verseket.

„Talám különös szépsége ez Kaszsziopéjának
Nem régen-is szúrta szemét valamellyik Nimfának,
Ezelőtt két száz tizenöt esztendő utóljában,
Ezen szép Kaszsziopéja’ deli tsillagzatjában,
Látszatott egy isméretlen új tsillagnak világa,
Mellynek ollyan vólt mint Vénus, mind fénye, mind nagysága.”

Horváth Ádám: Leg-rövidebb nyári éjtszaka, Pozsony, 1791, p. 32.

Ez csak egy rövid részlet, az egész könyv versben írodott.

Endre

Az elmúlás is másképp hangzik Szép Ernő tollából:

SZÉP ERNŐ: HINTA

Páros csillag fenn az égen
Fenn a holdnak közelében

Nekem olyan nagyon tetsző
Az a csillag az a kettő

Oda kötöm majd a hintám
Ha beszáradt itt a tintám

Elpihenve ringva lengve
Onnan nézek csendesen le

Onnan nézem ezt a Földet
Ezt a kéket, ezt a zöldet

Csoda csendbe rengve lengve
Ázsiákon elmerengve

Afrikákon Ázsiákon
Minden Polinéziákon

Lejtve lejtve, csak felejtve
Fájdalmaim mind elejtve

Szép emlék lesz, félig álom
Hogy itt jártam a világon.


"Csoda csendbe rengve lengve " - zseniális!

üdv,
Györgyi

Hadházi Györgyi írta:Páros csillag fenn az égen
Fenn a holdnak közelében

Köszi Györgyi, ez tényleg szép. No vajon melyik páros csillag lehetett az a Hold közelében, ami megihlette a költőt? (Nem költői kérdésnek szánom, kinek van tippje?)