Csillagos Pisti írta: ↑2020.02.09. 14:35
theHassan írta: ↑2020.02.08. 20:24
Odaraknak tonna betont a rakéta tetejére, mi lett volna a különbség?
Nem ez az egy irányítatlanul sodródó roncs az interplanetáris térben a probléma. Hanem az összes többi a Föld körül.
Ennek az űrautós kreténségnek még értelme is lett volna, ha kutatóműszerekkel, hosszabb életű kamerákkal lett volna felszerelve. De ez így, az űrhajózás nagy baromsága lett belőle csak, egy nyomorult reklám.
Azon túl, hogy elviekben egyetértek, azért ez bonyolult. Első indítás mindig gázos. A rakétaüzemeltető felelős a payloadért, a payloadüzemeltető felelős a rakétáért. A rakétás cégnek meg kell adnia az indítás során fellépő környezeti hatásokat (akusztika, vibráció, gyorsulás, termika...). A payloados cégnek meg igazolnia kell mérési jegyzőkönyvekkel, hogy letesztelte a cuccot és kibírja. Na de mire teszteljen a teszter, ha még nincs infó a valós dinamikus környezetről? Hogyan igazolja, hogy nem fog szétesni a cucc és lefejezni a rakétát? És viszont, hogyan vállaljon felelősséget a rakétás, hiszen ha a valós terhelés túllépi azt, amit megadott, és a payload ugyan szét nem esik, de tönkremegy, akkor tíz-százmillió dollárok mennek a levesbe. Ugyanígy, ha maga a rakéta nem bírja a repülést.
Mindig készül kockázatelemzés. Van, amikor az első repülésen értelmes hasznos teher van, a Masat is így ment föl, a Vega szűzrepülésén. Ott azt hozták ki, hogy szimulációval, földi tesztekkel és matekkal elég bizonyosságot szereztek: a rakéta működni fog, és úgy fog működni, ahogy leírták. A SpaceX az első FH repülés előtt azt kommunikálta, hogy 50% a kudarc esélye. Erről én azt gondolom, személy szerint, hogy túloztak. 50%-ra senki nem indít. Az viszont biztos, hogy a SpaceX fejlesztési metodológiában benne van, hogy belemenősek, és ha nem sikerül valami, abból is tanulni lehet, a valós teszt a legjobb. Amikor Hosszú Katinka csinálja ezt, akkor felnézünk rá. De ilyen körülmények között felelősséget vállalni egy kereskedelmi vagy tudományos payloadért... nem fognak ekkorát kockáztatni, éppen elég a rakéta ára.
Legyünk őszinték, azon a kocsin semminek nem kellett működnie. Formája legyen meg, oszt jóvan. Ha bonyolítod, valóban hasznos cuccot viszel, azt össze kell integrálni, tesztelni, és ha nem működik, akkor kudarc. A SpaceX kereskedelmi cég, szóval igen, a reklám is kell nekik. De a lényeg akkor nem az volt, hogy felmenjen egy kocsi az űrbe. Hanem az a rengeteg műszer, ami mérte a rakéta dinamikus környezetét, validálta a modelleket, és utána lehet már értelmes célra is használni a rakétát.
Nem új ez, nézd meg az Apollo-6-ot. Ahhoz, hogy az Apollo-8 elmehessen a Holdig, kellett az, hogy az Apollo-6 félig szétessen repülés közben (szerkezeti sérülések, eltört üzemanyagcsövek, károsodott hajtómű...).
