Re: STAF - Robottávcső házilag, automatizált képfeldolgozás
Elküldve: 2009.12.18. 08:40
Miután Nyözö barátom szavaiban megcsillan némi irónia, szeretném a kételyeket tisztázni:
1: Alapvető kérdés az, hogy az emberi tényező kiküszöbölhető-e az asztrofotózásban?
2: Ha nem kell csillagászkodni, akkor kell-e csillagászkodni?
Feszegessük ezeket az alapkérdéseket:
1: Ha 20 évvel ezelőtt teszik fel ezt a kérdést, akkor csak mosolyogtam volna a naivitáson.
De, azóta? Olyat fordult a világ: laptop, goto, Canon EOS, CCD, autoguiding......, hogy elérhető közelségbe került a teljes automatizálás. Persze a Természet "sem mai gyerek!", nem adja olyan könnyen: légmozgás, refrakció, csövek dilatóciója, befelhősüdés (eső!), párásodás, mechanikai egyenetlenségek.....
Mint egy mérlegen, sok érv szól a megvalósíthatóság, és - sajna - elég sok ellene. De! Azért ismerjük el, hogy egyik oldal sincs túlsúlyban, már majdnem: egál a meccs állása.
Mit is akarunk?
Rábízni a gépekre a kaptafa munkát!
2:
(Száz éve még az asszonyok a patakon subickolták a ruhát, főzték a szappant és sparhelton melegítették a vizet a mosogatáshoz. És mi van ma? Megnézném azt az asszonyt, akit le lehetne zargatni a patakhoz!)
30 évvel ezelőtt: a házi barkácsolású mechanikámon Zenit gép lógott Forte filmmel, és kézzel tekergettem a veezetést 10-30 percig, miközben a lábam odafagyott a pocsolyához. Viszont huszonéves voltam és "jó hecc volt!".
Ma ötven éves vagyok, lusta és vak! De, Imádom a csillagokat.
És konyítok a sz. gépek nyelvéhez.
Ha egy fiatal és egészséges ember motoros rokkant kocsival glasszál, akkor az egy kicsit morbid.
Ugyanez egy fogyatékos esetében természetes.
A technika áldásos fejlődése lehetővé tette, hogy farkasvakságom ellenére is adózhassak imádott kedvtelésemnek! Értem?
Ráadásúl: egészen aranyos és húzós kihívás van a dologban!? Nem?
1: Alapvető kérdés az, hogy az emberi tényező kiküszöbölhető-e az asztrofotózásban?
2: Ha nem kell csillagászkodni, akkor kell-e csillagászkodni?
Feszegessük ezeket az alapkérdéseket:
1: Ha 20 évvel ezelőtt teszik fel ezt a kérdést, akkor csak mosolyogtam volna a naivitáson.
De, azóta? Olyat fordult a világ: laptop, goto, Canon EOS, CCD, autoguiding......, hogy elérhető közelségbe került a teljes automatizálás. Persze a Természet "sem mai gyerek!", nem adja olyan könnyen: légmozgás, refrakció, csövek dilatóciója, befelhősüdés (eső!), párásodás, mechanikai egyenetlenségek.....
Mint egy mérlegen, sok érv szól a megvalósíthatóság, és - sajna - elég sok ellene. De! Azért ismerjük el, hogy egyik oldal sincs túlsúlyban, már majdnem: egál a meccs állása.
Mit is akarunk?
Rábízni a gépekre a kaptafa munkát!
2:
(Száz éve még az asszonyok a patakon subickolták a ruhát, főzték a szappant és sparhelton melegítették a vizet a mosogatáshoz. És mi van ma? Megnézném azt az asszonyt, akit le lehetne zargatni a patakhoz!)
30 évvel ezelőtt: a házi barkácsolású mechanikámon Zenit gép lógott Forte filmmel, és kézzel tekergettem a veezetést 10-30 percig, miközben a lábam odafagyott a pocsolyához. Viszont huszonéves voltam és "jó hecc volt!".
Ma ötven éves vagyok, lusta és vak! De, Imádom a csillagokat.
És konyítok a sz. gépek nyelvéhez.
Ha egy fiatal és egészséges ember motoros rokkant kocsival glasszál, akkor az egy kicsit morbid.
Ugyanez egy fogyatékos esetében természetes.
A technika áldásos fejlődése lehetővé tette, hogy farkasvakságom ellenére is adózhassak imádott kedvtelésemnek! Értem?
Ráadásúl: egészen aranyos és húzós kihívás van a dologban!? Nem?