Sztorik és legendák

Kukac
Hozzászólások: 950
Csatlakozott: 2011.05.06. 18:32

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kukac » 2013.07.14. 17:33

Poincare az első nekifutásában bennehagyott egy hibát a legnagyobb művében. Már elkezdték nyomtatni, amikor észrevették. Leállítatták a nyomtatást, kijavították a hibát, 100 oldallal bővült a mű. Rengeteg idő meg pénz bánta. De: a javított kiadásban elismerte a hibát és megköszönte annak, aki felhívta rá a figyelmét.
Mindez 1887 környékén volt.

Meg kellene tanulni beismerni a hibákat, elnézést kérni érte és tanulni belőle.
Meg kéne tanulni végre egészségesen hibázni, és elfogadni hogy a hiba nem baj, hanem egy lehetőség, amiből tanulhatunk.
Meg kellene tanulni, hogy egy kutató nem érthet mindenhez. Ha valaki nagy koponya a tudományban, nem biztos, hogy tud jó cikket írni, nem biztos, hogy jó előadó és szinte kizárt, hogy normálisan képes elvégezni a bürokrácia által rá kivetett adminisztrációs feladatokat. Tisztelet a kivételnek (akiből alig van).

El kéne fogadni végre, hogy egy téma kutatása és "eladása" a hétköznapi ember számára ég és föld.


Minden más ezután jöhet.
astrohist
Hozzászólások: 3230
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2013.07.14. 23:41

Kedves Kukac! Ez így van. Többek közt éppen ezekkel a kizárásokkal magyarázható, hogy kitűnő kutatók miért nem foglalkozak az ufo-ás más rémmesék intenzív cáfolatával. Gondoldd el, hogy ,ennyi ideje menne el arra, hogy baromságokat cáfolgasson.
Viszont a jó népszerűsítés és a jó szakismeret nem zárja ki egymást. Számos kiemelkedő kutató volt, aki a stzaktémáját közérthetően (és szívesen) elő tudta adni. Igaz, nem mindenki. Detre L. pl. talán a XX. sz. legjelentősebb magyarországi csillagásza volt, de ismeretterjeszteni szóban nem tudott (írásban már inkább, de elmondta, hogy bizony néha nagy energiájába kerül.) Azután persze megint más adottság egy jó tanár: neki a kisujjában kell lennie az előadott tárgynak, de azt a hallgatók szintjén tovább is kell adnia. Egyszóval itt a személyi adottságok nagyon változatosak.
Ezért is feladata egy műkedvelőnek, hogy alaposan ismerje meg az őt érfeklő tárgyat, és azt "lefordítsa" a nagyközönség szintjére. (Erre persze az amatőrök közül sem mindenki alkalmas.) BQ.
Kukac
Hozzászólások: 950
Csatlakozott: 2011.05.06. 18:32

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kukac » 2013.07.15. 10:58

Lajos, ezt nagyon jól látod. A jó tudósok és egyben jó előadók nem kizártak, de ritkák.
Örüljünk, ha van ilyen, és tiszteljük őket a képességeikért.
astrohist
Hozzászólások: 3230
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2013.07.15. 15:44

Most, hogy a Meteor 7-8. sz-ban megjelent az ismertetésem az 1954. évi földsúrló meteoroidról, hadd egészítsem ki, néhány sztorival (a cikkben nem nagyon lett volna helye, no meg terjedelmi okokból sem oda illű)
- Kulin György mesélte: az 1954. okt. 25-i jelenség után jócskán jöttek személyesen is szemtanuk. Egy idős asszony elmondta, hogy ezt a jelenséget nem látta ugyan, de "nemrégiben valami hasonlót látott"
- És mikor volt az nemrégiben ?-- kérdi Kulin.
- Utána tört ki az első világháború! -- volt a válasz (1914!)
A másiknak én voltam a fültanuja:
Felhívott egy akkori elit-iskola elit földrajz-tanára, a következő kérdéssel:
- Ez a jelenség minden hajnalban látszik, vagy csak ilyenkor őszidőben?
A harmadik sajonos nem annyira humoros, mint inkább kortörténeti jellegű
-, A svábhegyi Konkoly Obszervatóriumot felhívta valami akkori katonai főember, azzal a kérdéssel, hogy "ne rendeljenek el országos légvédelmi riadót?". Amikor megnyugtatták, hogy semmi szükség rá, erélyesen követelték, hogy "írásba is erősítsék meg ezt a véleményt, hogy legyen valaki, aki felelős azért, hogy ha mégis történik valami". (Ezt egyébként Izsák Imre, vagy Róka Gedeon mesélte, Lovas Miklós talán még emlékezik rá.) - BQ
Avatar
tobe_
Hozzászólások: 2112
Csatlakozott: 2013.01.02. 00:10

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: tobe_ » 2013.07.15. 17:55

De jó kis történetek, köszönjük. Ebből is látszik még az okos emberek sem értenek mindenhez, nem tudhatnak mindent, még szakmán belül sem. :)
Kukac
Hozzászólások: 950
Csatlakozott: 2011.05.06. 18:32

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: Kukac » 2013.07.15. 20:39

Lajos, egy két lábon járó legendárium vagy!
Köszönet, hogy megosztottad!
astrohist
Hozzászólások: 3230
Csatlakozott: 2009.10.01. 20:27

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: astrohist » 2014.02.13. 21:10

KULIN GYÖRGYRŐL még néhány apróság.
Kulin György születésnapja alkalmából D.L. barátom arra kért, hogy egy kicsit személyesebb emléket is írjak le. Nagyon kedves emlékem az első "közös észlelésünk" az 1949. évi napfogyatkozás alkalmából.
Az 1949. április 28-i részleges napfogyatkozás hétköznapra (csütörtök) esett, 8 óra után. Hanem egy kis iskola kerülés árán kora reggel már fent voltam az Uránia teraszán. Már Gyurka bácsi is ott volt, meg persze a Nagy Ferenc, a mindig tevékeny gondnok. (Akkor már túl voltunk a tragikus közgyűlésen, amely kimondta az MCSE fuzióját a Természettudományi Társulattal. Kulin György talán már sejtette a következő hónapok eseményeit, minden idejét az ő kedves Urániájában töltötte.) A "nagy" Heyde-refraktor nem volt összeszerelve, a kisebb Ploessel-t használtuk (és a 8 cm-es Merz-refraktort). Ennek megvolt az előnye, hogy napokulárnak a Plössel-féle fénycsökkentőt használtuk: ebben egy lapos, ék alakú üveglemezről visszavert napfény jut az okulárba. A visszevrő sík-üveg lemez (lapos prizma) azért ék alakú, hogy a hátlapról visszavert sugárnyaláb ne kerüljön az okulárba. Lestük hát a belépést, az időt az én zsebórámon mértem. Jeleztem is a holdperem belépést, hanem egyszerre nem lehet az okulárba nézni, és az órát is figyelni. - Nem jól csinálod -, magyarázta Gyurka bácsi -, az órát egy másik kisegítőnek kell nézni, akkor lesz pontos az időmérés. A kilépésnél azután így is mértük: én néztem, ahogyan a sötét holdkorong egyre jobban lép kifelé, Gyurka bácsi pedig figyelte az órát. Sikerült is fél másodpercre meghatározni a kilépés idejét, én meg büszkén mondhattam, hogy nagyon kezdő amatőr létemre én voltam a megfigyelő és egy hivatásos szakcsillagász a "segéd észlelő".(Akkor még nem tudtuk, hogy romlik a látása, nem volt biztos abban, hogy tisztán látja a kritikus pillanatot.) Közben böngészte a holdtérképet, és mutatta, hogy milyen élesen látszik a holdperemen a Cordillerák hegyláncának fűrészfogszerű profilja.
Volt egy tragikomikus esemény is a fogyatkozás alatt. A visszaverő lemezen áthaladó napsugár bizony igen forró még (a teljes összegyűjtött napfény 90 %-a! -, rám is szólt Gyurka bácsi: Ne állj közvetlenül az okulár mögé, mert meggyújtja a ruhádat a napsugárzás. Felváltva néztük a fogyatkozó Napot, néhány vendéggel. Azután megint Gyurka bácsi nézegette az fogyatkozást. Egyszerre valami éget szagot éreztünk. néztük is mi pörkölődik. Hát Gyurka bácsi kabátja füstölt: éppen ő, aki a többieket óvta, nem ügyelt arra, hogy ne álljon a sugármenetbe!
Miután megfosztották igazgatói beosztásától, Kulin György sokáig be sem tette a lábát az Urániába. (Az Urániások közül én látogattam meg szombaton, vagy vasárnaponként, ha nem volt nála más vendég.) Azután jó egy- vagy másfél év múlva egyszer mégis feljött - valamilyen Uránival kapcsolatos félhivatalos ügyben -, attól kezdve néha fellátogatott. Akkoriban nagyon gyakori volt, hogy az éppen ott tartózkodó munkatársak sakk partikkal ütötték agyon az időt. Ott volt az asztalon a sakktábla, Gyurka bácsi egészen felvidámodott, szeretett sakkozni, keresett egy partnert akivel játszhat. Oda jött az akkori megbízott vezető, Alföldi László is, leültek Kulinnal játszani. Gyurka bácsi azután fel-fel látogatott néhány sakk játszmára. Jól sakkozott, matematikusként kombinálta. Nézte a saját fuguráit, meg az ellenfelét, közben félhangon mormogta:
- Kilépek--- Leüti --- Leütöm --- Lóval ugorhat --- Leütöm --- és így tovább. Talán nem is gondolt arra, hogy ezekkel a hangosan elmondott kombinációkkal az ellenfelének is segít. Hanem engem többnyire legyőzött, másokat is többnyire.
Később Alföldi László nevetve mesélte: egy alkalommal a TTT akkori személyzeti vezetője maga elé citálta, és zord hangon faggatni kezdte: most, hogy Kulin többször is megfordul az Urániában, mit szokott csinálni? - Alföldi jámboran ennyit válaszolt:
- Mit csinálna? Sakkozik! - A TTT vezetőség rendkívül csalódott volt, ők valami kompromittáló beszámolóra számítottak.
Gyurka bácsi rajongója volt a futballnak (fiatalon maga is rendszeresen csapatban játszott). Az 1960-as években már egyre több idejét e tükör készítés foglalta le, és sokszor késő éjszakáig is ott dolgozott a csiszológép mögött, már csak akkor hagyta ott korábban a műhelyt, ha valamilyen fontos mérkőzést közvetített a rádió (később a televízió). Egy alkalommal valamelyik döntő mérközés éppen arra az időre esett, amikor egyik nagyobb - talán 30 cm-es - tükrét csiszolta. Nézte a csiszológépen forgó korongot, időnként az órájára pillantott: na még 10 húzásra van időm.... na még öt perc... Láthatóan vívódott, tükor vagy futball?
Azután nagyt sóhajtott, és oda szólt valmelyikk munkatársának:- Majd nézzed meg az alakját... meg kell néznem ezt a meccset. És nagy lelki vívódás közt haza ballagott
Nem beszélt róla, de azért csak érzett valami nosztalgiát a tudományos megfigyelés után. Egyik alkalommal, amikor rendezgettük az Uránia egykori Csillagászati múzeumában levő régi műszereket, előkerült a kalocsai Haynald Csillagvizsgálóból "államosított" szép passage műszer, amely máig is teljesen ép, használható állapotban van. Felhasználtam az alkalmat, hogy megkérdjem Gyurka bácsit, hogyan megy a gyakorlatban az időmérés a passage-val? (Kezdő csillagászként egyik első feladata volt a svábhegyi csillagvizsgálóban az időmérés.) Rövid ideig nézegette, próbálta a finombeállításokat, azután elkezdte magyarázni:
- Először beállítotod a mírát, ha lehet kettőt, északon és délen. (A mírák fix pontok a műszertől nagyobb távolságra az optikai tengelyen áthaladó délkörben.) Akkor ellenőrzöd a libellák pontos állását, kiválasztasz néhány fundamentélis csillag delelési idejét, és a kis deklinációs körön beállítod az első csillag meridián magasságát. Figyeled az ingaóra kettyenésit, és közben a csillag belépését a látómezőbe... Azután meghatározod a csillag átmenetét mind a 11 meridián-szálon... Utána kiemeled a tengelyt, átforgatod 180 fokkal, és megfigyeled a következő csillag átmenetének idejét a csillagórán....
Ahogyan magyarázta, egyre élénkebb, vidámabb lett, szinte érezhetően bele élte magát a tényleges megfigyelésbe! Ritkán láttam ennyire derűsnek. Egészen megfiatalodott.
Ez a derűs, fiatalos kép maradjon meg róla. ---------- Lajos
Avatar
SzZoli
Hozzászólások: 1544
Csatlakozott: 2009.09.07. 10:41

Re: Sztorik és legendák

Hozzászólás Szerző: SzZoli » 2020.01.11. 17:05

Nem sztori, nem legenda: a valóság:

Apollo 11: The Complete Descent:

https://www.youtube.com/watch?v=xc1SzgGhMKc
Válasz küldése

Vissza: “Csillagászattörténet”