Hozzászólás
Szerző: astrohist » 2014.04.07. 19:29
A Sirius-B csillagot először A. Clark vette észre véletlenül, egy 35 cm-es lencse próbája közben, 1862-ben. Azóta már kisebb objektívekkel is látták (én 20 cm-el), ebben közre játszott, hogy tudták, ott van, keresni kell. De ilyen nagy fényesség különbségek esetén az un. Dawes-formula (d = 12:D, ahol d a két csillag látszó szögtávolsága, D az objektív átmérő cm-ben) szorosan véve csak két, egyforma fényességű, kb. 6 magnitúdós pontszerű fényforrásra érvényes. Ha a két csillag fényesség különbsége jelentős, a felbontás mértéke fokozatosan romlik. Tapasztalati adatok és geometriai optikai számítások egybevetése alapján ha
két csillag különbsége 0 mg (egyforma) a felbontás 10 cm-es objektívvel 1,2', 20 cm-el 0,6 iv-mp
" " " 2 " " 10 cm " 1,9, 20 " 1,1 "
" " " 4 " " 10 cm " 2,6, 20 " 1,8 "
A Sirius-A és B különbsége közel 10 mg, ami azt jelenti, hogy elvben egy 10 cm-es távcsővel akkor láthatók külön, ha a távolságuk kb. 5-6 ívmp. De mindig figyelembe kell venni, hogy a főcsillag túlragyogja a kísérőt, ezért vélszerű a kitakarás. A feketített drót az okulárban jó gondolat, csak egy kicsit macerás (és nem minden okulárnál barkácsolható bele), a látómező remenére vinni egyszerűbb, de jó minőségű okulár kell hozzá, amely a peremen is éles leképezést ad.
Elképzelhető, hogy fényerős nagy tükrös távcsővel nehéz észrevenni az erős túlfénylés (és talán a segédtükör tartó diffrakciós képe) miatt. -. Az is tény, hogy magasabb északi szélességen a Sirius alacsony állása miatt a levegő sokat ronthat. - BQ.