Varus írta:Sajnos ezt pedagógusként én és kollégáim is tapasztaljuk munkahelyünkön. ...
Szerintem ez egy meglehetősen bonyolult kérdés. Nem vagyok sem pedagógus, se szociológus, de véleményem azért van. (Bocs a rövid off-topic témáért...)
A gyerekre aktívan elsősorban a család és a pedagógusok hatnak, másodsorban a kortársai. Az internet, a média passzív hatás, mert az csupán választható és kikapcsolható. De a szülők és pedagógusok (és persze a kortársak) aktívan, kezdeményező módon megszólítják a gyerekeket.
A fentiek miatt - véleményem szerint - a média (legelső sorban is az internet, de pl. a hülye, nagyon primitív hollywood-i baromságok is) nem, vagy sokkal kevésbé hibáztathatók a fiatal generáció "debilizálódásáért".
A legelső felelősök ezért a folyamatért mi magunk vagyunk: szülők és pedagógusok.
Nekem - szerencsére (?) - olyan családom és tanáraim voltak, akik tisztában voltak az emberi értékekkel, és magukkal ragadó személyiségükkel, stílusukkal fel is tudták kelteni az érdeklődésemet ezek iránt.
Ha tehát a fiatalokkal baj van, akkor ne másra mutogassunk, és ne sajnálkozzunk, hanem legelsősorban magunkban keressük a hibát, azt javaslom. A pedagógusoknak (és persze a szülőknek is) van mit javulniuk ezen a téren (nem elsősorban szakmailag, az oktatás terén, hanem pedagógiailag, a nevelésben). Az iskolának - legalábbis alapfokon mindenképp, de talán még középfokon is - nem csak az adott tantárgy szakismereteit kellene oktatnia, hanem a gyerekek személyiségfejlődésében is meghatározó szerepet kellene játszania - persze a szülőkkel együtt. Egy iskola elsősorban nem attól lesz jó, hogy hogy hány interaktív tábla van az osztálytermekben, hanem milyen tanárok, vagy inkább PEDAGÓGUSOK dolgoznak ott. (Tudom, a pedagógusi pálya anyagi devalválódása nem javította a helyzetet...)
Azt írod:
"Ha természetismeret szakkört tartok, akkor azt látom, hogy a gyerekeket ez nem érdekli, - tisztelet a csekély kivételnek - jártathatom én a számat, vetíthetem pl. az óceánok élővilágát bemutató természetfilmet, a gyermekek többsége ha teheti, akkor inkább leül a számítógép elé FIFA 2010-et játszani... "
Bocsáss meg, Isten látja lelkem, nem akarlak megsérteni, de akkor valamit rosszul csinálsz. A tananyagot - természetfilmekkel együtt - egy számítógép is le tudja játszani a gyerekeknek, ehhez nem kell pedagógus.
Mitől több egy iskola az online tanulásnál? Hogy ott áll a hús-vér pedagógus a gyerekek előtt, és a személyiségét adja hozzá a szakmai ismeretekhez, információkhoz. Ezzel képes felkelteni az érdeklődésüket, és képes nevelni őket. Ha ezt nem tudja, akkor olyan, mint egy PC, és nem is érdemel a jelenleginél nagyobb fizetést... Épp ez a feladata és felelőssége: a gyerek kíváncsiságának felkeltése, és hogy szerettesse meg az adott tantárgyat. Ha azt írod, hogy nem érdekli a gyerekeket a mondandód, akkor ez a legnagyobb önkritika kell legyen! Ez nem a gyerekek hibája, hanem a tiéd! Meggyőződésem: a világ legnehezebb hivatása a pedagógusoké!!! Magam részéről csak a "legjobb" embereket engedném a gyerekek közelébe.
Attól tartok, ezzel darázsfészekbe nyúlok, de nincs más kiút; a srácainkat nem fogja más helyre tenni helyettünk.
Generálni is csak akkor tudják az elhülyülést a passzív csatornákon keresztül, ha a gyerekeknek van fogadókészségük a baromságra; azt pedig mi - szülők és pedagógusok - irányíthatjuk, segíthetjük (ha még időben észbe kapunk...), hogy később lássa: mi a jó és mi a rossz, és magától eldöntse, hogy kikapcsolja vagy végignézi ezeket. Nem lehetünk mellettük az életük során, ezért alapvető fontosságú, hogy milyen "hátizsákkal" lép ki a szülői házból.
Még egyszer elnézést; ezzel be is fejezem az "offolást" itt.
MDA
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...