géza írta:... Kisebb teljesitményű csöveknél is ilyen kritikus a dolog ?
Ki kell próbálni.
Minden esetre a magam részéről sokkal inkább a kontrollált objektív fűtést preferálom.
Ott egy külső hőmérő méri a mindenkori környezeti hőmérsékletet, és ahhoz képest beállítható
ΔT-vel fűti csak fel az üveget (ami csak +2 ... +4°C-t jelent), és ott tartja.
Ekkora hőmérséklet-különbség elég, hogy ne csapódjon rá az üvegre a pára vagy a dér, de csak minimálisan torzítja az üveget. Annyi a titka, hogy észlelés előtt min. 2 órával be kell kapcsolni, és mehet egész éjszaka.
Ilyen pl. a DewBuster (én ezt használom):
http://www.dewbuster.com/A torzulás csak az üveg hőmérséklet-változása közben jelentkezik; ha kialakult a (közel) stacioner hőeloszlás, akkor már nincs észrevehető torzulás (legalábbis az általam eddig használt mérettartományban, ami kb. 20cm alatti üvegeket jelent).
Ha viszont folyamatosan, pl. negyedóránként fújkálod az üveget, akkor a tükör vagy a lencse folyamatosan "rugózik".
Véleményem szerint nem szerencsés, bár kényszer-megoldásnak - visszafogottan, távolról fújva - talán jó lehet....
MDA
Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés; három méréssel már lehet kezdeni valamit...