Számomra a második statikailag, és főleg alakváltozási szempontból jóval korrektebbnek tűnik (mármint a parallaxinstruments).
Hatalmas a lábak felfekvő felülete a csőre, két-két szárnyas csavarral rögzítve, a lábak bordásan megerősítve.
A lábak rögzítése ún. alakzáró (szemben az ún erőzáróval), azaz nem a csavarok viszik át az igénybevételt (a csavarok csak helyén tartják a kötést), hanem a szerkezet maga, és nagy felületen.
A nagy átmérőjű cső (nyugodtan lehet közepesen vékony falú is) elég merev, ha nem túl hosszú.
Csak arra kell figyelni, hogy a lábakon lévő íves felület ne billegjen a csőre illesztett helyzetben, azaz a lábon lévő ív sugara kicsit inkább kisebb legyen az oszlop keresztmetszetének sugarától, semmint nagyobb.
Az AP sem rossz, de sokkal kevésbé robusztus; ott a Young-modulus jobban játszik...
MDA