Re: 2013-as napkitörés elekronikai vetületei
Elküldve: 2011.08.27. 17:05
Tulajdonképpen egy kissé akadémikus beszélgetés, hiszen
1. Nem tudjuk, mikor lesz a naptevékenység maximuma,
2. A nagyobb napkitörések nem feltétlenül a maximum idején jelentkeznek, lehet akár ma is, de lehet, hogy egyáltalában nem is lesz egy ritka erősségü (A legutóbbi sarki fény, ami egyúttal erősebb napkitöréssel függ össze, majdnem a minimum körül volt!)
3. Sok kitörés van (lesz is) amit a Földről nem érzékelünk, mert a részecske sugárnyaláb még vagy már nem érinti a bolygó magnetoszféráját. Viszont az erősödö ibolyántúli és röntgen-sugárzás azonnal jelentkezik, de a napsütötte oldalon.
4. Egyáltalában nem tudjuk, hogy lesz-e valamilyen szokatlanul erős kitörés.
A gugliban közölt cikk érdekes, de nagyon szelektívemn válogat, a szócikk rója kicsit az ilyesztgetésre ment!
(Nem itélem el, az 1989-es, 90-es Föld és Ég-ben, főleg a napisajtóban magam is írtam hasonlókat!) Pl. bölcsen hallgat arról, hogy a Föld dipol-mágneses pólusa északon valahol Kanada felé fordul, ami annyit is jelent, hogy oda sürüsödik a magnetoszféra regisztrált esemény, viszont nálunk már elfordul, Szibériában, Észak-Kinában pedig sokkal soványabb a hatás! Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 1989-ben az egyik nagy sarki fény idején kiskatonák állítólag katonai tájolón észleltek kilengést. Ez ugyan vitatható, lehet hogy csak remegett a kezük, de az mellettük szólt, hogy fogalmuk sem volt, sarki fényt látnak. Az újságban is úgy jelent meg, hogy ufo-esemény történt!
Egyébként Péter összegezése a magnetoszféra lüktetéséről korrekt, csak az utóhatásai vannak eltorzítva (már mint az eredeti cikkben!). Nekünk pedig nem árt tudni, hogy a magnetoszférát, ill. a sugárzási öveket nem az amerikai (és kicsit előbb az orosz) műholdak fedezték fel elsőnek, hanem elméleti számítások és sarki fény vizsgálat alapján K. Birkeland és E. Störmer norvég kutatók 1903-ban mutatták ki, erről már pl. Steiner Lajos: a Föld mágneses jelenségei c. könyvében 1928-ban (!) leírást közölt. Steiner Lajos vizsgálta először részletesen a flérek okozta mágneses "öbölháborgást", sokáig a szkirodalom is őt idézte. Csak akkor még nem tudták, hogy ezeket a napkitörések okozzák. Ezt próbáltam folytatni 1959/60-ban, csak nem sokkal később kirugtak a Geofizikától. De ez nem a naptevékenység hatása volt. BQ.
1. Nem tudjuk, mikor lesz a naptevékenység maximuma,
2. A nagyobb napkitörések nem feltétlenül a maximum idején jelentkeznek, lehet akár ma is, de lehet, hogy egyáltalában nem is lesz egy ritka erősségü (A legutóbbi sarki fény, ami egyúttal erősebb napkitöréssel függ össze, majdnem a minimum körül volt!)
3. Sok kitörés van (lesz is) amit a Földről nem érzékelünk, mert a részecske sugárnyaláb még vagy már nem érinti a bolygó magnetoszféráját. Viszont az erősödö ibolyántúli és röntgen-sugárzás azonnal jelentkezik, de a napsütötte oldalon.
4. Egyáltalában nem tudjuk, hogy lesz-e valamilyen szokatlanul erős kitörés.
A gugliban közölt cikk érdekes, de nagyon szelektívemn válogat, a szócikk rója kicsit az ilyesztgetésre ment!
(Nem itélem el, az 1989-es, 90-es Föld és Ég-ben, főleg a napisajtóban magam is írtam hasonlókat!) Pl. bölcsen hallgat arról, hogy a Föld dipol-mágneses pólusa északon valahol Kanada felé fordul, ami annyit is jelent, hogy oda sürüsödik a magnetoszféra regisztrált esemény, viszont nálunk már elfordul, Szibériában, Észak-Kinában pedig sokkal soványabb a hatás! Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 1989-ben az egyik nagy sarki fény idején kiskatonák állítólag katonai tájolón észleltek kilengést. Ez ugyan vitatható, lehet hogy csak remegett a kezük, de az mellettük szólt, hogy fogalmuk sem volt, sarki fényt látnak. Az újságban is úgy jelent meg, hogy ufo-esemény történt!
Egyébként Péter összegezése a magnetoszféra lüktetéséről korrekt, csak az utóhatásai vannak eltorzítva (már mint az eredeti cikkben!). Nekünk pedig nem árt tudni, hogy a magnetoszférát, ill. a sugárzási öveket nem az amerikai (és kicsit előbb az orosz) műholdak fedezték fel elsőnek, hanem elméleti számítások és sarki fény vizsgálat alapján K. Birkeland és E. Störmer norvég kutatók 1903-ban mutatták ki, erről már pl. Steiner Lajos: a Föld mágneses jelenségei c. könyvében 1928-ban (!) leírást közölt. Steiner Lajos vizsgálta először részletesen a flérek okozta mágneses "öbölháborgást", sokáig a szkirodalom is őt idézte. Csak akkor még nem tudták, hogy ezeket a napkitörések okozzák. Ezt próbáltam folytatni 1959/60-ban, csak nem sokkal később kirugtak a Geofizikától. De ez nem a naptevékenység hatása volt. BQ.