Sziasztok!
Élménybeszámoló az elmúlt éjszakáról:
Azt szokták mondani, ha az ember kutyakakába lép, akkor szerencséje lesz. Én tegnap délután beleléptem, észlelési téren éjszakára mellém is szegődött a szerencse!
A szombati viharos szélnek köszönhetően csodálatos, tiszta éjjel ígérkezett. Este 9-kor lefeküdtem, majd éjfélkor, nem sokkal Holdnyugta előtt felkeltem, hogy égi kísérőnk lenyugvása után galaxisokat rajzolhassak. Fél egykor kezdtem a megfigyeléseket, melyhez a 30 centis Dobsont használtam.
Első lépésben a torz szerkezetű NGC 3239 következett a Leo-ban. A nyugati horizont felett még látszott a Hold amikor nekikezdtem. Ennek ellenére szépen megfigyelhető a galaxis diffúz foltja, peremén egy 10 magnitúdós csillaggal. A köd felületén két kompakt folt látszódott, egyikük egész feltűnő. Két évvel ezelőtt rajzoltam ezt a galaxist, de valahogy nem voltam vele megelégedve, a mostani megfigyelés segítségével alakíthatok a rajzon.
A második célpont a Virgo I. halmaz keleti szélén levő SBc spirál, az NGC 4900. Már 48-szoros nagyítással kitűnő látvány: kör alakú ködösség, melynek felületi fényessége a vártnál nagyobb. Peremén egy 11 magnitúdós csillag világít. 191-szeres, és 218-szoros nagyítás mellett az NGC 4900 felületén apró foltok vannak, a centrumát képező piciny küllő is rajzolható! A látottak alapján ez lett az egyik kedvenc tavaszi galaxisom, falusi égről észlelőknek 13-20 centis műszert használva is érdemes felkeresni. Beszúrnék ide egy, az NGC 4900-at mutató felvételt:
NGC 4900.jpg
A következő célpont az NGC 4571 lett volna, a látómezőben azonban ott fénylik az izgalmasabb M 91, úgyhogy inkább azt választom. Ebben nagy, finom küllő látszik, a küllő végeinél elfordított látással vékonyka, apró foltocskák sejthetők; ezek a karok kiinduló részei.
Még maradván a Virgo I. halmazban, ráirányítom a tubust az NGC 4654 spiráljára. A galaxis szivar alakú foltja első ránézésre is esztétikus látvány, a csillagsziget centruma eléggé visszafogott megjelenésű. Rövid szemszoktatás után már látható a galaxis nyugati felében a haló elhajlása (mindez egy 10 magnitúdós előtércsillag közelében), melynek köszönhetően a ködösség szivar alakja már nem szabályos. Sőt, a haló elhajlásában egy folt is észrevehető. A halónak ezt a foltos ívelődését a galaxis fő spirálkarja, és az annak kanyarodásában látható csillagkeletkezési régió okozza. Ez nagyon jól látható az alábbi gyönyörű asztrofotón:
NGC 4654.jpg
A következő utazás a Nagy Medve fényes Messier- és NGC galaxisainak birodalmába vezet, ezekről nemrég kezdtem el egy rajzos sorozatot. Most az alfa UMa közelében világító megtermett SBc spirál, az NGC 3359 következett. Első ránézésre szivar alakú folt rajzolható, melynek belsejében küllő fénylik, melyet könnyen mutat a 30 centis műszer. Idővel további részletek is előjönnek. Halvány, lágy ívecskék indulnak ki a szivar alakú ködösség végeiből, az egyik ilyen ívben egy foltot érzek. Az otthoni fotografikus ellenőrzés szerint a galaxis két fő karjának kezdeti részei mutatták meg magukat, valamint az említett folt az egyik karban látható emissziós köddel azonos.
Ezt követően belekezdenék a Sárkány területéről betervezett galaxisnégyes (NGC 6015, 6140, 6503, 6643) lerajzolásába, de előtte picit nézelődtem. Megtekintettem az Arcturus vidékén kereshető NGC 5669 horgas spirálját, és az M 5 gömbhalmazt, amely 218-szoros nagyítással ezernyi csillagra bomlik fel. Ha már ott vagyok, akkor nem hagyom ki az NGC 5921 horgas spirálját sem. Aztán irány tovább keletre, át a Kígyótartó területére:
Nagy nagyítással a 11 magnitúdós NGC 6426 gömbhalmaz bizony kezd felbomlani, felületén néhány halvány csillag pislákol. A gömbhalmaz foltja egyébként szabálytalan, a bontott halmaztagok mellett halvány sávokat is érzek a felületen. Mindez rajzolhatatlan, ugyanakkor kiváló! Öt fokra látszik innét az NGC 6384 spirálgalaxis, típusának megtermett képviselője; csodás látvány! A látómező csillagokban gazdag, ezt szép feladat lesz rajzolni.
Ha már erre járok, eszembe jut az ugyancsak a Kígyótartó területén található, szétrobbanni látszó különleges NGC 6240. A zseblámpa fényében veszem észre, hogy ezt a halvány objektumot nem jelöli az Égabrosz, így nem tudom megkeresni. Sebaj, szerencsére az Égabrosz is tartalmazza a Vega közelében kereshető NGC 6745-öt, mely ütköző galaxisokból áll. Csillagokban gazdag látómezőben bújik meg, így könnyű átsiklani felette. Ennek ellenére kis nagyítással is látható. Kicsiny, erősen elnyúlt folt, melynek legalább két magja van, azaz látható az ütközés!
Ezután irány vissza a Sárkányba az NGC 6015, 6140, 6503, 6643 négyeséhez, de még előtte gyorsan ráállítom a kukkert az NGC 6621-6622 párosra, amelyet korábban rajzoltam be az Égabroszba. Szépen látszik a halványabb ütköző galaxis kettős foltja, mely lebilincselő látvány az alábbi felvételen:
NGC 6621,6622.jpg
A Sárkány négyeséből most az NGC 6015-öt és 6140-et rajzoltam le (egyébként az NGC 6503 és 6643 is mutatott részleteket):
Az NGC 6015 spiráljának ovális foltjában a magvidék visszafogott, majdnem hogy hiányzik. A halóban lágy foltok rajzolhatók. Nagyon szép csillagsziget ez, falusi égen 8-10 centis műszerekkel is elérhető.
Az NGC 6140 központi fényesebb foltocskája küllőt zár magába, mindez látható a 30 centis műszerrel. A halványabb külső haló érdekes megjelenésű, mivel úgy éreztem, hogy az csak féloldalasan, a galaxis egyik felében látható. Mindez a 218-szoros nagyítással készített rajzra vonatkozik. Az NGC 6140 észlelése közben már pirkadt, és a galaxis küllőjének berajzolása közben már énekeltek a korán kelő rozsdafarkú madárkák. Az utolsó, rövid ideig megfigyelt galaxisom az Cefeusz horgas spirálja, az NGC 6951 volt.
De az élményeknek nem volt még vége:
A világosodó égbolt északnyugati alján veszettül világított még a Capella, jelezvén, hogy nagyon tiszta éjszakának vetett véget a hajnal könyörtelen fénysugara. Ugyanekkor (5:15-kor) még könnyen fénylettek a Skorpió farokcsillagai is. 5:32-kor még feltűnően látszott szobám ablakából az Antares is, pedig ekkor a virágzó meggyfák ágai közül már javában szóltak a cinegék, verebek és gerlék. Nagyon szép, tiszta egünk volt ezen az éjjelen! Még egy adalék: idén ezen az éjszakán hallottam először a fülemüle énekét.
2011. április 9/10. éjszakája csodálatos volt, az biztos!
Itt most ismét nagyon-nagyon jó ég lesz, de ma inkább az alvást választom.
Szép eget mindenkinek!
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.
Észleltem már arrafelé, de csak kb. az M41 vonaláig. Én is úgy gondolom, hogy jövő hétvégén így lehetne kikerülni a Holdat: kora este a Puppis vidékét leészlelni, aztán aludni egy nagyot hajnal 3-ig, és irány Kelet, a Sco-Sgr határvonal.
Hát azt hiszem, neked nincs mit tanítanunk rajzolás terén...
