Köszi, ebből is látszik, hogy kiterjedt ködösségeknél nem az átmérő számít, hanem inkább az ég állapota.
Ez egy 12'-es planetáris. Én 5 mm-es kilépő pupillával lestem, Ádám 4,4, ill. 6,2 mm-es kilépő pupillával, tehát nagy különbség nincs.
Én a 12'-et 50x-es nagyítással 10°-osnak látom, ami 20 db telihold.
Ádám az 500-as távcsövével a 12'-et 82x-es nagyítással 16,4°-osnak látta (33 telihold), 115x-össel pedig 23°-osnak (46 telihold).
Az égi háttér fényessége mindhárom esetben hasonló.
Már csak az a költői kérdés, melyik méret a 3 közül az, amelyikbe leginkább "megakad" a szemünk?
Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy a 25 centi átmérőjű kukker is elég, de még a 20 cm-es is ehhez az objektumhoz.
Más példa:
Az M33 gyönyörű galaxis. Vizuális összfényessége 5,8 m, a felületi fényessége viszont csak 14,5 m körüli. 1°-os átmérőjével a 25 centis távcső LM-jét szinte kitölti a legkisebb nagyítást adó okuláromban. Nagyon alacsony a kontraszt indexe; a galaxis szélének határát csak elfordított látással látom.
Viszont a 15x70-es binómmal pásztázva az eget azonnal beakad a szemem; mivel kisebb az objektum, kontrasztosabb is. Természetesen nem olyan részletgazdag, mint a főműszerben, de kontrasztosabb.
Tehát az észlelhetőség szempontjából a kevesebb néha több.
A vicces az egészben az, hogy az alábbi grafikon szerint a 70-es binómmal nem is láthatnám a 12 m-nál halványabb dolgokat.
limmag.gif
Valamint ez a grafikon arra is rávilágít, mennyire hasznos lehet a nagyítás növelésével "besötétíteni" az eget.
Nos, egy M33-hoz, vagy egy NGC 7000-hez ezért jobb a kisebb átmérő. Fokozottabb nagyításon sem lóg ki a LM-ből az objektum.