tgabor írta: ↑2022.05.19. 20:04
xyfree írta: ↑2022.05.19. 17:04
Én is a kényelem miatt cseréltem. Hiába nem fiatalodtam a 10 év alatt én sem. :/
am kíváncsi leszek mennyire lesz furcsa használni. Biztosan szokatlan lesz az egyenes állású oldalhelyes kép, de inkább az, hogy nem arrafele nézek amit keresek. Sokszor kerestem úgy is, hogy egy szemmel is néztem a csillagokat a másikkal a keresőbe. Most ez nem játszik majd.
Tíz éves múlttal a hátad mögött nem hiszem hogy újat mondok és már számításba vetted, de sokak módszere az, hogy tesznek egy red dot findert vagy egy lézer pointert második keresőnek, azzal beállítják nagyjából az irányt, a keresőtávcsőben már csak pontosítani kell. Normál keresőtávcsőnél is sokat segít nekem ez a módszer (amíg győzöm az ablakáról a párát törölgetni - a lézér valószínűleg jobb a pointernél ezért.
A távcsövemhez egy 9x50-es fordított állású keresőt adtak. EQ mechanikán egy büntetés volt használni. Féloldalasan aláfekve a zenit környékén egy gazdag csillagmezőben bóklászva nem találtam meg vele kb. semmit. Ha kicsit is más volt a térkép hmg-ja, mint a keresőé, már nem tudtam beazonosítani a látottakat, pláne ilyen "félfordított" állásban. Eltartott egy ideig, mire agyban átkonvertáltam az irányokat.
Később a dobsonon használva már enyhült a büntetés, de a zenit továbbra is megizzasztott. Ez az "egyik szemem szabad, a másik a keresőbe néz" technika nekem nem jött be. Az akrobata mutatványok közepette azzal kísérletezni, hogy mennyire bandzsítsak/kancsalítsak, hogy ugyanazt lássam, miközben a keresőben fordítva, nagyítva és totál más hmg-val látok mindent, na ez nem az én világom.
Az első nagy lépést a kényelem felé az amici prizmás kereső hozta. Ugyanabból az irányból tekintek bele, mint a főműszerbe. A LM-ben az irányok a helyükre ugrottak: a fent az fent van, a lent pedig lent. Viszont egy irányzék még mindig nagyon hiányzott, főleg az olyan gazdag vidékeken, mint a Cygnus, vagy a Sagittarius. Csináltam magamnak egy piros LED-es irányzékot, de nem volt elég pontos. Aztán Horváth Tamás jóvoltából lett egy lézer irányzékom. Sötét, derült égen egy valamirevaló szemmértékkel megáldott ember bármit megtalál kb. 7 másodpercen belül. Ha a főműszer LM-je eléri az 1 fokot, akkor teljesen kiváltja a keresőt. Mindössze 2 hátránya van: áram kell hozzá és korrigált szabad szem. (Nálam az utóbbi azt jelenti: szemüveg föl, szemüveg le (hova rakjam?), most bepárásodott stb...)
Aztán a kijárási tilalom idején ez is kevésnek bizonyult. Fényszennyezett helyről észleltem, nehezebb volt tájékozódni. Néha pedig előfordult, hogy részben felhős lett az ég; ez hozta az ötletet: a fokbeosztás elkészítését.
Azóta gyakran szemüveg nélkül fokbeosztással keresek. Persze ennek is van hátránya: a keresési idő meghosszabbodott kb. 1 percre.
Ezért fényszennyezett, vagy részben felhős ég alatt a fokbeosztást használom, sötét égen pedig (hogy tanuljam az eget) a vörös lézer irányzékot. De azért fent van a kereső is ellenőrzéshez és a kiterjedt célpontokhoz.
