tgabor írta: ↑2022.05.12. 17:04
Lovász András írta: ↑2022.05.11. 11:54
A szóban forgó kettős a 20 centis Newtonok egyik optikai próbája. 300x-osban illik látni, ha a nyugodtság megfelelő. Volt olyan is, hogy 180x-osban volt jobb. De csak a Zenit környékén érdemes próbálkozni vele.
A szubívmásodperces szeparációjú kettősöket pedig inkább 3 mm-es okulárral érdemes felkutatni. Jó, ha a fényességkülönbség nem haladja meg az 1 magnitudót.
Ha az optika bírja és elég fényes a páros, feljebb is lehet menni nagyításban; kényelmesebb a szemlélődés (megfelelő állványon).
Vagyis az elméleti Rayleigh, stb. határ elméleti. 0,6"-hez kell hogy az a 203mm-es tükör Strehl over 9000 legyen, a kollimáció tökéleteshez közeli, a célpoont a zenitnél, de ne legyen asszimmetrikus kettős és nem árt a tökéletes seeing, meg a tudás, hogy ha mégsem akkor melyik a megfelelő kisebb de még eséllyel kecsegtető nagyítás.
Szétszedném a kérdéskört.
Seeing: elég a 7/10-es, nem kell hogy álljon a kép; mocoroghat, csak legyen jól kivehető az Airy korong.
A 80° feletti magasság elengedhetetlen. A jó hír az, hogy minden évszakban találni megfelelő kettőst.
A Rayleigh határhoz közeli páros lehet egyenlőtlen. Ha ugyanis a kísérő halványabb, de az 1. energia-minimumban található (az Airy korong és az 1. diffrakciós gyűrű között), akkor könnyen észrevehető. A probléma akkor kezdődik, ha a halványabb társat fedi az 1. diffrakciós gyűrű; és itt nagyon nem mindegy a központi kitakarás mértéke.
Optikai minőség: elegendő a diffrakcióhatárolt, de jobb az alulkorrigált (ellipszoid), mint a túlkorrigált (hiperboloid). Egyfelől az előbbinek legalább van fókusza, másfelől a hűlő tükör a laborban mért eredményekhez képest túlkorrekciót mutat. Harmadrészt a modern, hosszabb szemtávolsággal megáldott okulárok meglehetősen erős görbületű nyújtótaggal vannak szerelve, amelyek szintén túlkorrekciót visznek a képbe. Persze ezek F/6-nál alig észrevehetőek.
Ha zenit közelében nagy nagyítással nézelődünk, fontos a jó követés. Többszázszoros nagyítással platform nélkül én már biztosan nem vállalkoznék szubívmásodperces kettősök bontogatására. Az csak egy időrabló szenvedés lenne. Előfordult, hogy másfél órán keresztül néztem egy ilyen objektumot és közben 3x láttam bontva a másodperc tört részéig az adott kettőst. Ehhez jó követés és türelem kell.
Nagyítás: ez sok mindentől függ. A seeing jellegétől, a szeparációtól, a fényességtől és a fényesség különbségtől is. Természetesen az optikai lánc minősége kihagyhatatlan. Mivel ezek kombinációjából gyakran bonyolult helyzet áll elő, nincs igazán recept, marad a kísérletezés. Néha 2D nagyítás fölé kell menni, nem szégyen az.
Ha pedig valaki a főtükör felülete előtti határréteget nem távolítja el, az ne is próbálkozzék ilyesmivel a környezeténél 2-3 C°-kal melegebb tükörrel.
Szóval nem csak elméleti a dolog, nekem már sikerült réssel 0,52"-es kettőst réssel bontani, természetesen betartva a fenti feltételeket.