Ma esti kalandozásaim során,sikeres észlelést végeztem az eta Draconis kettőscsillagon.
Ez számomra különösen nagy élmény,mert úgy sikerült beazonosítanom a halvány társat,hogy azt sem tudtam,kettőscsillagot nézek.
A fő csillag(A) 2,73 magnitudós a kísérő(B) pedig mindössze 8,8 magnitudó és 5,1 ívmásodperc választja el őket.
Legelőször 171x(7mm) nagyításon néztem és viszonylag hamar feltűnt,mintha lenne ott valami az A mellett.
Először azt hittem,hogy csak a "táncoló" diffr. gyűrűk miatt villant be valami,de aztán ahogy tovább figyeltem,állandósulni látszott a halvány pont. Kicseréltem az okulárt a 6mm-es BCO-ra(200x) és úgy már jóval határozottabb volt,szinte mindig láttam. Ekkor már biztosan tudtam,nem a szemem káprázik.
Hogy még tisztábban lássam,betettem az orthó elé a 2x teleextendert és így 400x nagyításon nagyon szépen elkülönülve, határozottan és tisztán látszott az A mellett a halvány B.
A Stellariumban is csak ezután néztem meg,mit láttam.
Ez az észlelés számomra,talán még nagyobb sikerélmény volt mint télen az eta Gemini(Propus),mert ott már tudtam,hogy mire számítsak,de a mostani úgy sikerült,hogy az erős holdfényben jóformán azt sem tudtam merre vagyok arccal.
