talán meteorit

[G. Bence]

Kedves Mindenki!
Mivel az elmúlt napokban eléggé elcsendesdett a fórumnak ez ez a része, így én úgy gondoltam, írok valamit.
A minap ezt a szép meteoritszeletet találtam a neten (melléklet), nevezetesen a meteorlab.com-on, és eladásra kínálják. Ez amúgy egy Allende meteorit, és az ott bizony! Az egy kapitális méretű CAI, egy kalcium-alumínium-zárvány! Nem tudom, valaki már írt ezekről a zárványokról?? Annyit mindenképpen el szeretnék mondani, hogy a CAI-k a Naprendszerünkben kialakult legelső ásványok. A neve is mutatja, nagy mennyiségű kalciumot és alumíniumot tartalmaz, szinte majdnem csak ezekből áll. Így ezek a szeneskondritok egyik legprimitívebb alkotóelemei.

[Dlajos]

„... tehát még nem fog leesni semmi...
Üdv,
L.”

De mégis eshet!

Ha valakit még egyáltalán érdekelt ez a téma, az elolvashatta a kisbolygók kialakulását, fejlődését a belinkelt szakcikkből. Megismerhette azt a folyamatot ami a legárulkodóbb nyomot hagyja a meteoritok anyagának szövetében, a felmelegedésszakaszok okozta változásokat, a differenciálódást vagy éppen annak hiányát.
Ezért feleslegesnek tartom, hogy én is leírjam mégegyszer, ami csak kivonata lenne a teljes cikknek.
Tehát tovább lépnék...

Tegyük fel, hogy egy széttört kisbolygóból származó darab pályája úgy módosult, hogy ütközőpályára került a Földel. Néhány paraméter ami fontos lehet:
1, Sebesség
Ha a meteoroid planetocentrikus pályán halad akkor 12-20 km/s a sebessége, viszont heliocentrikus pálya esetében a maximális sebessége 72 km/s lehet. Ha „hátulról” éri utol a céltestet akkor kisebb, ha „szemből” érkezik a akkor nagyobb relatív sebességgel csapódik be.
2, Beesési szög
Ha a meteoroid túlságosan lapos szögben (25-30 °) érkezik akkor lepattan a sűrűsödő légkörről, és folytatja útját. Ez persze a legnagyobb mértékben a sebességtől függ, ha lassabban mozog, az akkor már meteor, elpárolog. Ha elég gyors és nagy, akkor csak „csíkot húz”, a meteor észlelők legnagyobb örömére, és folytatja útját.
A meteorok feltűnési magassága, ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton kb. 80–120 km, és általában 40–60 km magasan hunynak ki. A légkör felső határához 10–70 km/s sebességgel érkeznek.
3, Ion csatorna
A meteoroidok kozmikus sebességgel érkeznek ezért kis tömegük ellenére hatalmas mozgási energiával rendelkeznek. Ennek az energiának kb. 1%-a ionizációs és gerjesztési folyamatokra fordítódik, a többi hővé alakul. A gerjesztés hatására fényjelenség lép fel, ez az a hatás, amit először megpillanthatunk, ez a légkör gázainak és a meteoroid párolgó anyagainak ionizálódása miatt jelentkezik.
Egy 30–40 km/s sebességű, 0,1 g tömegű meteoroid kb. 0 magnitúdós fényjelenséget képes okozni pár tizedmásodpercig. Ez a fényesség megegyezik a Vega csillagéval (LYR). A Vénusz fényességénél (-4 magnitúdónál) fényesebb meteorokat tűzgömbnek nevezik. Ezek közül sok erősen darabolódik a nagy hőhatás és az erős fékeződés hatására, így kisebb darabokra hullik szét. Az így szétrobbanó tűzgömböket bolidának hívják.
4, Hőhatás
Ha egy meteoroid 400 km-re megközelíti bolygónkat akkor a Föld mégoly ritka légköre, a kozmikus sebesség miatt, már elkezdi melegíteni a testet. Az egyre sűrűsödő légkör fékező ereje a meteor mozgási energiáját hőenergiává alakítja, ezért vagy elég, pontosabban elpárolog vagy becsapódik ugyan, de magán fogja viselni az un. ioncsatorna hatását. A meteorok a hangsebesség többszörösével száguldanak, ezért maguk előtt tolják az összesűrűsödő légkör gázait, így közvetlenül nem érintkeznek a plazmával, de a csatorna oldala, a különböző örvénylések, az un. termális lökéshullámok, körbe nyalogatják a meteort, ami még bukdácsolva forog is, ekkor alakul ki az olvadási kéreg (fusion crust), a regmaglipt, thumbprint nyomok, az olvadék folyások (flow lines) a leendő meteorit típusától függően. Ez a hatás kerekíti le az éleket is, felelős a fragmentálódásért.
5, Hőmérséklet különbség, feszültségek
A meteoroid jól el volt néhány, akár 4,5 milliárd évig az űrben, közben lehűlt, átvette környezete körülbelüli -270 °C hőmérsékletét. Meteor korában, ami néhány másodperctől két-három percig tarthat, hihetetlen hőhatás éri. Eleve, ha ütközés következtében szakadt ki a szülőbolygójából, a test tele lehet repedésekkel, feszültségekkel. Különböző hővezető képességű és hőtágulású rétegek lehetnek bennük.
A nagy hőmérséklet különbség a mag és a külső átforrósodott „kéreg” között, megteszi hatását. Például a kőmeteoroidok esetében 600 °C esetében biztos a szétesés. (Természetesen minden kijelentéshez oda kellene írni, hogy ez jelentősen függ a sebességtől és a beesési szögtől.) A meteoritok nagy része tehát felrobban, szórásmezőt hozva létre. Általában útjuk végén már szabadesésben hullanak a Földre, kis lyukakat ütve a talajba.

Nagyon nagy meteoroidok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagy sebességű becsapódási krátereket létrehozva. Erről lesz szó legközelebb...

Üdv,
L.

P.S.
Akit a rizsa nem nagyon érdekel, annak egy igényes cikk a meteorcsillagászatról, fórumtársunk Csizmadia Szilárd, szakcsillagász tollából. (klaviatúrájából... ez ma már hogyan kell mondani? )

http://www.konkoly.hu/evkonyv/meteor/meteor.html

[Dlajos]

Tehát ott tartottunk, hogy egy kellően nagy tömegű és sebességű test becsapódási krátert hoz létre.

A becsapódási kráterek monogenetikus szerkezetek. A becsapódás folyamatát három részre osztják.

1, Érintkezés/összenyomás
A becsapódó test hatása. Az E=1/2m*v² képlet segítségével kiszámítható a becsapódás energiája.
A képletből látható, hogy a sebesség (négyzetesen) befolyásolja leginkább a becsapódás energiáját.
Ismét megemlítem, hogy a sebesség 12-72 km/s -ról indul, amikor a meteoroid eléri a felső légkört, a súrlódás lassítja ugyan, de a becsapódáskor ez a sebesség hatalmas. (Természetesen nagyban függ a becsapódás szögétől és a test lendületétől, pontosabban impulzusától.)
A test a felszínhez érése után átmérőjének megfelelő mélységbe hatol a szilikátos kőzetben.
Vízben ez a érték az átmérő 3-4 szerese. A közeg eközben lefékezi a testet. A test ezalatt adja át mozgási energiáját, lökéshullám formájában a közegnek, egy része pedig hővé alakul. Ez pár századmásodpercig tart. A hangsebességnél nagyobb becsapódási sebesség miatt, az energia egy lökéshullámfrontot alkot a becsapódó test előtt, ezért minden kráter kőr, pontosabban tál formájú lesz. Kivétel csak a nagyon lapos szögben érkező becsapódás esetében lehetséges.

A nyomás a becsapódás centrumában elérheti a 100 Gpa-t, és a 3000 °C hőmérsékletet, ez elpárologtatja az anyagot, távolabb megolvasztja. Az un. kompressziós lökéshullám visszafelé is hat ez megolvasztja és elpárologtatja a becsapódó testet is. Van még egy hatás amit fontos megemlíteni, mégpedig az, hogy a meteorit, még a vasmeteorit is, részlegesen vagy teljesen széttöredezhet, fragmentálódhat, így a kráter környékén is található meteorit darab. A kompressziós lökéshullám felelős az un. sokk hatásokért, erről majd a kondritoknál fogok részletesebben írni.

Ebben a fázisban keletkeznek a nagy sebességű jetek, melyek a becsapódás sebességének akár a háromszorosával, sugarasan dobják ki az anyagot. A sokkhatást szenvedett törmelék kicsapódása több 10 km magasságba emelkedhet, sőt sebessége elérheti a szökési sebességet is. Ennek köszönhető, hogy holdi és marsi eredetű meteoriteket találtak a Földön. A visszahulló, hirtelen lehűlő anyag átalakul, kikristályosodik és létrehozza a meteorit gyűjtők számára, a impaktit anyagokat, melyek a talajt alkotó kőzetektől, ásványoktól függően, impakt breccsa, tektit vagy természetes üveg lehet. A kráter alján még nagy mélységben is átalakul a kőzet, ugyanis a lökéshullám szeizmikus hullámkén terjed tovább, hasonló kőzetbreccsák, üvegek alakulhatnak ki, de nem kizárt a gyémánt sem, erről régebben már írtam, a „szibériai gyémánt” kapcsán. ( Az impaktit anyagokról, fajtáiról külön fogok írni a későbbiekben...)
A test, amit most már meteoritnek nevezhetünk, befejezte ténykedését, a kráter további alakításában már csak az általa keltett lökéshullám vesz részt.

2, Kivájás
Ez az un. tranziens kráter növekedése.
Ez nagyon érdekes és bonyolult mechanizmus. (Most néhány mondatot inkább szó szerint idézek.)
„A lökéshullám (shock wave) hatására az anyag a lökéshullám központjától távolodni fog. Amikor a lökéshullám energiája elfogy (az eredeti nyomás visszaáll), az anyag még mindig mozog. A tranziens kráter kinyílása a dekompressziós lökéshullám hatására jön létre. Ez a lökéshullám már hangsebességgel halad, és nem okoz irreverzibilis változásokat (sokkhatást), mint a becsapódás kompressziós lökéshulláma (shock wave).
A becsapódás energiája az anyagot mozgatva  a gravitáció és a súrlódás legyőzésére fordítódik. Így a robbanás energiája mellett ettől a két paramétertől függ a végső kráterátmérő. A tranziens kráter a becsapódás energiájától függetlenül hasonló (tál vagy félgömb) alakú, és csak a későbbi folyamatokban veszi fel a „méreté­nek megfelelő” morfológiát. A tranziens kráter mé­re­te szoros összefüggésben van a felszabaduló energia nagyságával; a végső kráterméretet azonban a helyi földtani és gravitációs viszonyok is bef­o­lyásolják (például a kráterfal suvadása). A tranziens kráterből távozó anyag mennyiségét valószínűleg elhanyagolhatóan kis mértékben befolyásolja a helyi gravitáció, mivel ebben a robbanás energiája a döntő tényező.”
„A kivájás végzetéig a becsapódó test átadta energiáját a kőzetnek. Az energia függvé­nyé­ben létrejött egy adott méretű “standard for­májú” tranziens kráter. Vagyis: a tranziens kráter alakját sem átmérője, sem a becsapódás sebessége, a felszíni gravitáció vagy a felszín anyagának tulajdonságai nem befolyásolják jelentősen (a becsapódás szöge is csak extrém esetben számít). A kráterek változatos formakincsét az ezután következő folyamatok hozzák létre.”
Mit jelent mindez? Azt, hogy a tranziens kráterek mélységének és átmérőjének aránya nagyjából állandó! A tranzisens kráternél ez az arány kb. 1:3,5 .

( idézet: Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Horvai Ferenc, Illés Erzsébet, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs János: A Naprendszer kisenciklopédiája – A Naprendszer formakincse (1): Becsapódások folyamata, nyomai és hatásai. ELTE TTK – MTA Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, 2005.)

3, Átalakulás
A tranziens krátert a gravitáció és a kőzet mechanikai elváltozásai módosítják.
Az anyag kidobódás ekkor már megállt, de a visszahullás még tart, a kráterfalak visszaomolhatnak, suvadnak (suvadás, más szóval lejtőcsuszamlás). Ez feltölti a kráter medencét. Ez a feltöltődés akár 50%-os is lehet. Így létrejött kráter neve; „egyszerű kráter”. A végső kráter átmérője a tranziens kráterénél legfeljebb 20%-kal lehet nagyobb.
A modellek azt az eredményt adják, hogy egy kb. 1 km széles kráter is max. 10 perc alatt alakul ki.
(A modellezést katonai robbantásokkal létrehozott krátereknél tanulmányozták, de ma már laborkörülmények között is modellezhető maga a kráterképződés, de pl. a törmelékterítő jellegzetességei, nem megfelelően tanulmányozhatóak).
A mélység és az átmérő aránya kb. 1:5 változik. A lecsuszamlott üledék alatt lévő kilökött és visszahullott törmelék a megolvadt kőzetekkel együtt alkotja a breccsalencsét, amely részben feltölti az eredeti mélyedést. Ez alatt található a kráter valódi alja, mely a tranziens kráteréhez képest jelentősen már nem módosult.
A nagy energiájú becsapódásoknál jelentkezik egy ún. rugalmas visszapattanás. A becsapódás kőzetet összenyomó (kompressziós) lökéshulláma elhaladása után a nyomás alatt lévő kőzetből a nyomás az úgynevezett dekompressziós lökéshullám vagy dilatációs hullám segítségével szabadul fel (visszapattan). Ennek magassága a gravitáció nagyságától függ leginkább. A földi gravitáción, a kristályos kőzetben 4 km-es, laza üledékben 2 km-es átmérő fölött már komplex kráterek képződnek. A rugalmas visszapattanás okozta központi csúcs megjelenése a Földön tehát min. 2-4 km széles krátereknél jelentkezhet, a kőzettől függően.
A másodlagos kráter mélység-átmérő aránya kb. 1:10.



A képen az egyik legismertebb becsapódási kráter a Barringer-kráter látható.
A kráter 1200 méter átmérőjű, a fennsíkhoz képest 170 m mély, és 45 m magas felgyűrt pereme van. A krátert a számítások szerint egy 45 méter átmérőjű, 300 000 tonna tömegű, 19 km/s sebességgel becsapódó vasmeteorit vájta.

Üdv,
L.

P.S.
Érdekességként íme a 100 m-nél nagyobb kráterek listája;
http://hu.wikipedia.org/wiki/Becsap%C3%B3d%C3%A1si_kr%C3%A1terek_list%C3%A1ja

[Dlajos]

Impaktit anyagok

Impaktit a meteorit-becsapódás által érintett kőzetek együttes elnevezése.
Felosztásuk szövetük, a sokk-metamorfózis foka és össze­tevőik alapján történhet.
Először néhány szó a „sokk-metamorfózis” hatásáról.
Az előző leírásban szó volt a kompressziós lökéshullámról.
Becsapódáskor rövid időre magas hő­mér­sék­let, akár 2000-2500 °C és magas nyomás kb. 10–500 GPa, ( a még nem SI korosztálynak, ez ~ 100.000-5 millió atm nyomást jelent ) keletkezik, ez okozza a sokk-metamorfózist.
A legtöbb ásványban és kő­zet­ben 5–10 GPa nyomás esetén már maradandó elváltozásokat okoz.
Geológusok „HEL szintet”, „HEL határt” emlegetik ilyenkor, ez egy rugalmassági határ, ami adott kőzetre, ásványra jellemző. (Hugoniot elastic limit, HEL)
A szilárd anyag akkor olvad meg, amikor a lökéshullám alól felszabadult kőzet hőmérséklete magasra emelkedik. A nagyobb gravitációjú égitesteken azonos méretű kráterben több olvadék keletkezik, mint kisebb gravitá­ció­jú égitesteken. 60 GPa feletti nyomáson a teljes kőzetanyag maradéktalanul átolvad.
A meteorikus testek légkörön történő áthaladáskor átalakulást szenvednek. Ha nem párolognak el, és elérik a felszínt akkor sem biztos, hogy megmaradnak. Ennek oka, hogy a becsapódás lökéshulláma a becsapódó tes­ten is áthalad, s mivel ez van a központban, ez mindig a legerőteljesebb hatást szenvedi el.
Érdekesség, hogy a számítások szerint általában a kb. 40 méternél kisebb testek maradnak meg, melyek 1 km-nél kisebb krátert ütnek, az ennél nagyobbaknál kicsi az esély meteoritdarabok megtalálására mert az egész test elpárolog. Légkörrel rendelkező égi­testnél a meteorit anyaga a légkörbe kerül por, ill. az elpá­rol­gott test porrá kicsapódott anyagának formájában. Mindig a legfinomabb szemcseméretű frakció ülepedik ki leg­később a légkörből, és emiatt ez lelhető fel legnagyobb elterjedéssel. Ez az agyagfrakciójú réteg a platinacsoport elemeiben és köztük a legnagyobb sűrűségű iridiumb­an valamint más elemekben nikkelben és kobaltban igen gazdag.
Az ismeretterjesztő filmek ilyenkor kezdik emlegetni a „K/T határt” és a dinoszauruszokat...

(A tudós emberek olyan részletességgel sorolták be az impaktit anyagokat, hogy nekem nem volt erőm és indíttatásom, hogy végig olvassam, ráadásul hetekig guglizhattam volna, ha meg is akarom érteni, hogy mit olvastam. Anélkül meg minek...)
A teljesség igénye nélkül említem meg azokat az anyagokat, amelyek a meteorit gyűjtőket érdekelhetik.

1, Impakt breccsa
A becsapódáskor a kőzetek megolvadnak ill. szögletes darabokra törnek. Ha az olvadék gyorsan hűl le, amorf szerkezetű üveg keletkezhet. A törmeléket a megszilárdult olvadék cementálja össze, ezzel breccsa keletkezik. A kráter belsejében található breccsalencse törmelékekből és megolvadt kőzetek keverékéből áll.



2, Tektit
Másnéven impakt üveg, amely földi becsapódások alkalmával kidobott, szétfröccsent és gyorsan lehűlt anyag olvadék­cseppjei­ből áll. Ezek a közeli törmelék­terítőn túl nagy területet beborító szórás­mezőkben találhatók.
A becsapódásos eredetű tektitek általában feketék, de némelyek, a homokos üledékéből keletkezett mol­da­vitok áttetsző világoszöldek. Alakjuk általában lekerekí­tett, de található szögletes, vulkáni üvegszilánkhoz hason­ló is. A moldavitot színe miatt drágakőnek használják. De korábban talizmánokat készítettek belőlük.
A dolog bulvár része, a Líbiai sivatagi üveg (Libyan Desert Glass) és Tutanhamon fáraó híres nyaklánca közötti összefüggés megemlítése, miszerint a szkarabeusz bogarak ebből a tektitből készültek.



Alakjuk alapján a tektiteket három nagy csoportba sorolják:

1, Gömb, könnycsepp, korong súlyzó alakúak. Alakjukat a megszilárduláskor forgó olvadékból nyerték.
2, Némelyek a légkörön történő áthaladáskor megolvadnak, és hőpajzshoz vagy peremes gombhoz hasonló alakúak
3, A Muong-Nong típusú tektitek réteges szerkezetűek (laoszi lelőhelyükről elnevezve). Közöttük igen nagyok is találhatók.

Impakt üvegek általában csak a fiatalabb becsapódások körül találhatók, mert az üveg geológiai időléptékek alatt nem stabil, átkristályosodhat és széteshet (a földi tektitek közül a legidősebb 35 millió éves).



3, Átalakult kvarcásványok
A sokkhatást szenvedett kvarcásványok polimorf módosulatai igen nagy sűrűségű kvarcváltozatok.

A coesit (>30 GPa) (2,93 g/cm3) csak >60 km mélységben keletkezhet endogén úton. Tektonizmussal (kéregmozgás) kerülhet a felszínre. Coesit a Föld felszínén csak becsapódással vagy atomrobbantással keletkezhet.



A stishovit (>12–15 GPa) (4,23 g/cm3) képződése a modellek szerint 300–400 km mélyen történhet, így a felszínen csak becsapódásos kőzetben található.



Lechatelierit igen nagy, 50 GPa feletti nyomáson és 1700 °C feletti hőmérsékleten kvarcból lechatelierit olvadékásvány jön létre, ami a becsapódásos kőzeteken kívül egyedül fulguritokban, azaz villámcsapás által közvetlenül ért talajból vagy homokból keletkező kőzetben található a természetben.



Gyémánt nagy mélységben (>60 km) jöhet létre, illetve kimberlitben kerülhet a felszínre (pl. Dél-Afrika). Sokkhatásra a grafit gyémánntá alakulhat. Ilyenkor nanogyémántok keletkezhetnek.



Ezekből találjon mindenki sokat!

Üdv,
L.

[Dlajos]

Kondritok

2014. július 29.-én ajánlottam figyelmetekbe
Dr. Bérczi Szaniszló - Égitestfejlődések a Naprendszerben: Kisbolygó, Hold, Mars, Föld.
című dolgozatát.
A „Meteoritek a kis égitestekről: a kisbolygók fejlődéstörténete” szakaszban részletesen lehet olvasni arról, hogy hogyan alakult a kondritok szövete, milyen ásványtani osztályozása, az ásványövek hőmérsékleti eloszlásáról, a kettős hőhatás szerepéről stb.

Most csak átfutunk rajta, kezdem a besorolásokkal.
Tehát a kondritokról lesz szó, a többit már leírtam.

E - Ensztatit kondrit. Ez csak annyit jelez, hogy magas a magnézium tartalma. Az ensztatit a piroxéncsoport gyakoribb tagja, magnézium tartalmú szilikátásvány.

OC - Ordinary chondrite azaz normál vagy közönséges kondrit
A normál kondritok adják a meteorit hullások 73%-át. Ezen belül;
- H (bronzit) magas, 12-21% Fe-Ni tartalom. A hullások 31%-a.
- L (hipersztén) alacsony, 5-10% Fe-Ni tartalom. A hullások 35%-a.
-LL (amfoteritek) kb. 2% Fe-Ni tartalom. A hullások 7%-a. Az LL esetében alacsony a vas és alacsony a teljes fémtartalom is.

Petrológiai jellemzők alapján 6 csoportba osztották őket.

1. Típus: kezdeti kondritos állapotok, ősi szövet, fölmelegedésre utaló nyomok nélkül, nagy mennyiségű víz és szén jelenléte, az olivin és piroxén vízes fázisátmenetei arra utalnak, hogy ez a változás 50-150 °C között történt, ez nem elég ahhoz, hogy forró termikus metemorfózis játszódjon le. Kálcium-alumínium oxid zárványok láthatók (CAI – Ca-Al-Inclusions) bennük.

2, Típus: a fölmelegedés megkezdődött és ennek hatására a kondrumok körvonalai kissé elhalványodnak, a szövetszerkezet átalakul, de még tisztán láthatóak a magok.
Jobban látható a vizes változás hatása, de még találhatóak a változatlan olivin és piroxin kondrulák. A kondrulák körül vékony perem látható, számítások szerint 200 °C alatti volt a felmelegedés.

3, Típus: a fölmelegedés hatására ~ 150-250 °C , itt már láthatóak kisebb fokú metamorfózis jelei. A 3-as típust további 10 altípusra osztották, az átalakulás mértéke szerint. Az átalakulásnál főleg a „poros mátrix”-tól az egyre durvább szemcséjű komponensek felé növekszik az érték. A végén már ezek nagyobb szemcséjűek lehetnek mint a kondrulák.

4. Típus: további fölmelegedés hatására a szilikátok szövetei átalakulnak A különböző sűrűségű anyagok hőmozgása már látható a vékony csiszolatokon. A kondrulák széle szabálytalanná válik. Egyre több ásványi anyag válik homogénné a magas hőmérséklet miatt. A mátrix átkristályosodott, és durva szemcséket tartalmaz. A hőmérsékleti tartomány 200-400 °C volt.

5, Típus: a kondrulák széle egyre jobban elmosódik, a mátrix már nem felismerhető 400-600 °C közötti hőmérsékleten a diffúzió tovább folytatódott.

6, Típus: A mátrix és a kondrulák már nem felismerhetőek, az ásványok egymásba alakulása miatt új metamorf ásványok jöttek létre mint pl. a földpátok. A hőmérséklet 600 °C fölött volt és szinte átsütötte a kondritot.

Sokk metamorfózis becsapódáskor éri a meteoritot, ez nyomással és hőmérséklet emelkedéssel jár, mint arról már volt szó a becsapódási események tárgyalásánál.
Fontos! Ez nem egy feltétlenül egzakt paraméter. Nagy szórásmezőből gyűjtött darabok esetén, de individuális meteoritnál sem mindegy, hogy a bevizsgált minta a meteorit melyik részéről származik.

S1: éles kioltás (5 GPa alatt) hőmérséklet változás: 10 °C körül.
Nem sokkolt, az éles kioltás úgy látható, hogy jól elhatárolt a vékony ütközési zóna van a kondrit szövetében. Mikroszkópban kis számban rendezetlen törések, repedések láthatók.

S2: hullámos kioltás (5-10 GPa) hőmérséklet változás: 20 °C körül.
Nagyon gyengén sokkolt. Hullámos kioltás, tehát az ütközési zóna már nem egyenletes, de még vékony, rendezetlen törések láthatóak.

S3: planáris törések (PF-Planar fractures) (10-20 GPa) hőmérséklet változás: 100 °C körül.
Gyengén sokkolt. Az olivinben mát planáris törések (PF) láthatók. Opak sokk-erek, ( opak – az átlátszó kristályok elhomályosulása), az olvadékzsebek, néha összekapcsolódnak. A kioltás határa kezd vastagodni.

S4: mozaikos kioltás (20-30 GPa) hőmérséklet változás: 300 °C körül.
Jelentősen sokkolt. Olivinben gyenge mozaikos kioltás látható. A plagioklászban ( ez keményebb földpátok csoportjába tartozó ásvány) még csak hullámos kioltás nyomai láthatók. Megjelennek az un. deformációs lamellák (PDF). (A Planetáris deformációs lamellák, remélem geológusok nem olvassák, tehát csak magunk közt, azt jelenti, hogy az ásvány lemezes szerkezetűvé roncsolódott.)

S5: sokk-lamellák (PDF-Planar deformation features), (30-35 GPa) hőmérséklet változás: 600 °C körüli.
Erősen sokkolt. A plagioklász maszkelinitté alakul. (Mi a maszkelinit? Nagyon leegyszerűsítve...
Bizonyos üvegek főként a homok megolvadásával alakulnak ki, de a kristályrács a lökéshullámok hatására megolvadás nélkül is amorffá torzulhat. Így jön létre például a földpátból keletkező maszkelinit. A kiüvegesedett ásványokat a becsapódás lökéshulláma zúzza szét.)
Olvadékzsebek és erek jelentősége megnő a kondrit szövetében. Opak sokk-erek jól láthatóak.

S6: olvadás (35 GPa fölött). Hőmérséklet változás: 1500 °C vagy magasabb.
Nagyon erősen sokkolt. A olivinban szilárd fázisú átkristályosodás, ringwoodit jelentkezik. (Ringwoodit az olivin spinel szerkezetű nagynyomású poliformja.) (spinel szerkezet: köbös rács szerkezet.) ( köbös rács: na itt feladom! Google-kristályrács címszó! Ezt így már nem lehet... ) , lokális olvadások láthatók . Plagioklász sokkolvadást szenved.

Időjárás hatása. (weathering)
A becsapódott meteoritok több millió évet is eltölthetnek a Földön mire megtalálják őket. Az „idő vasfoga” megrágcsálja a meteoriteket is.

W0: nem látható oxidáció a fémen vagy troilite (trolite- vasszulfid). Általában a közelmúltban esett meteoritok jelentős része ide tartozik.

W1: kis oxid foltok a fémes részeken és kis troilite erek láthatók.

W2: mérsékelt oxidáció (kb. 20-60% területen).

W3: nagy oxidáció és troilite (60-95% területen).

W4: komplett fém oxidációja és troilite (> 95% területen), de még nem változtak a szilikátok.

W5: megkezdődött a mafikus szilikátok átalakulása, főleg a repedések mentén.
(mafikus – színes, Fe és Mg tartalmú szilikátok: olivin, piroxének, amfibolok, csillámok)

W6: teljes átalakulása szilikátoknak, agyagásványok és oxidok alkotják a szerkezetet.

Minden meteorit tartalmaz valamennyi vasat, ha ez oxidálódni, rozsdásodni kezd, ez elősegíti a kőmeteorotok mállását is.

Úgy gondolom, hogy ezek után már csak egy nagyon rövid, ismertetőt írok arról, hogy ha meglátjuk egy meteorit „hivatalos” megnevezését, akkor tudjuk, hogy mi mit jelent.

Hogyan néz ki egy „hivatalos” megnevezés?

Chelyabinsk OC LL5, S4, W0. TKW: 1t, Main mass: Unknown

Menjünk sorban!
Chelyabinsk ez a hivatalos neve a cseljabinszki meteoritnak. Ezen a néven vették lajstromba, így kereshető a meteoritok adatbázisában, a „Meteoritical Bulletin Database”-ben.

http://www.lpi.usra.edu/meteor/metbull.php

OC - Ordinary chondrite azaz normál vagy közönséges kondrit
LL-5 Ez azt jelenti, hogy L alacsony a vas tartalom, L alacsony a teljes fém tartalma is.
5 jelentése, hogy 5-ös petrológiai osztályba tartozik.
S4 – sokkoltsági foka 4-es kategóriába esik.
W0 – Friss hullás, az időjárási hatások nem jelentkeztek a meteorit felszínén, ill. a meteoritban.
TKW – Ismert összsúly (Total Known Weight)
Main mass – a legnagyobb (ismert) darabjának tömege, itt nem ismert...



Üdv,
L.

P.S.
Kis olvasni való, bár inkább nézegetni való, mert szép rajzok vannak benne, a vájt-fülű vagy vájt-szemű érdeklődőknek...
http://petrology.geology.elte.hu/Metamorf_Szovet_SZGY.pdf

P.S.-2.
Zsolt, szerintem bevégeztetett...

[G. Bence]

EMBEREK!! Fantasztikus hírt kell közölnöm!!

9-én hajnal 4-kor Marokkóban ISMÉTELTEN egy hatalmas tűzgömb volt az Atlasz-hegység felett!! Ez utóbbi most nem volt akkora, mint az egy hónappal ezelőtti tűzgömb. (Amelynek a megtalált meteoritdarabjai Foum el Hisn névre hallgatnak) Bár most 'csak' 1 sonic boom volt az előző 3 helyett, még így is BIZTOSAN földet ért valami belőle!!
A darabokat még keresik, egyenlőre nem találtak meteoritokat. Nagyon nehéz hegyvidéki terepen érhettek földet, így jóval nehezebb lesz megtalálni őket, mint 1 hónappal ezelőtt.
Videófelvétel, vagy kép nincs, de az ott élő pásztorok közelről látták a hullást, így ők rengeteget tudtak segíteni a földetérési pont kiszámításában!
Egyenlőre ezek a legfrissebb hírek. Ha lesz valami új fejlemény valószínüleg Zsolt azt meg fogja írni.

[cbo]

A Foum el Hisn nevet el lehet felejteni, a provisional name Tighert. TKW: 5-7 kg. Pontosabban nem lehet tudni mert a hunter-ek ülnek az anyagon még mindig és nem lehet így összeszedni a valós mennyiséget. a Main Mass amiről tudunk kb 1-1,1 kg-s darab, némi töréssel a felületen. Tegnap vágtam belőle TS-hez, hát mit mondjak mintha homokot vágtam volna. Nagyon laza szerkezetű ez az eukrit. Vákuumos-műgyanta megtámasztás kell neki, mert különben porlik. Van belőle kevés anyagon eladó kb. 0,2-0,3 gr között. érdeklődni magánban, de nem occó:)

Az új hullásról nincs hír, mert kint vannak a keresők a terepen és nincs térerő. Keresés folyamatban.
De rohadta nehéz a terep, 3000 m magasság, hegyes vidék, növényzet, öt cm-enként kövek, különböző megtévesztő színekkel. Reggelig még nem találtak semmit.

Zsolt

U.I:
A Tighert-ről pár kép, bár a felirat még a régi. Gyönyörű fényes, üvegesedett fusion-crust, az egyik legszebb amit valaha láttam.

[cbo]

Sajnos az új marokkói hullás kacsának minősült.

Arról van szó, hogy pár marokkói pasas az új Tighert eukrit hullás magas árain felllelkesülve, kitaláltak egy "saját hullást" az Atlasz-hegység területére dramaturgizálva. Kb azonos időben terjesztették el a hírt a komolyabb dealer-ek között, akik messzebb élnek a megjelölt területtől. Mindenki rögtön még a sötétben útnak indult keresni és találtak is a helyszínen egy régebbi meteoritot. Gondolom a csalók már előre oda vitték...
A story a Matokkói Királyi Csendőrségen ért véget, ahol vmilyen érdekes és gondolom selymes módszerekkel kiszedték belőlük az igazságot.
Mindezt a komolyabb arab kereskedők mesélték el tegnap este.

Sajnos azt kell látnunk, hogy a meteoritika rendkívül érdekes, fejlődő és szép világába egyre több csaló kerül bele és tisztán csak pénzt látva a dologban próbálnak meg lehúzni hozzá nem értőket. A dolog ott bukik meg, hogy aki komolyabban ért a meteoritokhoz, az valóban meg tudja különböztetni a hullást, a nem hullástól, a meteoritot a földi anyagtól. Mindig lesznek próbálkozók, de többen vannak a komoly szakemberek, gyűjtől, kereskedők akiknek elemi érdeke, erkölcsi kötlessége az ilyen tevékenység megakadályozása.

Itt hívnám fel a jelenlévők figyelmét, hogy a Távcsőbolt által üzemeltetett www.tavcso.hu oldal Apró (adok-veszek) rovatában időnként feltűnik egy ismert magyar csaló, aki vagy Meteorit Múzeum (ilyen nincs hazánkban) vagy ekszer.blog.hu lappal próbálkozik szemetet eladni, immáron többedjére. Vigyázzatok vele, mert tényleges csaló. Inkább kérdezzetek vásárlás előtt itt a Fórumon. Itt a Fórumon egyébként Kovács István levente névvel már regisztrált korábban. Tehát körünkben is próbálkozik az ürge.

Üdv:
Zsolt

[astrohist]

Re: meteorit hamisítás.
Sajnos a meteoritok hamisitása nem ritka, és régóta van rá pélsa. Talán a legnevezetesebb a "Port Orford"-nak elnevezett meteorit esete, amelyet 1866-ban egy bizonyos dr. John Evans jelentett be. Közlése szerint egy Oregon állambeli (USA) Port Orford nevű helység közelében egy közel 10 tonnáéra (22 00 font súlyra becsült Pallasit-meteoritra bukkant, 1866-ban egy darabkát az US Geological Survey (Földtani hivatal) előtt bemutatott. Mivel a pallasit a legritkább meteorit tipus, és egy 10 tonnás Pallasit-tömeg "egyedülálló a vilgon",
- mint Evans dr. hangsúlyozta, a USA Kongresszusa utasította a Belügyi hivatalt, hogy a "Port Orford" meteorit felkutatásához és elszállításához a szükséges költségeket biztosítsa.
Ám közben Evans, akiről kiderült, hogy nem geológus, vagy ásvány-szakértő, hanem orvos-doktor - elhunyt. A lelőhely megjelölése annyira bizonytalan volt, hogy segítsége nélkül az állítólagos óriás Pallasitot nem lehetett fellelni. Az 1929 és 39. évi próbálkozások sem jártak sikerrel. Az az elképzelés is felmerült, hogy talán egy talajcsuszamlás temette be a meteoritot. Ekkoriban már egy kb. félkilós darabért 100 dollárt kínáltak.
1957-ben ezért határozottá vált a gyanú, hogy a Port Orford pallasit nem is létezik. Horward Plothin professzor (Nyugat-Ontario Egyetem) a korabeli levelezések és újságok tanulmányozása alapján megállapította, hogy Evans a chilei Atacama-sivatagban, Imilacnál 1820-ban hullott meteorit-zápor egy darabkáját szerezte meg. Bebizonyosult, hogy Evans 1858-ban valóban járt Cgilében, Panamában, és hozzá juthatott az Imilac-pallasit egy darabjához.
Az 1990-es években V. Buchard (Dán Műszaki Egyetem) és R. Clarke (Smithsonian Intézetek) összehasonlították a Port Orford és az Imilac meteoritokat és egyértelműen megállapították, hogy Evans valóban a Közép-amerikai hullás egy darabkáját mutatta be saját, oregoni leleteként. Amint az életrajzi adatokból kitűnt, John Evans súlyos anyagi gondokkal küzdött, alighanem a Pert Orfordban végzett kutatásokra szánt összegből (vagy az őt illető jutalomból) próbált helyzetén javítani. Közben azonban meghalt, de "meghalt" a Port Orford meteorit legendája is. - BQ.

[Dlajos]

Hát Evans úr jó nagyot hazudott, nem aprózta el. A legnagyobb pallazit amit eddig találtak az Imilac.



Imilac, pallazit PMG 1822 Chile TKW: 920 kg

Ez ideig 98 db pallazitot töltöttek fel a Meteoritical Bulletin Database-be.
Üdv,
L.